A múlt héten megrendezett IDF-en több olyan megoldásról is szó esett, melyek a nagy bejelentések árnyékában nem kaptak akkora nyilvánosságot, mégis érdemes szót ejteni róluk. Justin Rattner megnyitó beszédében természetesen a következő generációs Core mikroarchitektúra játszotta a főszerepet, amely a jelenlegi processzoroknál nagyobb számítási teljesítményt fog nyújtani kisebb energiafelvétel mellett. Míg azonban a CPU-k teljesítmény/fogyasztás arányát ilyen módon sikerül javítani, nem szabad elmenni a platform egészének energiaigénye mellett.
Rattner egy átlagos – nyilvánvalóan Intel-alapú – szervert hozott fel példaként, melyben ma az összes fogyasztás 48 százalékát képviseli a processzor, a többit a rendszer egyéb összetevői okozzák. Ezzel szemben egy Woodcrest-alapú szerver energiafelvételének mindössze harmadát teszi ki a processzor fogyasztása, így bőven van mit javítani a többi komponensen is, illetve azon a módon, ahogy a különféle komponensek együttműködnek.
A felhozott példa nem teljesen idegen az asztali PC-ktől sem, míg a mobil számítógépeknél már most jobbak az arányok. Nem felesleges ugyanakkor a fejlesztés lehetőségeit mérlegelni az utóbbi szegmensben sem, hiszen hiába sikerül egy CPU energiafelvételét minimalizálni, ha a notebook többi alkatrésze relatíve sokat fogyaszt, illetve nem tudja kihasználni a különféle energiatakarékossági funkciókat. Rattner egy fejlesztőplatform segítségével mutatta be, hogy például egy kép megjelenítésekor akkor sem kerül az – ebben az esetben chipsetbe integrált – grafikus vezérlő és a memória alvó állapotba, ha egyébként eközben a processzor nem dolgozik, és így értelemszerűen a képtartalom sem változik. Ehhez járul, hogy az operációs rendszer bizonyos időközönként „körülnéz”, hogy nincs-e olyan komponens, amely reakciót kívánna, ami egyebek mellett a chipsetnek is állandó munkát ad.
A képernyőfrissítés problémája megoldható a bemutatott módon: a kijelzőt egy saját memóriával látják el, és ez gondoskodik a képtartalom megőrzéséről abban az esetben, ha nem történik változás – eközben a platform többi része energiatakarékos üzemmódba süllyedhet. A demonstrált rendszer – egy mobil PC prototípusa – terheletlen 6,5 wattos fogyasztása így 3,5 wattra süllyedt, sőt a kép akkor sem tűnt el a kijelzőről, amikor Rattner kikapcsolta az alaplapot, és az egész rendszer 1 watt körüli értékre állt be.
Az úgynevezett Self-Refresh Display, vagyis önfrissítő kijelző minden olyan esetben jól jöhet, amikor a platform szemszögéből hosszú ideig, vagyis néhány tíz másodpercig nem történik képváltozás vagy más esemény, így például olvasáshoz használt mobil számítógépek vagy csak időnként frissített információs táblákat vezérlő beágyazott rendszerek esetében csökken a fogyasztás, akkus üzemmódban nő az üzemidő. Felhasználói szempontból más változás nem tapasztalható, hiszen beavatkozáskor a másodperc törtrésze alatt munkába áll a processzor és a többi alkatrész is. Az Intel egyelőre nem nyilatkozott arról, mikor válik piacéretté a technológia.
