Samsung P2 - kis gép nagy képpel

Samsung YP-P2

Napjainkban millió gyártó millió-egy termékével találkozhatunk a multimédiás lejátszók világában. Sorban jelennek meg újabbnál újabb ketyerék, melyek mind kinézetükben, mind tudásukban egyre többet nyújtanak. Ez a tendencia mutatkozik meg a mini PMP-k (portable multimedia player) terén is. Ma az MP3-lejátszók gyártásában már otthonosan mozgó Samsung P2 névre keresztelt érintőképernyős (fekete) fenevadjával ismerkedünk meg. Ahogy a Samsung fejlesztőitől megszokhattuk, igyekeznek hasonló – olykor azonos – dizájnelemeket belecsempészni egy-egy termékükbe. Így volt ez a jelenlegi tesztalanyunk esetében is, mely hasonlít mobiltelefon pajtására, az F490-esre.

A 100 x 52 x 10 milliméteres, 86 grammos masinát egy ízléses kis plasztikdobozban kaptuk, melyben a lejátszón kívül a fülhallgató és az adatkábel rejtőzött. A hozzánk került P2-es már jó pár tesztelő kezén átment, így pár dolog elkeveredett valahova. Feltételezzük, hogy bujkálhatott a dobozban még egy telepítő-CD és egy pár használatiutasítás-féleség, és az interneten egy kis állványról is olvastunk.

A lejátszóhoz mellékelt füles teljes mértékben megegyezik a K3-hoz és a T9-hez adottakkal. Szintén fénylő műanyag borítása van, amit egy-egy fém köröcske tesz még dögösebbé.

A lejátszónak fénylő, ujjlenyomat-gyűjtő, masszív műanyag borítása van, melyből egy 3 colos, 480x272 képpont felbontású, 16:9 arányú touchscreen mosolyog ránk. Az érintőképernyő alatt találhatunk még egy kis, gyűrű alakú állapotjelző LED-ecskét. Jó pont, hogy a hangerőt külön gombokkal szabályozhatjuk, ráadásul ezek hagyományosak, és nem az érintésérzékeny felület részei. A P2-es alján találjuk a beépített mikrofont, a fülhallgató aljzatát és a kettő között az egyedi – sajnos nem szabványos USB-s – adatcsatlakozót. Adatok másolásához még nem feltétlenül kell magunkkal vinni a kábelt, mert Bluetoothon keresztül is megtehetjük azt, de tölteni csak saját zsinórjával tudjuk. Elég nagy pácban leszünk, ha elveszítjük.

Baloldalt található a power/play/pause gomb és mellette a hold csúszka, illetve felülre tették a nyakpánt bújtatóját. Ez felvet egy kérdést, hogy vajon a bújtató vagy a füles aljzata van rossz helyen? Képzeljük csak el, hogy lóg a nyakunkban, és a fülhallgató kábele meg alulról csavarodik vissza.

Fémből készült a lejátszó hátoldala. Felülete matt, nem gyűjti az ujjlenyomatokat, de azért meg lehet karcolni. Lent a jobb sarokban – remélve, hogy soha nem lesz használva – lapul a reset gomb.

Főbb paraméterek:

Működés

A P2 nemcsak külső megjelenésével, hanem kijelzőjének csodálatos, élénk színeivel csábít el minket. Gazdájának nem kell beérnie egyfajta menüvel, háromféle megjelenésből, illetve hozzájuk három betűtípus közül választhat. Alapesetben a Kozmosz nevűt láthatjuk, melynél a képernyőn mindig három menüpont jelenik meg. A kijelzőt föl-le simogatva tudjuk a további ikontriókat elővarázsolni. A Mátrix a legegyszerűbb, itt egyben láthatjuk mind a kilenc ikont (Videos, Music, Pictures, FM Radio, Datacasts, Prime Pack, File Browser, Bluetooth, Settings) 3x3-as eloszlásban, így lent, a jobb sarokban egy órának is jutott bőven hely. A harmadik menülehetőségnél egy – akár általunk megadott – kép alatt elhelyezkedő, egyszerre három ikont megjelenítő sávval találkozunk. Itt a képernyőn vízszintesen húzva az ujjunk váltakoznak az ikonok.

