Bevezető és résztvevők

Merevlemezekről beszélni sosem számított túlságosan felkapott és izgalmas témának, hiszen ellentétben a processzorokkal, videokártyákkal vagy chipsetekkel, a merevlemezeknek van pörgési sebességük, cache-ük és kapacitásuk, mással nemigen tudnak a gyártók sem kombinálni. Jönnek újabb és nagyobb modellek, néha növekszik a cache mérete, de más variálnivaló nincs. Vagyis mégiscsak vannak újítások, de ezek korántsem hoznak magukkal komolyabb változásokat. Gondoljunk csak az NCQ-ra, melynek segítségével (amennyiben a merevlemez, a vezérlő és a meghajtóprogram is támogatja) a merevlemez oly módon képes újrarendezni a vezérlő által feléje küldött parancsokat (írás, olvasás), hogy a sebesség megnő, köszönhetően a különböző fejpozicionálási késleltetések csökkenésének és a művelethatékonyság megnövekedésének. A natív NCQ-támogatással rendelkező merevlemezek egy olyan parancssorral rendelkeznek, amelyben a parancsok dinamikusan rendeződnek el attól függően, hogy mennyi adatvárakozásra és végrehajtásra van szükség. De vehetjük például az újabb SATA, a SATA II-es szabvány specifikációt is. Ez kimondja, hogy a csatolónak támogatnia kell a 3 Gb/s-os adatátvitelt, és támogatnia kellene különböző funkciókat, úgymint NCQ és Hot Plug. Ezúttal nyolc SATA-csatlakozású merevlemezt vizsgáltunk meg, vannak közöttük SATA és SATA II-esek, NCQ-t támogatók és nem támogatók, 8 és 16 MB gyorsítótárral rendelkezők, de egyvalami közös bennük: mindegyik 250 GB-os kapacitású.

Résztvevők

Specifikációk [+]

Hitachi Deskstar 7K250 és T7K250 [+]

ABC-sorrendben haladva első gyártónk a Hitachi, mely korábbi tesztjeink alapján a 7K250-es szériának (is) köszönhetően visszaszerezte a felhasználók bizalmát, hiszen egy megbízható, a maga idejében gyors és halk merevlemezt alkotott. Mindezek után a Hitachi jelentkezett elsőként SATA II-es merevlemezzel, mely a nagysikerű előd után a T7K250 típusjelzést kapta. A T7K250 a 7K250-nél nagyobb, 125 GB-os tányérokkal dolgozik, támogatja a Native Command Queuing (innentől NCQ) technológiát, és persze a SATA-300-as csatolót. Azonban minden másban hordozza elődje tulajdonságait, nem változott a seek idő (8,5 ms), a fordulatszám (7200 rpm) és a cache mérete sem. A nagyobb tányéroknak köszönhetően elvileg mégis gyorsabb a T7K250, hiszen az adatok sűrűbben helyezkednek el, vagyis közelebb állnak egymáshoz, ezáltal pedig gyorsabb az adatok olvasása/írása. A T7K250 csak 160 és 250 GB-os változatban kapható, de megvásárolható SATA II-es és akár PATA verzióban is, utóbbi esetében sajnos le kell mondanunk a SATA II által megnövekedett sávszélességről (az ATA133 max 133 MB/s-ot engedélyez) és az NCQ támogatásáról is. A forgalmazó a Hitachi merevlemezekre 3 év garanciát vállal.

Maxtor MaXLine Plus II és DiamondMax 10 [+]

