Külvilág és ergonómia
A japán gyártó 2011 októberében mutatta be a már sokak által várt MILC kategóriáját, a Nikon 1 rendszert. Kezdetben két váz állt rendelkezésre: a kompakt fényképezőgépekről feljebb lépni kívánó fotósoknak szánt 1 J1 és a komolyabb felépítésű és tudású 1 V1. Mindkét készüléket szemügyre vettük anno. Bár alapvetően meg voltunk elégedve az új rendszer teljesítményével, azért akadt pár kifogásolnivaló, s nem csak a gépek, hanem az optikák kapcsán egyaránt. Persze ha egy gyártó valami teljesen újat vezet be, akkor mindig akadnak kisebb-nagyobb fennakadások, problémák. Azóta azonban eltelt majdnem másfél év, s újabb vázak, újabb objektívek jelentek meg – vajon sikerült-e a mérnököknek kiköszörülni a csorbákat?
A Nikon 1 V1 príma kis masina volt. Masszív felépítése nagyon jó minőségérzetet sugallt, s téglateste a hiányzó markolat ellenére meglepően jó fogású volt. A hátlapon már akadt némi kifogásolnivaló: a módválasztó tárcsa pont a hüvelykujj támasza mellé került, aminek az lett a vége, hogy szinte minden egyes fogásváltásnál véletlenül eltekertük. Bár az eredeti elgondolás logikus, hiszen a tárcsa pozíciója könnyen elérhetővé tette azt, de a vezérlő sajnos túl könnyen elforgott. Egy másik rossz pont pedig azért járt a gépnek, mert a P, A, S, M módokat csak menüből lehetett kiválasztani. Nos, az újoncnál ezeket a bakikat orvosolták, mert az immár teljes értékű (de szerintünk még mindig túl könnyen elforgó) tárcsa a váz tetejére került. Maradt a multifunkciós tárcsa, de az eredetileg azt körbeülő nyomógombok elvándoroltak a kijelző bal széléhez.
Megmaradt az „F” feliratú gomb, amivel alaphelyzetben a gyorsmenüt érhetjük el, de a V1-nél látott billenőkapcsoló immár a múlté; cserébe egy újabb paraméterező tárcsával gazdagodott a repertoár. A Nikon 1 V2 még mindig tömör és masszív kis gép, de a felületkezelés sima, nem tűnik olyan minőséginek, mint a V1 volt. A nyomógombok olcsó műanyagból vannak, de nyomáspontjuk jól érezhető, működésük halálbiztos. Hatalmas markolat és a V1-énél markánsabb „tükörakna-púp” idézi a tükörreflexes fényképezőgépek világát (hunyorogva, messziről nézve a fekete 1 V2 sziluettje kissé hasonlít a Nikon D3 gépére..). Maradt az egyedi bővítő-csatoló az elektronikus kereső tetején, melyhez különféle kiegészítőket lehet csatlakoztatni. A V2 már rendelkezik beépített villanóval, így a vaku és egy plusz kiegészítő együttes használatának semmi sem állja útját.
A váz bal oldalán mikrofonbemenetet, HDMI és USB aljzatot találunk két kis műanyagajtó alá rejtve.
A Nikon 1 V2 alján fém állványmenetet lapul, amelyet pontosan az optikai középvonal alá helyeztek el. A hatalmas markolat alulnézetből impozáns; a nagy csapóajtót, amely mögött az akku és a memóriakártya rejtőzik, apró retesznyelv rögzíti. A V2-nél új akkumulátort vezettek be, így a V1-tulajok többféle tartalék áramforrást kell, hogy magukkal cipeljenek, ha több gépet visznek magukkal egy túrára: az EN-EL21 nem kompatibilis a régebbi EN-EL15 -tel, ami többféle fényképezőgéphez is használható volt.
Felülnézetből sokat változott az újonc: a beépített vakus elektronikus kereső mellett jobbra a már említett módválasztó tárcsa látható, majd a paraméterező fölött a filmfelvételt indító nyomógomb és a kioldó, amit a bekapcsológomb vesz körül.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