Plusz dizájnelemként saját háttérképeinket is beállíthatjuk mind a három sémához. A Kozmosz mögül alig sejlik ki a kép. Jó, hogy a Mátrix világos ikonjainak fekete kerete van, mert így bármilyen színű háttéren jól látszanak. A harmadik verziónál semmi sem zavarja a képet, csak a menü fekete sávja vált túl élesen.

A beállítások pontban találkozhatunk a már említett menü-, valamint a hangbeállításokkal, ahol korlátozhatjuk a hangerőt, emellett ki/bekapcsolhatjuk a hangjelzést, illetve találunk itt a zenelejátszótól független Master EQ-t is. Megannyi nyelv közül választhatunk, külön a menühöz és külön a tartalomjegyzékhez (utóbbi értelmére nem jöttünk rá). Módosíthatjuk még a kijelző fényerejét és a megvilágítás idejét, valamint az időzónát és a pontos időt. A rendszer részen találunk információt a memória állapotáról és az aktuális firmware-verzióról. Ugyancsak ebben a menüben formázhatjuk, illetve állíthatjuk be az indítási módot és az automatikus kikapcsolást.

Lejátszónk támogatja az ID3 tag alapján történő rendezést. Ennek köszönhetően a zenelejátszásnál megválaszthatjuk, mi alapján rendszerezze zenéinket (előadó, album, dal, műfaj). Ha valakinek a fájlkezelő nézet fekszik jobban, akkor használhatja a zeneböngésző fület is. Lejátszás alatt több képernyő közül választhatunk (négy vizuális hatás, zeneinfó, albumborító), melyeket az aktuálisra nyomva, illetve a menüben válthatjuk. A kijelzőn ezeken kívül olvashatjuk az aktuálisan játszott szám címét, mely alatt találjuk az állapotjelző sávot; ezen ujjunkat huzigálva (ezt „vízszintes csapásnak” nevezi a magyar szoftver) beállítástól függően mozoghatunk a számon belül vagy a számok között. A kijelző alján van még a rewind/forward, play/pause és menü ikon, illetve a back nyilacska.

A lejátszás menüjében megannyi lehetőség tárul elénk. Kiválaszthatjuk, milyen előre definiált vagy saját ízlésünkre szabott hangszínt szeretnénk. Megadhatjuk a lejátszás módját (normál, ismétlés, egyszeri ismétlés, véletlenszerű sorrend), sebességét (0,7x–1,3x) illetve a vízszintes csapást (1 fájl, 5, 10, 30 mp, 1 perc). Van öt lejátszási lista is.

A legtöbb PMP-nél elgondolkoztunk, vajon van-e értelme a videolejátszó funkciónak, mivel nem rendelkeztek valami nagy kijelzővel. Íme, itt a P2, amelynek kristálytiszta, széles kijelzőjén már kezdenek élvezhetővé válni a filmek (főként a 16:9-es arányúak). A P2-re a hozzá adott SMS (Samsung Media Studio) segítségével konvertálhatjuk át filmjeinket, SVI formátumba (480x272 / 15–30 fps). A kép 90 fokkal elforgatva jelenik meg. Lejátszás közben a kijelzőre bökve a szokásos irányítógombok (rew/forw, play/pause), a vissza, illetve a menü ikon kúszik elő. Itt is beállíthatjuk a vízszintes csapást, illeszthetünk könyvjelzőt a filmbe, valamint választhatunk három hangszín közül.

A csodálatos telt színű kijelzőn mutogathatjuk haverjainknak képeinket, ugyanis találunk a P2-ben sok minden más mellett képnézegető funkciót is. A kis képekre bökve tudjuk őket teljes képernyőre varázsolni, illetve a jobbra-balra nyilakkal vagy a képernyőt jobbra-balra-le-fel simogatva válthatunk köztük. Lehetőségünk van változtatni a nézetet, forgathatjuk, nagyíthatjuk képeinket (2x, 3x, 4x), valamint beállíthatjuk őket saját témaként. Találunk diavetítés funkciót, melynek sebességét is állíthatjuk.