A Maxtor az utóbbi években már korántsem lopta be ennyire magát a felhasználók szívébe, merevlemezei göröngyös utat jártak be, ami főleg egyes típusainak megbízhatatlanságából adódott. Mégis, korábbi tesztjeinkben először a DiamondMax 9, majd a DiamondMax 10 mindig előkelő helyen végzett, már ami a sebességet illeti, ami viszont probléma, hogy zajosság és melegedés szempontjából is az elsők között (ha nem az első) foglaltak helyet. A Maxtor ezúttal két merevlemezzel képviseli magát tesztünkben, elsőként ismerkedjünk meg a MaXLine Plus II-essel, mely már akár kifutómodellnek is nevezhető 2003-as konstrukció; ha visszaemlékszünk, akkor ez az év a DiamondMax 9-es időszaka volt. A MaXLine szériáról jó tudni, hogy a gyártó belépőszintű szerverek számára készíti ezeket a modelleket, tehát nem egyszerű otthoni felhasználásra szánt termékekről van szó. Korábban léteztek 5400 rpm-es változatok (MaXLine II), azonban a MaXLine Plus II már 7200 rpm-es. A tányérok mérete is már "kőkori" 83 GB-os, a cache mérete azonban 8 MB, az átlagos elérési idő pedig 9 ms "körüli" (a gyártó kevesebb, mint 9 ms-et állít). Érdemes még kiemelni, hogy ezek a winchesterek már folyadékcsapágyasak, ami 2003-ban még nem volt teljesen általános jelenség. Joggal tehetnénk fel a kérdést: ez a merevlemez mégis miben különbözik a DiamondMax 9-től? A kérdés nagyon jó, ugyanis technológia szempontból semmiben, a MaXLine Plus II egy az egyben egy DiamondMax 9-es azzal a különbséggel, hogy a gyártó garantálja a több, mint 1 millió órás üzemidőt, márpedig ez csak a SCSI merevlemezekre jellemző (a DiamondMax 9-re csak szerencsés esetben). Lényegében a DiamondMax 9-es amolyan "válogatott" változatáról van szó. A MaXLine Plus II már csak 250 GB-os változatban kapható (korábban létezett 200 GB-os is), a gyártó 5 év garanciát vállal rá.

A Maxtor még a DiamondMax 10-zel is képviselteti magát, melyet jóindulattal a DiamondMax 9 utódjának is nevezhetünk, így a 7200-as fordulatszám adott. A DMax 10 esetében a gyártó a DMax 9-hez képest csökkentette az fejpozícionálási és lemezfelpörgési időt, illetve megnövelte a lemeztányérok méretét 100 GB-ra. Ezzel az eljárással nagyobb adatsűrűség és nagyobb méretű merevlemezek megjelenése válik lehetővé. Mindez jól látható a DMax 10-esek megjelenési méreteiben is, a Maxtor 80-tól 300 GB-ig kínálja ezt a típust. Következő újítás a puffer méretének megnövelése 8-ról 16 MB-ra, igaz, ez a tulajdonság csak a két legnagyobb, 250 és 300 GB-os modellre igaz, mi a 250-eset teszteltük. További újítás a teljesen natív SATA-csatlakozás implementálása, és végül, de nem utolsósorban a DiamondMax 10 egyik legfőbb újítása a DMax 9-cel szemben az NCQ támogatása. A gyártó a DiamondMax 10-re is 5 év garanciát vállal.

Samsung SpinPoint P120 [+]

Korábbi tesztünkben már bemutatkozott a Samsung P80-as merevlemezének 160 GB-os változata, ettől a típustól nem voltunk teljesen elragadtatva, se sebességben, se zajosságban nem nyújtott kiemelkedőt, abban a mezőnyben szürke egérként jellemeztük összteljesítményét. Ezúttal a P80-as továbbfejlesztett változatával ismerkedhetünk meg, mely a SpinPoint P120 névre hallgat. A Samsung egyáltalán nem olyan jól csengő név a merevlemezek piacán, mint akár a Seagate, akár a Western Digital; az elhatározás megvan a koreaiaknál, már csak az eredményektől függ a cég megítélése ezen a piacon. A SpinPoint P80 7200 rpm-es, 8 MB cache-es és 8,9 ms-os elérési idején a gyártó nem változtatott, azonban 80-ról 125 GB-ra növelte a tányérok méretét (vagyis nőtt az egységnyi területre eső adatsűrűség mértéke, ami gyorsulást hoz magával), felvértezte SATA-300-as csatlakozással és implementálta az NCQ támogatását, így megszületett a P120. A nagyobb tányérméreteknek köszönhetően az elérhető modellméret is kitolódott 250 GB-ra, így 200 és 250 GB-os modellekkel találkozhatunk a boltokban. A SpinPoint P120 megvásárolható PATA és SATA csatlakozással is, előbbi esetében le kell mondanunk az NCQ támogatásáról. A P szériás merevlemezek korábban problémásak voltak zajszint szempontjából, ugyanis ez a tulajdonság nagyban függött a motor gyártójától. A JVC motorral szerelt modellek híresek voltak egy amolyan magas hangú motorzajról, ami a NIDEC motoros modellekre nem volt jellemző (vannak ezzel ellentétes megfigyelések is). A nálunk járt modell NIDEC motoros.

