iTech Virtual Keyboard
A Computermode jóvoltából a legmeglepőbb és legmókásabb billentyűzet járt nálunk, amit valaha teszteltünk. Az iTech virtuális billentyűzete a Bluetooth interfész révén sokféle okostelefonhoz, PDA-hoz, de akár számítógéphez is hozzákapcsolható. Működési elve nem hasonlít semmilyen más klaviatúrához. A gépzongorára egyáltalán nem hasonlító kis alkalmatosság egy billentyűzetet vetít maga elé, ennek segítségével nyomogathatjuk a láthatatlan érzékelőket. A sejtelmes, fekete dobozban a vetítőegységen kívül tápot, telepítőlemezt és egy praktikus bőrtokot találtunk.
A géptest egy kisebb mobiltelefon méreteivel vetekszik. Van egy piros szeme, tetején egy lámpácskája és oldalt egy ezüst sávba bújtatott gombja.
Az alján találtunk még egy nyomógombot, valamint a töltő nyílását, resetelőt és a hátulján egy listát a funkciógomb lehetőségeiről.
A gyártó oldalán található kompatibilitási listából kiderül, hogy a Windows 2000-et és XP-t futtató számítógépek mellett milyen telefonokkal és PDA-kkal működik együtt a virtuális billentyűzet. Mi egy PC-vel és egy Nokia N6600 telefonnal tettünk próbát.
Az első bekapcsolás után nem történt semmi. Azért nem, mert a dobozkát kézben tartottuk. Ilyenkor az alsó kapcsoló érzékeli, hogy nincs talaj a lába alatt, amire vetíthetne, így nincs műsor. Asztalra helyezve már vörösen felizzott a 63 virtuális billentyű 295 x 95 milliméteres körvonala. Átlagos szobai megvilágításnál még láthatóak voltak a határok, csak a széle halványult el a képnek, de sötétben volt az igazi. Közvetlen napfényen már nem sok látszott a gombokból, ezt a kis készülék pirosan világító LED-je is jelezte. Valójában a pirossal kivetített keretre nincs is szüksége a virtuális billentyűzetnek, az csak a felhasználót irányítja a másik, láthatatlan fényű érzékelőrendszer fölé.
Amikor a kivetítő alsó gombját lefogtuk, és játszadozni kezdtünk a fénnyel, kiderült, hogy sötétben még 5-10 méteres távolságra is kivetíthetjük a gombsort. Sajnos az asztal széléről a földre kivetített, 20 x 20 centis gombokon ugrálva nem lehetett gépelni. A láthatatlan érzékelők tartománya mindig a vetítődoboz előterében marad, abban a régióban, ahová a piros fény a billentyűzetet vetíti normál használatkor. Aki nagyon jól begyakorolta a kiosztást, akár vakon a levegőben is írogathat.
A Virtual Keyborad telepítése PC-re nem volt összetettebb egy Bluetooth headset életre keltésénél. Működik HID és SPP módban is. Először párosítani kellett, majd SPP esetén a kiosztott COM port megadása jött. A mellékelt meghajtóval a klasszikus billentyűzetek ismétlési üteme és késleltetése mellett a gombsor érzékenységét és a vetítés intenzitását is be lehetett állítani. Mivel elemről megy a móka, automatikus lekapcsolás is volt, mindjárt kétféle. Az egyik csak elaltatta a vetítőt, a másikkal teljesen lekapcsolt a készülék, ha adott ideig nem érzékelt leütést.
A telepítés után kissé szkeptikusan álltunk neki a gépelésnek. Nagyon jópofa ötlet a vetítés, de tuti nem túl használható – gondoltuk. Az első ismerkedések után kiderült, nagyot tévedtünk, a Virtual Keyboard meglehetősen jól működött. Bár a megszokott gépzongorával nem veszi fel a versenyt, a PDA-k, tablet PC-k vagy telefonok pici, esetleg érintőképernyős gombsorait kenterbe veri. Az érzékelő 2 milliméterrel az asztal felülete fölött fut, amikor átnyúlunk rajta, az leütést jelent. Ilyenkor kis hangszórója imitálja is a mechanikus hangot, de miután megszoktuk a működést, ez kikapcsolható.
Egyedül arra kellett ügyelni, hogy az egyes leütések után először emeljük ki az ujjunkat a 2 mm-es zónából, csak után mozduljunk következő célpontunk felé. A fenti képen is látható, hogy nincsenek F1-F12 funkcióbillentyűk. Ezek tízig az „Fn” gomb és a megfelelő szám lenyomásával csalhatóak elő. A kis készülés a kettes-hármas kombinációkat is jól vette.
A spéci billentyűzetet Nokia telefonra kötni sem volt bonyolult művelet. A funkcióbillentyű segítségével a menükben is tudtunk navigálni, az üzenetírás pedig nagyságrendekkel gyorsabb volt, mint a telefon saját gombjaival, de persze ezt is vártuk. Gond egyedül azzal volt, hogy kétkezes gépelés közben nem volt mivel tartani a telefont.
Az éremnek sajnos két oldala van, a szuper kis Virtual Keyboardnak is vannak gyengéi. A kétórás akkuidő elsőre soknak tűnhet, de a vándorló írogatás közben megtörtént párszor, hogy éppen útközben fogyott ki az energia. Kár, hogy ceruzaelemekkel nem lehet etetni. A másik, sokkal szomorúbb dolog az iTech Virtual Keyboard árcéduláján látható 49 990-es szám.
rudi
