Bevezető

Állítólag már négy évvel ezelőtt elkezdték fejleszteni a szeptember 21-én világszerte szinte egyszerre bemutatott Nikon Egyes (1) sorozatot. Ha ebből az állításból indulunk ki, akkor nagyon jól sikerült titokban tartani a rendszert (bár akik figyelték a bejelentett és bejegyzett szabadalmakat, tudhatták, hogy valami készül), és érdekes módon pont olyan fejlesztések, szolgáltatások és funkciók kaptak különösen nagy figyelmet a tervezés során, melyeket (vagy hiányukat) korábban más gyártók MILC masináinál kifogásolt a szaksajtó és a vásárlóközönség.

A Nikon rajongótábora és azok a fotósok, akik máshol nem azt kapták, amire vágytak, évek óta epekedve várták a J1 és a V1, azaz pontosabban a „Nikon MILC” bejelentését. Különféle pletykaoldalakon már hónapokkal ezelőtt kiemelten foglalkoztak a témával, a részben vélt és részben valós műszaki tartalommal, mint például a szenzormérettel. Internetszerte futótűzként terjedt a hír, hogy a Nikon bizony „apró” képérzékelőt tesz majd gépeibe. A 2,7-szeres cropfaktorra akkor derült fény, amikor szemfülesek elkezdték a szabadalmi hivatalok bejegyzéseit fürkészni, s nem egy olyan a Nikon által jegyzett szellemi termékre bukkantak, ahol valamilyen módon erre az értékre utaltak a műszaki paraméterek.

Ismerve az emberek „the bigger the better” (minél nagyobb, annál jobb) hozzáállását, senkit sem ért meglepetésként, hogy emiatt a még be sem jelentett fényképezőgépe(ke)t máris rengeteg kritika érte. Gondoljunk bele, ilyen negatív „hátszéllel” milyen nehéz, s lehangoló dolga lehetett a Nikon mérnökeinek, de főleg marketingeseinek, akiknek most minden elérhető cselt és trükköt be kellett vetniük a hatásos, meggyőző kampány érdekében. Végül csak eljött a nagy nap: a Nikon szeptember 21-én végre bejelentette új MILC rendszerét, az 1-et (Egy). A sajtóeseményen szerkesztőnk is jelen volt, beszámolónk erről itt olvasható.

A szakfórumokban számtalan technokrata, fotós és kütyüimádó nyilatkozott rosszallóan a Nikon Egyes gépei kapcsán (többnyire úgy, hogy életükben még csak nem is látták vagy fogták kézbe az újdonságokat) – mégis ki fogja akkor megvenni ezeket a masinákat? Kinek szánja a gyártó fényképezőinek eme új kategóriáját? A válasz pedig valahol kézenfekvő, de a Nikon maga is kifejtette, hogy a J1 és a V1 a csúcskompaktokról továbblépni kívánó átlagfelhasználónak lehet komoly alternatíva. Mik az elvárásai ennek a célcsoportnak? A gyártó saját felmérései alapján Átlag „csúcskompakttal fotózom, de már kicsit komolyabb gép kéne” Péter továbbra sem szeretne fölöslegesen nagy méretű és tömegű gépeket cipelni, szeretne viszont jobb képminőséget (alacsonyabb zajszinttel az élen – mert ez a legfontosabb ám...), nem akar lemondani az egyszerű kezelhetőségről, de a teljesen manuális használatról sem, gyors működést (bekapcsolás, zárkéslekedés, automatikus élességállítás stb.) akar, nehogy lemaradjon házi kedvencének egyetlen mozdulatáról is, és szeretné, ha nem korlátozná fotós igényeinek kibontakozását a fix optika. Tehát egyszerű dolga volt a Nikonnak, nem kellett mást csinálnia, mint egy D3s-t keresztezni mondjuk egy Coolpix P300-zal.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!