Seagate Barracuda 7200.8 [+]

A Barracuda sorozatáról híres Seagate ezúttal a 7200.8 jelölésű modelljével képviselteti magát nálunk. A Seagate a Maxtorral egyetemben elsőként jelentkezett a 100 GB/tányér készítésű merevlemezekkel, ez adja a 7200.8-asok alapját is. A 200 és 300 GB-os méretű példányok még ezzel a tányérmérettel készülnek, ahogyan a 7200.7-esek is, ellenben a 250 és 400 GB-os változatok már 133 GB/tányér mérettel rendelkeznek, ami kissé furcsa helyzetet teremt, hiszen azonos családon belül az eltérő méretű példányok igen eltérő sebességgel is rendelkezhetnek. Vásárlásnál erre mindenképpen figyeljünk oda! A 7200.8 nevéből is adódóan 7200 rpm-es, és 8 ms-os elérési idővel kecsegtet, ami egyedülálló a mezőnyben. A 8 MB-os cache némi csalódásra adhat okot, hiszen ez a típus a Maxtor DMax 10 16 MB-os változatával együtt látott napvilágot. A 7200.8 SATA csatlakozással négy méretben vásárolható meg (200, 250, 300, 400 GB), míg a PATA változatra áhítozóknak a 200 GB-osról le kell mondaniuk. A Seagate sem hagyhatta ki a számításból az NCQ támogatását, azonban a SATA-300-as csatolóra még várnunk kell (nem mintha sokat veszítenénk vele). A gyártó 5 év garanciát vállal termékeire.

Western Digital Caviar SE és SE16 [+]

A Western Digital nyáron frissítette Caviar SE sorozatát, új modelleket mutatott be. A gyártó ezeket felvértezte SATA-300-as csatlakozással (WD2500JS), és az egyik 250 GB-os modellt 16 MB cache-sel látta el (WD2500KS), a Maxtoron kívül egyedüliként. Érdekesség, hogy a WD nem látta szükségesnek ennél több újítás bevezetését, ennélfogva a Caviar SE és SE16 továbbra sem támogatja az NCQ-t (a gyártó állítása szerint az NCQ az egyszerű felhasználók számára semmilyen teljesítménytöbblettel nem szolgál, ellenben az implementáláshoz szükséges chip megdrágítja a merevlemezt), továbbra is 83 GB-os tányérmérettel készül, maradt a 7200 rpm és a 8,9 ms-os elérési idő. Ez kissé furcsa hozzáállás, hiszen a többi gyártó már mind 100 GB-os tányérméret fölött jár, egyúttal ravasz taktika is, hiszen ha már ezzel a tányérmérettel is pariban maradnak, akkor a későbbiekben megnövelt tányérmérettel és NCQ implementálásával akár nagyot is dobbanthat a WD. Érdekességként megemlítjük, hogy a WD a többi gyártótól eltérően a merevlemez vezérlőelektronikáját elrejtette a kíváncsi szemek elől, ám ez egyúttal bizonyosfokú védelmet is nyújt az itt található chipek számára a külső behatások ellen.

Tesztkörnyezet

Tanulva a korábbi tesztjeink során szerzett tapasztalatokból, ezúttal további programokat vetettünk be az egyes merevlemezek sebességének leméréséhez, így még pontosabb képet kaphatunk a teszt szereplőinek pozitív és negatív jellemzőiről.

• HDTach

• PCMark 2005

• Intel Performance Evaluation and Analysis Kit (IPEAK)

• Xbitlab's FC-test (fájlmásolási teszt)

• Photoshop CS

• Windows Media Encoder 9

• WinRAR

• UT2004

• Far Cry

• Half Life 2

• Doom 3

• Active SMART

A tesztek során természetesen kíváncsiak voltunk a bekapcsolt NCQ hatására is, így azok a merevlemezek, melyek támogatják ezt a funkciót, kétszer szerepelnek a grafikonokon.

HDTach és PCMark

Elsőként a HDTach-ot vettük elő, a program szerint az összes szereplő 12 és 16 ms-os elérési idővel rendelkezik. Ha ezekből az értékekből kivonjuk a cikk eleji táblázatban található átlagos elérési időket, akkor a gyártók által megadott átlagos keresési (fejpozicionálási) időket kellene eredményül kapnunk, legalábbis hozzávetőlegesen. Ez a Hitachi és WD-knél többé-kevésbé egyezik, azonban a Samsung, Seagate és Maxtor merevlemezei esetében kisebb eltérést tapasztalhatunk, vagyis ezek a gyártók gyorsabbnak állítják be merevlemezeiket a valóságnál (legalábbis a HDTach mérései alapján).

