Ultrabook

Tehát akkor az Intelt (és vele az x86 világát) egy drága, villantós, forrósodó, zajos, csatlakozóban korlátozott, de jó vékony laptop menti meg az ARM nyomása alól? Nem valószínű, de ez az egyik irányvonal, amivel el lehet indulni, ráadásul az új fejlesztéseket rendszerint a prémium szegmensen keresztül lehet a legjobb bevétellel eladni. Ha kicsit gonoszak lennénk, mondhatnánk, hogy ez a probléma mára megoldódott volna, ha anno az Intel együttműködik az Apple-lel az iPad hardverének fejlesztésében.

Az Asus ZENBOOK nem csak kívül, hanem belül is... (forrás: AnandTech)

Az első generációs Ultrabookokat, az Asus ZENBOOKot, az Acer Aspire S3-at vagy a hivatalosan nem ultra, de nagyon hasonló Samsung Series 9-et és a többi gépet is sokan kritizálják, hogy az erőltetett vékonyság a funkcionalitás rovására megy, és még drágák is. Azonban észben kell tartani, hogy a vékony és minden igénynek megfelelő notebook nem ma és nem is holnap fog megszületni, de minden jel arra mutat, hogy az Intelnél és partnereinél erősen rajta vannak a dolgon. Most éppen ennyit lehet megcsinálni, a nagy Macbook Air is pontosan az Ultrabookokkal szemben felhozott problémáktól szenved – meg egy kicsit drágább is.

... eléggé hasonlít a Macbok Airre (forrás: iFixit)

A probléma ott van, hogy az Ultrabookot sokan rosszul értelmezik. Látják az Intel ígéreteit, hogy pár éven belül ez lesz a domináns notebookfajta, hogy rengeteg pénzt ölnek bele, hogy jó drága, a másik oldalon meg azt, hogy az eddigi megoldások nem valami fényesek, egyik-másik igen erőltetett Air-koppintásnak tűnik. Világos, hogy így a vártnál gyengébben fogynak, bár a legutóbbi információk szerint azért az Acernek és az Asusnak sincs oka panaszra. Mindenesetre jelenleg ennyi van az Intel alacsony fogyasztású x86 architektúrájában, de ezt az állapotot nem eredményként, hanem kiindulási alapként kell felfogni.

Egy átlátszó kijelző vagy újfajta akkumulátor sokat lendíthet az Ultrabookokon (forrás: OLED Display)

Jelezte az Intel, hogy a befektetés és fejlesztés nemcsak processzorarchitektúrára irányul (mondjuk egy 10 wattos csúcsfogyasztású vas rengeteg problémát megoldana), hanem megvizsgálnak minden komponenst, hogy miként fejleszthetőek az Ultrabooknak megfelelő irányba. Ha belegondolunk, ez az irány eléggé erősen a tablet felé halad, hiszen az is lapos, vékony, kevés a csatlakozója, csak éppen billentyűzete nincs. Jöhet például egy olyan átlátszó kijelzőtechnológia, ami lehet kívülről tablet, kinyitva pedig notebook, de az akkumulátortechnológia fejlesztése is elképzelhető. Aztán, ha kész az optimális Ultrabook, akkor lefelezik a processzormagjait, és mehet x86-os tabletbe. Egy szó mint száz, kibontakozóban vagy egy elég komoly, x86 kontra ARM versengés, aminek az egyik jelentős területe az Ultrabook lehet. Mi felhasználók az egészből csak profitálhatunk. Margóra megjegyeznénk még annyit, hogy szerintünk jelenleg az AMD-nek van a legérdekesebb, potenciálisan Ultrabookba beérő platformja, csak szokásukhoz híven le ne maradjanak.

rudi