A P2-ben van egy stílusos beépített FM rádió, mely kezeli az RDS információkat. A 76–108 MHz-ig húzódó tartományból harminc állomást tárolhatunk el, melyekből a lejátszó egyszerre hatot helyez el a képernyőn. Választhatunk manuális és automatikus állomástárolás közül. A rádióban hallottakat MP3 formátumban rögzíthetjük.

A Samsung elhelyezett egy „Prime Pack” (Elsődleges csomag) nevű menüpontot a nyitó képernyőn. A régi, 1.15-ös firmwarenél még csak a szöveg, ébresztés, naptár és világóra volt benne, de a legfrissebb 3.15-ös verziónál már pluszban megjelentek a játékok és a címjegyzék. Pillanatnyilag négy játék közül választhatunk (bár az egyik metrótérkép).

Az ébresztésnél megadhatjuk, hányszor, mikor, milyen hanggal ébresszen, vagy milyen időközönként ismételje a jelzést. A naptár könnyen átlátható, külön kiemeli a vasárnapokat, illetve az adott napi dátumot, jó nagy betűvel, a kijelző tetején. A világóra egy nagy térképen jelzi az aktuális időzónát. Nem jöttünk rá, hogy s miként tudjuk feltölteni a címjegyzékünket adatokkal, a jelenleg elérhető SMS programban nem találtunk rá utalást.

Az „elsődleges csomagban” találjuk még a szöveg almenüt, melyben e-bookjainkat (TXT állományokat) olvasgathatjuk. Választhatunk függőleges és vízszintes tájolás, három betűtípus, valamint hét megjelenés közül. Fekete alapon három betűszín, illetve négyfajta háttér közül válogathat az olvasó. Ha túl kicsi lenne a betűtípus, átválthatunk kétszeres, illetve háromszoros nagyítású nézetre.

A fájlböngészőben a P2-n található mappák tárulnak elénk, melyekbe szabadon lépegethetünk ki-be, indíthatunk el zene- vagy videolejátszást, olvashatjuk e-bookjainkat és még sorolhatnánk.

A P2-es lejátszó kezeli a Bluetooth 2.0 fülhallgatókat, headseteket. Megfelelő telefonnal tárcsázóként is működik, tehát elő sem kell venni a mobilt, ha hívást szeretnénk kezdeményezni vagy fogadni.

Tesztelés, értékelés

Samsung Media Studióval tölthetjük fel állományainkat a P2-re, kezelhetjük a számítógépünkön tárolt médiafájlokat, megírhatjuk őket CD-re, albumokat készíthetünk, azonnal elérjük a Samsung online zeneboltját, valamint szinkronizálhatjuk a számítógépünkre letöltött RSS híreket, amelyeket a Samsung „Data Casts”-nak nevez, s amelyeket TXT-ként olvashatunk.

A P2-n eredetileg MTP-t támogató firmware volt, amit egy kis leleménnyel UMS-re cseréltünk, így már csak a videók konvertálásához kellett a Samsung Media Studióval szórakoznunk. Ezek után az operációs rendszer meghajtóként ismerte fel a lejátszót. A művelethez angol nyelvű leírás és firmware-ek találhatóak az anythingbutipod.com fórumán.

Kézbe véve nagyon igényes eszköz hatását keltette a Samsung P2. Anyag- és összeszerelési minősége nagyon jó volt. Csak az kifogásolható, hogy a fényes, tapogatós előlap mágnesként gyűjtötte az ujjlenyomatokat. 100 x 52 x 10 milliméteres méretével elég nagy jószág – sok telefon kisebb nála – de ekkora kijelzőt bajos lenne lényegesen kisebb házba tenni.

Amint megszoktuk az érintőképernyőt, már nagyon könnyű volt kezelni a P2-t. Egy kis gyakorlás után szinte elsőre azt csinálta, amit kellett, igaz, a kis ikonoknál, illetve a görgetősávoknál kicsit „félrehordott”. Abszolút pozitívumként említhetjük, hogy a play/pause és a hangerőszabályzás külön, normál gombot kapott. A menürendszere átlátható volt, könnyen eligazodtunk benne. Talán csak egy azonnal a főmenübe ugró gomb hiányzott.