A HDTach-ban elért átlagos olvasási eredményeket is feljegyeztük, ez amolyan a tesztekben valószínűsíthető sorrend-megelőlegezésnek is felfogható (legalábbis a lineáris olvasás/írás, vagyis másolás esetében biztos). Eszerint a Samsung lemeze a leggyorsabb, majd jön a Seagate, a Hitachi T7K250 és a többiek. Az eredmények 48 és 62 MB/s között vannak, ez pedig meg sem közelíti a SATA-300-as csatoló elméleti maximális áteresztőképességét (de még a SATA-150-ét sem).

Feljegyeztük a burst átviteli sebességet is, ami meghatározza egy adat adott időn belüli átszállításának a sebességét a merevlemez alrendszeren keresztül. Ezúttal a Samsung és a WD merevlemezei lettek a nyerők. A burst sebességet nagyban befolyásolja a cache mérete is, legalábbis egy bizonyos szintig, amíg az adott betöltött programok túl nem lépik az adott lemez cacheméretét. Ezúttal úgy tűnik, hogy a WD Caviar SE16 esetében a plusz 8 MB nem jelent előnyt.

Lássuk a PCMark2005 tesztjét; eddigi tapasztalataink alapján ez a benchmark képes valós képet adni az egyes merevlemezek tudásáról. A Windows betöltését szimuláló tesztben az NCQ bekapcsolása látható eredményt hoz, az első három helyen a Maxtor DMax 10, a Hitachi T7K250 és a Samsung áll bekapcsolt NCQ mellett. A WD-k talán pont az NCQ hiánya miatt maradoznak le itt. Az alkalmazások betöltése tesztben az első három hely ugyanúgy alakul, ahogy az előző tesztben, de a WD Caviar SE16 feljön a negyedik helyre. A merevlemez cache-e minél több adatot tud eltárolni, annál több alkalmazás tud elindulni cache-ből, ez pedig gyorsabb alkalmazásfuttatást jelent. A fájlírás sebessége az a teszt, amiben teljesen logikátlan eredményeket kaptunk. Az egyik merevlemez NCQ-val gyorsabb, a másik NCQ-val lassabb. Mindenesetre a Samsung vezető pozícióját a HDTach átlagos olvasás eredménye megelőlegezte. Az általános merevlemezhasználat tesztjében ismét a bekapcsolt NCQ győzedelmeskedett, de a WD Caviar SE16 a többieknél nagyobb gyorsítótárának köszönhetően feljött a harmadik helyre, és ezzel a T7K250 NCQ-s eredményét ha minimálisan is, de beérte. A víruskereső tesztjében ismét fura eredményeket kaptunk, a DMax 10 NCQ-val megintcsak győzedelmeskedik, de ott lohol a nyakában a T7K250 és - meglepetésre - a 7K250. A PCMark teszjét a Maxtor DiamondMax 10 és a Hitachi T7K250 nyerte bekapcsolt NCQ-val, majd a Samsung jön.

IPEAK és FC-test

Legújabb merevlemeztesztünkre jobban rákészültünk, és ezúttal bevetettük az Intel PEAK meghajtótesztelésre kifejlesztett szoftverét. A programcsomagban található „Win32 Disk Tracing Kit” egy memóriarezidens program, mellyel minden IO-műveletet úgymond rögzíthetünk/felvehetünk (mint egy scriptet), így azt később a RankDisk programmal visszajátszhatjuk, ezáltal minden futtatáskor szektorról-szektorra ugyanazt a műveletsort hajtatjuk végre a háttértárolóval, következésképpen ez tökéletes egy merevlemez tesztelésére. Ha 1000-rel elosztjuk a RankDisk végeredményét, eredményül kapjuk a merevlemez alrendszer másodpercenkénti I/O műveleteinek számát az adott script alatt. A scripteket mi magunk készítettük. Érdekes és egyben furcsa is, de gyakorlatilag ez az a teszt, ami a leghitelesebb eredményeket adja a merevlemezek sebességét illetően, hiszen valódi, mindennapi alkalmazásokat, játékokat indítottunk el, futtatunk, teszteltünk.

