Bevető és a külső

Még nincs egy éve, hogy teszteltük a Panasonic csúcskategóriás plazmatévéjét, a VT20-ast. Akkor ugyan "csak" 50 hüvelykes méret jutott nekünk, utódjából viszont sikerült egy 55"-es változatot kapnunk. Igazából arra voltunk kíváncsiak, hogy miben változott az új modell az elődhöz képest, ezért azt a pszichológiai pluszt, amit egy ekkora kijelző kínál, megpróbáljuk nem figyelembe venni az értékelésnél. Kezdjük az ismerkedést a külsővel!

Az új modell alapos változáson esett át, és nem arról van szó, hogy szakítottak volna a sötét színvilággal. Ez egyrészt érvényes a méretekre, mármint ami a vastagságot illeti, hiszen a többi paramétert nagyrészt a képátló határozza meg. A vastagságot 3,5 cm-rel sikerült lefaragni, ami nagy szó, noha nem éri utol a LED-es LCD-ket, de úgy hisszük, hogy a két technológia közötti választás alapja sohasem a ház vastagsága volt. Azt viszont el kell ismernünk, hogy határozottan karcsúbb lett az új tévé. A méretcsökkenés viszont nem jelenti azt, hogy nem fogunk vért izzadni, ha egyedül kell a tévét összeállítanunk. Sőt, ekkora méretben ehhez egyedül inkább hozzá se fogjunk, mert az állvány nélkül 38,5 kg-os tömeg lehet, hogy a "gyúrósoknak" nem tűnik soknak, csak éppen fogást nem találni rajta – állvánnyal pedig 44 kg-ról beszélünk, ami azt jelenti, hogy hiába a karcsúság, a VT30 bizony felszedett pár kilót. Ennek egyik oka, hogy a vékonyabb káva több merevítést igényel, valamint az, hogy a teljes előlap megváltozott, és már nem a régi iskolát követi, amiben a káva és a panel elkülönül egymástól, helyette a mostani divatnak megfelelően "egybeüveg" előlapot kapott a tévé. Hogy ez jó-e avagy rossz, azt igazából a vásárlónak kell majd eldöntenie, mi csak annyi tudunk mondani, hogy vannak pozitív és negatív oldalai is a dolognak. Egyrészt sokkal könnyebb tisztítani és jobban ellenáll a fizikai behatásoknak (ha ez valakinek ez számít), negatívuma viszont, hogy könnyebben gyűjti az ujjlenyomatot és jobban tükröződik, mint a korábban használt felület.

Megújult a talp is, ovális helyett négyszögletes lett, és dizájnban is jobban illeszkedik a tévéhez. Felszerelése nem változott, a fém tartólábakat továbbra is külön kell rácsavarozni a talpra, és erre húzhatjuk a rá a tévét. Természetesen falra szerelés is lehetséges, de vegyük figyelembe a termék tömegét, amikor konzolt választunk. Érdemes a hátoldalra is vetni egy pillantást. Az összhatás sokkal ízlésesebb, letisztultabb, mint a korábbi modellnél (noha valószínűleg a többséget hidegen hagyja, hogy néz ki hátulról a készülék), de a szellőzőnyílásoktól és a ventilátoroktól továbbra sem szabadulhatunk meg, ezekből továbbra is négy darabot kapunk. Szerencsére halkan teszik a dolgunkat, így nem zavarnak majd bennünket a tévézésben. Sokkal fontosabb, hogy a csatlakozók a korábbiakkal ellentétben úgy lettek elhelyezve, hogy ne hátrafele, hanem lefelé vagy oldalra nézzenek, így a képernyő síkja még közelebb kerülhet a falhoz, hiszen a kábelek nem akadályoznak meg bennünket abban, hogy hátrébb toljuk az egész tévét – falra szerelésnél pedig ez nagyon sokat nyom a latban.

Csatlakozókból egyébként nincs hiány. 4 darab HDMI, komponens és kompozit képi bemenetek mellett még optikai SPDIF, sztereo RCA és fülhallgató-kimenet is a rendelkezésünkre áll. USB-ből rögtön három darabot kapunk, amire szükség is lesz, hiszen a Wi-Fi csak a külön csomagolt, USB-s adapteren keresztül érhető el, tehát ez máris elfoglal egy helyet, illetve a Skype szett csatlakoztatása később akár még egy helyet elvehet, ezen kívül pedig kell még csatlakozó a külső USB-s táraknak is. Egyébként kapunk jó panasonicos szokáshoz híven SD kártyaolvasót, valamint egy CI foglalatot is. Természetesen vezetékes internetes csatlakozási lehetőség is van, ehhez jár a szabványos RJ-45 aljzat, no és persze az analóg és digitális tunerekhez az antennakonnektorok; utóbbiból DVB-T, DVB-C és DVB-S/S2 áll rendelkezésre.

A csatlakozókat nézve hiányérzetünk támadhat, és a szemfülesek bizonyára már észrevették, hogy nincs SCART, amire bizony oda kell figyelnünk, ha a kábel- vagy bármilyen szolgáltatónk valamilyen set-top boxot akarna ránk sózni, és nem akarunk az átalakítással tovább rontani a helyzeten. Régebbi notebooktulajdonosoknak pedig az analóg D-Sub csatlakozót kell elfelejteniük, ugyanis ez sincs már a VT30-asokon.

A hátoldalt tovább mustrálva felfedezhetjük a mélynyomót is, ami a két 6 wattos hangszóró hangzását próbálja meg dinamikusabbá tenni, de 10 wattos teljesítményétől nem kell majd csodát várni, viszont tévézéshez vagy alkalmi filmnézéshez elegendő lesz. Szemből nézve a jobb oldalon kaptak helyett a vezérlőgombok, bár ezt nyilván kevesen fogják használni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!