Bekapcsolás után
Amennyiben első alkalommal használjuk az eszközt, végig kell futnunk egy rövid üzembehelyezési procedúrán. A távirányító segítségével be kell állítani a menü nyelvét, meg kell adni, hogy hol használjuk a dobozt, ezután az magától lefuttatja az automatikus csatornakeresést.
A felhasználók egy része ilyenkor biztos szembesülni fog azzal, amivel mi, hogy az eddig használt antennája ehhez a termékhez nem passzol. Mi egy jó kis japán eszközzel dolgozunk általában, látható is valamelyik képen. Vagány tányérja és kihúzható teleszkópja van, és eddig a nálunk megfordult összes digitális tunerrel ellátott tévénél remekül funkcionált akkor is, ha csak felraktuk a könyvespolcra. Végül is ez így 2010 végén, Budapest belvárosában, a hetedik emeleten talán már nem akkora csoda. Az Alcor HD-500 viszont valamiért nem tetszett neki, úgyhogy előkaptuk a dobozból Funke antennánkat. A holland gyártó berendezése sokkal hosszabb vezetékkel rendelkezik, viszont nincs talpa, úgyhogy csak akkor szoktuk használni, ha a benti nem működik valamiért, esetleg ha a teraszon vagy a tetőn kell játszani az antennával.
Kivittük hát a tiszta ég alá, és ezek után már semmi gond nem volt a vétellel, tehát azt mondhatjuk, hogy a tuner megbízható, de azért megbirkózhatna a gyengébb jelekkel is. A csatornák felkutatásával igen hamar végzett, pár percig tartott csak a dolog. A keresés során a képernyőről folyamatosan tájékozódhatunk arról, hogy milyen adókat sikerült befogni, és nagyjából mennyi idő van még hátra a kutatásból, azaz ha sokáig nem történik semmi változás, akkor érdemes egy kicsit babrálni az antennán. A jel erősségére, illetve minőségére vonatkozó információval nem találkoztunk, pedig azért már vannak olyan eszközök a piacon, amely ezek kijelzésére is képesek.
Főmenű és kezelés
Az egyes funkciók mind a főmenüből érhetőek el, közvetlen gombot csak nagyon kevés kapott a távirányítón. Abban, hogy az egyes paraméterek változtatásához pontosan mit is kell nyomkodni, a képernyő alján található információs sáv segít. Egyes beállításoknál szükség lehet a jelszóra, ez alaphelyzetben minden egyes eszköz esetén “0000000”, de később természetesen a felhasználó saját ízlésének megfelelően módosíthatja.
A főmenűben hét nagyobb csoport található. Ezek elrendezése logikus, viszonylag gyorsan megtalálható minden, a tájékozódást piktogramok is segítik. Az összes grafikai elem a puritán funkcionalizmus jegyeit hordozza magán, azaz nem túl szép, össze sem lehet hasonlítani egy új generációs tévével vagy Blu-ray lejátszóval, viszont kezelése egyszerű és világos.
A távirányító nem egy bonyolult darab. A tervezést nem vitték túlzásba, nincs rajta semmi modern flikk-flakk. A gombok gumiból készültek, és lehettek volna kicsit nagyobbak is. A háttérvilágítást kispórolták belőle, de a legfontosabb funkcióbillentyűk (kurzor, csatornaváltás, info gomb, EPG, felirat) nem maradtak le róla. A menüpontok, csatornák közötti váltás kellően gyors szerencsére, ezzel nincs gond. Nem lehet elégszer hangsúlyozni ennek fontosságát, a lassú elektronika képes hazavágni az egész élményt, és az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy nincs is kedve bekapcsolni a tévét.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