Az első script egy számítógép átlagos, mindennapi használatát szimulálja. Megtalálható benne egy kis Office 2003-as Word szövegszerkesztés, Excel táblázatkezelés, paint, Internet Explorer-es böngészés több ablakban, Outlook Express-es levélfogadás/olvasás/írás, Windows Commander alatt másolgatás ide-oda egy merevlemezen belül, Adobe Readerrel fájl megnyitása és olvasása, ACDSee-vel képek nézegetése, filmnézés Windows MediaPlayer 9-cel és QuickTime Player-rel, Norton SystemWorks-ös regisztrációs adatbázis kijavítása, víruskeresés Norton Antivirussal, könyvtártörlések, tömörítés WinRAR-ral, 3ds max renderelés, Windows Media Encoder 9 fájlkonvertálás, és mindezek több esetben szimultán végrehajtva, ezzel is rákényszerítve a merevlemezt az NCQ minél jobb kihasználására (már amennyiben támogatja azt). Fura eredményeket kaptunk. Talán igaza van a WD vezetőinek? Az első két helyen a Maxtor DMax 10 és a Samsung áll NCQ nélkül, és ez utóbbi tény a meglepőbb. Ezután következnek ugyanezek a merevlemezek bekapcsolt NCQ-val és az T7K250, majd a sort a két WD zárja. Mégsincs igaza a WD vezetőinek? Mindennapos használat során tesztünk szerint az NCQ ténylegesen nem gyorsít a rendszer sebességén, ellenben a WD vinyók tányérméretének alacsony mivolta talán itt ütött vissza leginkább, kisebb a tányérméret, vagyis több idő szükséges a fájlok eléréséhez.

Második tesztünkben játékokat futtattunk, mentett állásokat töltöttünk vissza, játszottunk. A sorban a játékipar jeles képviselőit találjuk meg, úgymint Far Cry, Doom 3, UT2004, Half Life 2, MOHPA és Riddick. Ezúttal is a DMax 10 és a T7K250 áll az élen, az NCQ-nak ezúttal semmilyen hatása nincs az eredményekre, hiszen egyszerre mindig csak egy játék futott. Érdemes megemlíteni a sima 7K250 jó szereplését is ezúttal, ha már a korábbi PCMark05-ös tesztek során nem szóltunk erről a típusról, úgy tűnik, hogy a 7K250-nel a Hitachi tényleg nagyon fején találta a szöget. Az igazság az, hogy játékfuttatásban is 22 %-os különbséget mértünk ki az első és az utolsó helyezett között, de ez gyakorlatilag megérezhetetlen, 1-2 mp-es különbség az elmentett állások betöltésénél vagy a játék betöltésénél nem oszt, nem szoroz.

Harmadik IPEAK tesztünkben egy számítógép boot-olását vettük fel (a program erre is lehetőséget biztosít), a Windows XP operációs rendszer betöltésének első pillanatától kezdve egészen addig, amíg az összes automatikusan futtatandó program el nem indul. Esetünkben egy elég komolyan "leharcolt" rendszerről van szó (több, mint 1 éves), és a háttérben a következő programok indulnak el a Windows indulása után: Logitech Mouseware, Active SMART, QuickTime player tray-be, HP Digital Imaging Monitor, Norton Internet Security Professional 2003, Norton Antivirus 2003, CounterSpy kémprogram-irtó; tekintélyes lista. A teszt végeredményben arra ad választ, hogy melyik merevlemezzel töltődne be gyorsabban ez a rendszer. Amit mindenképpen elkönyvelhetünk, az a PCMark05-ben található Windows XP boot teszt sikeressége (immel-ámmal), a két grafikon gyakorlatilag megegyezik 1-2 pontot kivéve. Ezúttal is a Maxtor lett az éllovas, őt követi a Samsung, majd a Hitachi T7K250. A WD Caviar SE16 ezúttal is komoly lemaradásban van, de legalább a nagyobb cache ezúttal észrevehető gyorsulást hozott a sima Caviar SE-hez képest. A Barracuda 7200.8 NCQ-val és anélkül is leszerepel, és ez sajnos nem csak a boot-tesztre igaz. Érdekesség még, hogy a Maxtor esetében az NCQ bekapcsolása nem segít túl sokat, ellenben a Hitachi és Samsung esetében elég komoly gyorsulást okoz a funkció (hiszen a rendszer betöltődése után a programok szinte párhuzamosan próbálnak meg prioritást kapni, ebben pedig az NCQ segít).

