Az Apple a tegnapi napon mutatta be az új MacBook Pro felhozatalát, amelyet az alábbi hírben részleteztünk. Egyetlen adatról nem tudtunk beszámolni, mégpedig az AMD Radeon Pro sorozatba tartozó VGA-k paramétereiről, ezeket ugyanis az AMD elsődlegesen az Apple kérésére tervezte, és a tegnapi termékbejelentés pillanatában a nevükön kívül semmit sem lehetett róluk tudni, leszámítva azt, hogy a Polaris 11 kódnevű cGPU-ra épülnek, amit a hír megjelenése előtt gyorsan sikerült kiderítenünk.

Természetesen a konkrét specifikációkat még tegnap este elkértük az AMD-től, és ezek az információk szerencsére ma reggelre be is futottak. A vállalat kiemelte, hogy a Polaris 11 főszerepet játszott abban, hogy az új 15 hüvelykes MacBook Pro végül 15,5 mm vékony lett, mivel egy komplex die thinning nevű eljárással gyártják a chipet. Ez azt jelenti, hogy a tipikus 780 mikrométer helyett csak 380 mikrométer a vastagsága, vagyis ez a legvékonyabb grafikus processzor a piacon, ami végeredményben lehetővé teszi az ennyire vékony notebookdizájn megalkotását, méghozzá úgy, hogy a dedikált GPU-ról nem kell lemondani.

Az Apple MacBook Pro notebookokba kerülő, Polaris termékcsaládba tartozó Radeonok paramétereit az alábbi táblázat részletezi:

A táblázatból leszűrhető az összes fontos adat, de szintén fontos tényező volt az energiahatékonyság, ugyanis az ennyire vékony notebookokba processzortól függően 35-45 wattos TDP osztályú GPU helyezhető maximum. Összesítve szinte lehetetlen normálisan elvezetni hozzávetőleg 80 wattnál nagyobb hőmennyiséget, vagyis ebbe kell beleférnie a CPU-nak és a GPU-nak. Az új MacBook Pro esetében az Apple 45 wattos TDP osztályú processzorokat választott, ami lényegében 35 wattot hagyott a dedikált GPU-ra. Ilyen hardvert persze nem annyira nehéz találni, sokkal inkább problémás nagy teljesítményt elérni az említett fogyasztási kereten belül. Korábban a GPU-kat mindenképpen a legrosszabb eshetőségre kellett tervezni, mivel a jellemzően alkalmazott dinamikus feszültségskálázási rendszerek egy táblázatból állították be maguknak a megfelelő órajelet. Ez ugyan működőképes az asztali termékeknél, de a notebookoknál, és főleg a vékony notebookoknál olyan, mintha nem is létezne a turbó órajel, mivel a kritikus hőmérsékletet másodperceken belül eléri a rendszer, és onnantól kezdve aktiválódik a vészforgatókönyv, vagyis a rendkívül alacsony alapórajelen történik a további munka. Az AMD Polaris családba tartozó fejlesztések azonban nem dinamikus, hanem jóval hatékonyabb adaptív feszültségskálázási rendszert használnak, ami már nem egy előre betáplált, legrosszabb eshetőségre kialakított táblázatból dolgozik, hanem magának a lapkának a viselkedését elemezve kalkulálja ki az adott pillanatban még épphogy stabilan tartható PowerTune órajelet. Emiatt a Polaris 11-es lapka még 35 wattos TDP keret mellett is majdnem olyan hatékonyan működik, mint a 75 wattos asztali paraméterezéssel, ami ideális az Apple rendkívül a vékony notebookjaiba.