Külső, ergonómia

A globális pénzügyi válság közepette, a már amúgy is csordultig telített piacon egyre nehezebb érvényesülni, teret nyerni. A gyártóknak folyamatosan törniük kell magukat a vásárlók kegyeiért, ami a számtalan, újabbnál újabb funkció és szolgáltatás bevezetésén látszik meg igazán. A Samsung ST5500 például már képes internetes tartalmak feltöltésére is.

„Folyékony, víz formálta vonalak” - írja a gyártó, s valóban, szép, ívelt vonalú az ST5500 váza. A lehető legletisztultabb formavilág fogadja a nézelődőt, ahol olyan apróságokra is odafigyeltek, mint a kioldó előre való megdöntésére, hogy az jobban kézre álljon, vagy a masina apró tappancsai, melyeknek köszönhetően asztalra helyezve hét fokkal dől hátra az egész gép. Utóbbi a gyártó szerint az önarcképek készítését hivatott megkönnyíteni - nos, nem akarunk ezzel vitázni, de akkor magas asztalra, vagy alacsony székre lesz szüksége az önfényképezőknek, különben csak a mellkasuk lesz a képen. Hölgyek esetében persze nem tiltakozunk az ilyen képek készítése ellen...

Az előlapon színes matrica büszkélkedik a készülék különleges funkcióival - ez persze ízléstől függően akár el is távolítható. A Schneider-Kreuznach optikát a villanó kis ablaka és az AF segédfénye veszi közre.

A hátlapon a nagy érintőképernyőn kívül nincs semmi. A fényképezőgép egész kezelőfelülete, az összes „kezelőszerv” a kijelző egymagában. Ezzel pedig nem spórolt a Samsung: tekintélyes 3,7”-os AMOLED kijelzőt tett az ST5500-ra.

Használat közben azonban hamar kiderül, hogy kár volt hatalmas és drága kijelzőt építeni a gépbe, ugyanis az érintésérzékeny felületnek „hála” az összes előny, pozitívum odaveszett. A fenti képen látszik, hogy milyen csúnyán festenek a kijelző pixelei - mintha egy vékony tejüvegen keresztül látnánk számítógépünk monitorát. Napfényben az átlagosnál is rosszabbul látszik az egérmozi képe, s bizony egy alapfelbontású, hagyományos LCD is szebb képet rajzol, mint ez a hibrid. A nagy felület miatt pedig kicsi a fogható anyag, így a masina fogása pár perces használat után már kényelmetlen, hiába van a jobb felső sarokban hüvelyktámasz.

A műanyag állványmenet már majdnem az optika középvonala alá került, így kisebb állványfejeket használva akár menet közben is hozzáférhetünk az akkuhoz, illetve a memóriakártyához. Számunkra rejtély, hogy miért nem lehetett sima SD kártyához tervezni a foglalatot, mert hely az lenne bőven neki. Így csak bosszankodhatunk a mikro SD kényelmetlen berakása és kivétele miatt.

Jobb oldalt egy kis kihajtható ajtó mögött lapul a HDMI és a Samsung sajátos USB/töltés aljzata, az oldallap alján pedig a csuklópánt rögzítési pontja látható.

Legfelül a képvisszanézést indító gomb (ennek megnyomására kikapcsolt állapotból is feléled a fényképezőgép) látható, két mikrofonnyílás, a kommunikáció/adatírás visszajelző LED, s végül a kioldó a zoomgyűrűvel.

A Samsung ST5500 formavilága vonzó, azonban használati hiányosságai miatt mégsem szerethető. Az érintőfelülettel az AMOLED kijelzőt előnyeitől fosztották meg, a (fölöslegesen) nagy felülettel pedig a gép ergonómiáját rontották el.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!