Következzen a már jól bevált FC-Test, azaz fájlmásolás-teszt. A programmal előre meghatározott méretű és számú fájlt hozhatunk létre a merevlemezen (írásteszt) különböző példák alapján. Ezek a példák a mindennapi használatra jellemző fájltípusok/fájlméretek, pl. ISO fájlok (600-700 MB-os, tehát CD-méretűek), MP3 zenék (2-10 MB-osak), a Windows állományai (1 KB-tól 1 MB-ig), és így tovább. Természetesen, ha ezeket a fájlokat mind mi generáljuk, úgy mindig ugyanannyi és ugyanolyan méretű állományt kapunk, garantálva ezáltal a változatlan környezetet. Az így létrehozott fájlokat később szintén a programmal egy-egy kattintással átmásolhatjuk, átmozgathatjuk, letörölhetjük, tehát azokat a műveleteket végezhetjük el, amelyeket mindenki szokott a számítógépen. A program ezután kiírja, hogy a merevlemez az adott művelettel mennyi időt töltött, megadva a műveletvégzés sebességét. (MB/s-ben)

Mi tehát az FC-Test három példáját használtuk fel, amelyek a következők voltak.

• MP3 - 270 darab 2-10 MB-os fájl, összesen ~1 GB méretben

• ISO - 3 darab 4-700 MB-os fájl, összesen ~1,6 GB méretben

• WIN - 9006 (!) darab 1KB-1MB-os fájl összesen ~1 GB méretben

Ezeket a programmal először létrehoztuk, tehát ráírtuk a merevlemezre (create), majd az adott könyvtárból beolvastuk, tehát olvastuk a merevlemezről (read), és végül átmásoltuk az adott merevlemezen egy másik könyvtárba, tehát másoltuk (copy). Csak a másolást futtatuk (háromszor), majd a legjobb időeredményt (másodperc) jegyeztük fel, tehát az FC-Testek esetében a kisebb érték a jobb!

Elsőként az MP3 fájlok átmásolását mértük le. Első és harmadik helyen a Samsung lemez végzett, ez nem túl meglepő korábbi másolásos tesztjeinket figyelembe véve. Ami érdekes, hogy másolás során az NCQ jelenléte beleszól az eredménybe (előző tesztünk alapján nem erre számítottunk), de ez csak a Samsung és Seagate merevlemezekre igaz, a Hitachi és Maxtor résztvevők nem profitálnak az NCQ-ból. A WD Caviar-ok ezúttal jól szerepelnek.

Az ISO fájlok másolása is hasonló eredménnyel zárul, azzal a különbséggel, hogy míg az MP3-as tesztben a Seagate elől szerepelt, addig most az utolsó helyre csúszott vissza, helyére pedig felkúszott a WD Caviar SE. A Maxtor résztvevők most nem olyan virgoncok, mint a korábbi tesztekben, és a Hitachi T7K250 sem villog.

Végezetül a WIN fájlok másolása pontot tesz az i-re. A Samsung ismét nagyszerűen szerepel, és ezúttal a Hitachi-k sem vesztegetik az idejüket. Ellenben a Maxtorok itt leszerepelnek, pl. a Samsung bekapcsolt NCQ-val majdnem kétszer gyorsabb a DiamondMax 10-nél. A MaXLine Plus II (alias DiamondMax 9) itt az utolsó, ahogy eddig minden korábbi tesztünkben is (a Maxtorok nem szeretik a kis fájlokat).

Photoshop, multimédia

A következőkben egy actiont/szkriptet futtattunk le Photoshop CS alatt, melyben rengeteg szűrő kapott szerepet, a programot pedig úgy állítottuk be, hogy a tesztelni kívánt merevlemez legyen a scratchdisk (swap-lemez). A teszt során ugyanazt az actiont használtuk, melyet a processzortesztekben is szoktunk. Korábbi tesztünkkel ellentétben szinte nincs semmi különbség a versenyzők között, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ezek a merevlemezek már nem jelentenek szűk keresztmetszetet a rendszer számára ebben a tesztben.

Lefuttattuk a processzortesztekben használt Windows Media Encoder 9 és WinRAR tesztet is „hátha lesz különbség” alapon, de azt kell látnunk, hogy tévedtünk.

Játékok

Alkalmazástesztjeink befejezéseként játékokat vettünk elő, és azt mértük le, hogy az egyes pályákat mennyi idő alatt tölti be a számítógép. Ebben a tesztben evidens, hogy a processzor és a RAM sokkal nagyobb prioritással szól bele a végeredménybe, de mivel mindennapi alkalmazások, ezért ezeket is ki kellett próbálnunk.

UT2004 alatt az összes winchester 15 és 18 másodperc alatt tölti be az adott pályát, a szórás 20 %-os, ettől függetlenül a valóságban ez szinte észrevehetetlen.

Far Cry és Doom 3 alatt még kisebb a szórás, 10 % körüli, ez 2-3 másodpercet jelent.

