A Fujitsu évek óta komolyan dolgozik azon, hogy a vénaszkenner technológiáját a lehető legtöbb helyen bevesse. Erre igazából van is igény, hiszen fontos szempont a mai világban az egyes szolgáltatásokra való jogosultságok ellenőrzésénél a hitelesítés, majd a kérelem engedélyezése. Mindezeket viszont ma többnyire valamilyen eszköz segítségével oldjuk meg. Ez lehet azonosítókártya (technikailag a bankkártya is ilyen), amelyhez tartozik egy kód is a hitelesítés érdekében. A szolgáltatások számának növekedésével viszont az említett eszközök száma csak nő, és a hozzájuk tartozó kódok sem teszik egyszerűbbé az emberek életét.
Itt jelenik meg az az igény, ezeket akár el is lehessen felejteni, amihez csupán arra van szükség, hogy az embereket egyértelműen azonosítani lehessen, így biztosítható, hogy az adott szolgáltatásra való jogosultság ellenőrizhető legyen. Persze ezt egyszerűbb elképzelni, mint kivitelezni, ugyanis például egy banki fizetésnél a hiba lehetősége nem elfogadható, tehát az eszközöket nélkülöző rendszernek 100%-os hatékonysággal kell működnie.
A fentiekhez a vénaszkenner technológia tökéletes alap lehet, és nem véletlen, hogy az efféle eljárás már megjelent bizonyos bankautomatákon, de akár egy adott területre való belépés is biztosítható így, nem beszélve a különféle informatikai eszközökhöz való hozzáférés szabályozásáról. Gond ezzel nincs, elvégre a vénaszkenner elvégzi a feladatát, leveszi a mintát az adott felhasználóról, majd az adatot továbbítja a hitelesítést intéző rendszer felé, ami lehet helyi vagy távoli is. Ezen a ponton azonban akadnak homokszemek a gépezetben, ugyanis a nagyobb szolgáltatások esetében rengeteg felhasználó tenyérvénamintáját kell tárolni, amit ugye végig is kell ellenőrizni, hogy az adott rendszer megtalálja a szóban forgó személyt. Ez sajnos egy bizonyos felhasználószám felett túl sokáig tart, és emiatt nem ritka, hogy a vénaszkennerrel felszerelt megoldások egy külön kódot, esetleg egy egyedi kártyát kérnek, hogy az ellenőrzésre váró mintát leszűkítsék.
[+]
Az ötlet maga nem rossz, de ha belegondolunk, akkor kiváltottunk egy kártyát egy másik kártyával, vagy egy kódot egy másik kóddal, tehát nagyjából ott vagyunk, ahol kezdtük, leszámítva persze azt, hogy még a tenyérvénánkat is szkenneli a gép. A Fujitsu kialakított egy megoldást a problémára, amely továbbra is a vénaszkennerre épít alapként, de a minták leszűkítését nem egy kóddal vagy azonosítókártyával, hanem az arcképpel oldja meg. A rendszer tehát előbb készít egy képet a felhasználóról, azt elküldi ellenőrzésre, majd a szerver leszűkíti a lehetséges személyeket. Ezután jön a tenyérvéna szkennelése, amelynél a minta ellenőrzése már a szelektált információkon fut le, és végül megtörténik a hitelesítés.
A japán cég megoldásának járulékos előnye, hogy ha a tenyérvéna nem került tökéletesen beolvasásra, azaz egy kisebb terület hiányos, akkor is képes elvégezni a rendszer az azonosítást, mivel az arc és a véna mintájának kombinációja már elég garanciát ad a biztonságos hitelesítéshez. Az aktuális megoldások ilyen esetben inkább visszautasítják a kérelmet hiányos adatra hivatkozva, vagyis szükség van a tenyérvéna újbóli beolvasására. További extra még, hogy az arcfelismeréssel kiegészített vénaszkenner technológia érintkezés nélküli hitelesítést tesz lehetővé, tehát nem kell hozzáérni olyan felületekhez, amelyet más ember már megfogott. Bár ez talán nem egy nagyon kritikus tényező a mai világban, de tény, hogy valakinek fontos, illetve alapvetően higiénikus is.
A bemutatott rendszerrel gyakorlatilag teljesen kiváltható a készpénz, illetve mindennemű alternatív eszköz, például a bankkártya. A Fujitsu arra törekszik, hogy a fenti technológiát 2020-ban a gyakorlatban is be tudja vetni, de ennek részleteiről még nincs információ.