Saját fülesével is nagyon jól szólt a P2. A magas, a mély és a közép is szépen szólt, egyik sem volt túlhangsúlyozva, nem nyomták el egymást. A DNSe 2.0-s hangmódok között egyértelműen érezni lehetett a különbséget. Nemcsak a frekvenciákba, hanem a mélykiemelésbe és 3D hatásba is belenyúltak, amit az egyéni beállításnál mi is megtehettünk. Véleményünk szerint csak az igazán vájtfülűeknek érdemes lecserélniük a gyári fülest, melynek megjelenésén is látszott, hogy igényes darab.

A képeink nézegetése közben láthattuk igazán, milyen nagyszerű és kristálytiszta a 180 dpi-s pixelsűrűségű kijelző. Bátran állíthatjuk, hogy kategóriájában még nem láttunk ilyen jót, és az iPod touch fél hüvelykkel nagyobb monitora is elbújhat mellette. Sajnos a képek között viszont iszonyatosan lassan váltott a gépecske.

Nem úgy a videó! Pillanatok alatt váltott, ugrott másodperceket, de akár perceket is. Egy eredetileg 720p-s X.264 kódolású, 2 perces (kb. 60 MB-os) rajzfilmrészletet és egy szintén 2 perces DVD-részletet konvertáltunk a lejátszóra, ami normál esetben 215 másodpercet, a Samsung gyorsítójával már csak 110 másodpercet vett igénybe (2,2 GHz-es Atlon 64 X2-vel). Az eredmény mindkét esetben 20 MB körüli állomány lett, mely varázslatosan tiszta képpel és nagyszerű hanggal örvendeztetett meg minket.

Meg voltunk elégedve a rádió minőségével is. A csatornák tisztán bejöttek, az RDS is jól működött, az automata kereső érzékenységét viszont lejjebb kellett venni, hogy ne találjon el minden apró zajt. Egy darabig elszórakoztunk az egyszerű játékokkal is, melyekhez hasonlókat a Samsung telefonjain is látni. A firmware-t UMS-re frissítve 6,5 MB/s-os sebességgel tudtunk másolni a P2-re, az olvasási tempó pedig ennek több mint kétszerese volt, ami az MP3-lejátszók között ritkaságszámba megy. Bekapcsolt DNSe-vel, mérsékelt kijelzőhasználat mellett 22 óráig bírt zenélni a P2, ez versenytársaihoz képest elfogadható eredmény. Valamiért nem sikerült Bluetooth kapcsolatot létrehozni a lejátszóval, állandóan hibás címre panaszkodott. Egyedi hibára gyanakszunk, mert az interneten talál információk szerint többnyire jól működik ez a funkció, ráadásul fokozatosan javul és gyorsul az újabb firmware-verziókkal.

Értékelés

Lássuk csak: a Samsung P2 érintőképernyője fél hüvelykkel kisebb, mint az iPod Touch-é, maximális, 8 GB-os tárkapacitása is lemarad az almás 16 GB-ja mögött, nincs Wi-Fi-je, és nem kezeli a YouTube videókat. Ezzel a felsorolással csak az a baj, hogy a P2 nem az iPod Touch, hanem a nano ellenfele. Így már teljesen más a leányzó fekvése. A kijelző szebb, jobb, nagyobb, érintős. Van rádió, e-book, Bluetooth, nem kell iTunesszal kínlódni, nem olyan érzékeny a hátlapja. Ráadásul a Samsung üdvöskéje hangminőségben is megelőzi az iPodot, igaz, valamivel drágább nála (2 GB kb. 46 000 Ft, 4 GB kb. 55 000 Ft, 8 GB kb. 70 000 Ft). Az olcsóbb, memóriakártyával bővíthető, szintén jó hangú Cowon, Meizu vagy Creative vetélytársakat elsősorban kijelzőben győzi le a Samsung, és a Bluetooth is egyedi extrának számít, ezért a P2 ajánlott. Kicsivel olcsóbban különösen ajánlott lehetne.

Samsung YP-P2

arboczd

A Samsung YP-P2-t a Samsung hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.