A Half Life 2 ezzel szemben elég komoly differenciát mutat az egyes merevlemezek között. Van egy olyan gyanúnk, hogy esetleg a cache pl. a WD Caviar SE esetében kevésbé volt kiürülve, mint a többi merevlemeznél, de az is lehet, hogy egyszerűen tényleg ennyivel lassabb az adott vinyó.

Melegedés és zajszint

A melegedés és a zajszint ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb tulajdonságai egy merevlemeznek, mint a sebesség. A lemez hőmérséklete nyomon követhető egyrészt egy S.M.A.R.T.-ból olvasni tudó programmal és/vagy külsőleg egy infrás hőmérőeszközzel. Mi mindkét módon elvégeztük a méréseket.

Mivel a merevlemezek külsőleg némileg különbözőek, ezért találnunk kellett egy közös pontot, ahol lemérhetjük a hőmérsékletet az infrás hőmérővel, és erre a célra a merevlemez csatlakozós oldalával szembeni oldalt választottuk (tehát pl. egy házban ebből az irányból fúj a ventilátor). Úgy vettük észre, hogy az itt mért értékek állnak legközelebb minden merevlemez esetében a S.M.A.R.T.-ból kiolvasott értékhez. Az eredmények kb. 20 fokos szobahőmérséklet mellett születtek.

Üresjáratban a WD Caviar SE és Hitachi merevlemezek a leghűvösebbek, de a Samsung és a Seagate is csak 1-1 fokkal melegebb. Érdekes, hogy a két Caviar SE hőmérővel mérve azonos hőmérsékletű, de a S.M.A.R.T. 3 fokos különbséget mutat. A Maxtor MaXLine Plus II (vagyis DiamondMax 9) áll a legmelegebb helyen, hőmérővel és S.M.A.R.T.-ból kiolvasva is közel 10 fokkal melegebb a konkurenseknél.

Terhelés alatt (több GB adat másolása kb. fél órán keresztül) sincs túl nagy különbség a merevlemezek között, mindegyik esetben 45-48 fokra melegedett az infrás hőmérő, és 44-48 fokra a S.M.A.R.T. szerint. A MaXLine Plus II ismét az utolsó helyen végzett, hőmérővel mérve 56, S.M.A.R.T.-ból kiolvasva pedig 67 fokra melegedett (kézrátétellel mérve nagyon forró).

A zajszinteket szintén a merevlemezek csatlakozós oldalával szembeni oldaltól 1 cm-re végeztük egy roline RO-1350 típusú zajszintmérő eszközzel. A merevlemezeket egy szivacsra fektettük rá, hogy a rezonancia ne szóljon bele a végeredményekbe. A grafikonokon látható decibel értékeket nem szabad készpénznek venni, de egyfajta viszonyítási alapot képezhetnek.

Üresjáratban a leggyorsabban másoló Samsung merevlemez lett a leghalkabb, majd 46,9 és 47,7 decibel között (0,8 decibel differencia) találunk 5 vinyót. Ezután következik a Seagate 7200.8 és a WD Caviar SE. Megjegyzésként figyelembe kell venni, hogy a Samsung - bár decibel szerint a leghalkabb -, szerkesztőink véleménye szerint közelről hallgatva ennek volt a legirritálóbb hangja (magas süvítő hangszín). Ugyanez a süvítő hang volt jellemző a WD Caviar SE-re is (nem az SE16-ra!), illetve a Barracuda 7200.8 esetében egyfajta búgó hangot véltünk felfedezni. Ezek persze csak szubjektív megállapítások a számadatokon felül.

Terhelve teljesen más képet mutat a grafikon, leghalkabbá lép elő a WD Caviar SE16 (mely már üresjáratban is a második leghalkabb volt), majd a Samsung és a sima Caviar SE következik. Utóbbi esetében az üresjáratban és terhelve mért értékek közel megegyeznek, ez azért lehet így, mert míg üresjáratban a fentebb említett süvítő hang miatt volt 51,5 decibel a zajszint, addig terhelve a fejpozícionálás, vagyis kerregés elnyomta ezt a süvítő hangot, viszont a zajszintmérő nem tud különbséget tenni hang és hang között, így majdnem ugyanannyit mért, mint üresjáratban. Az 58-60 decibelesek tábora komoly kerregő hangot ad ki használat közben, szubjektíven megítélve teljesen azonosan "szólnak" ilyenkor. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a két Caviar SE nem csak a cache méretében különbözik, hanem a motor típusában is (legalábbis azok, amelyek nálunk jártak).

Ítélet

Lássuk a merevlemezek értékelését szépen sorban. Sajnos megbízhatósági statisztikával nem rendelkezünk, de úgy gondoljuk, hogy ezen felül a nyolc nálunk járt winchestert alaposan kielemeztük sebesség, melegedés és zajszintet tekintve. A sebességet bekapcsolt NCQ mellett értékeltük.

A Hitachi T7K250 a 7K250-es méltó utódja lett. A megnövelt tányérméret meghozta az eredményt, sebesség szempontjából a Hitachinak egy nagyon gyors merevlemezt sikerült alkotnia. Nem találtunk olyan felhasználási területet, ahol egyértelműen nyerő lenne, de a mindennapi használat során csak a Maxtor DiamondMax 10-ese gyorsabb. Másolásban már gyengébb eredményeket ért el, de egyáltalán nem vészes a lemaradása. Melegedés szempontjából nincs okunk panaszra, és zajosságban is az átlagos kategóriába tartozik (üresjáratban átlagos, terhelve azért hangos). Mindent összevetve nem a T7K250 a teszt legjobb merevlemeze, de árától függően vételre ajánlott.

A Maxtor MaXLine Plus II (DiamondMax 9) gyakorlatilag nem is illik bele a képbe, ez a mezőny már túl erősnek bizonyult számára, ami nem is véletlen, hiszen a DiamondMax 9 egy jóval korábbi tervezés. Ettől függetlenül a teljesítménytesztekben szépen helytállt, de a komoly melegedés és a magas zajszint csak egy valódi Maxtor-fan számára teszi vonzó alternatívává. A DiamondMax 9 ideje már lejárt.

A DiamondMax 10-ről szinte ugyanazt mondhatjuk el, amit a Hitachi T7K250-ről, a mindennapi alkalmazásokban nagyon jól szerepelt, megszerezte a legtöbb első helyet, viszont a másolási tesztekben igen komoly lemaradásra tett szert, ami némileg lerontotta a róla alkotott, nagyon pozitív képet. Melegedés szempontjából szerencsére nem örökölt semmit a DiamondMax 9-ből, és zajszintben is a Hitachi T7K250-re hajaz. Mindezt figyelembevéve ajánlott, a DiamondMax 10 a T7K250-nél némileg gyorsabb, csak az ár dönthet kettejük között.

A Samsung SpinPoint P120 a korábbi tesztünkben szerepelt P80-nal ellentétben igen komoly feladat elé állította a "nagy" merevlemezgyártókat (Maxtor, Hitachi és Seagate), hiszen gyakorlatilag a másolási tesztekben legyőzhetetlen, a mindennapi használatot reprezentáló tesztekben pedig felváltva áll az első/második/harmadik helyen a Hitachi T7K250-nel és a Maxtor DiamondMax 10-zel. Melegedés szempontjából semmi különlegeset nem tapasztaltunk, viszont a zajszintmérő szerint a Samsung P120 lett az első (csak ne lenne ott az a fránya irritáló motorhang). Mindezeket figyelembevéve a P120 ártól függően szintén ajánlott. Ha olcsóbb a két konkurensnél, akkor a P120 a nyerő választás.

A Seagate Barracuda 7200.8 kisebb csalódást okozott számunkra. A nagymúltú vállalat nem igazán tudta tartani a lépést a többi nagy névvel, a 7200.8 rendre a középmezőnyben vagy a sor végén végzett. Ez még benchmarkoknál csak-csak megbocsátható, de valódi programoknál, mindennapi alkalmazásokat szimuláló teszteknél már probléma. Az igazi probléma azonban az, hogy melegedés és hangerő szempontjából sem áll jó helyen a 7200.8, így ebben a mezőnyben nem is tudjuk ajánlani megvételre, kivéve azt az esetet, ha jóval olcsóbb a konkurensek merevlemezeinél. Ráadásul a 7200.8 esetében komolyan oda kell figyelni a méretre is, mert a 200 és 300 GB-os verziók a kisebb tányérméretnek köszönhetően a 250 GB-osnál is lassabbak.

A Western Digital Caviar SE és SE16 a teljesítménytesztekben a Seagate Barracuda 7200.8-hoz hasonlóan többnyire a középmezőnyt erősítette. A 16 MB cache-es SE16-nak néha sikerült felérnie a gepárdokhoz (Maxtor, Hitachi, Samsung), de valódi veszélyt egyszer sem jelentett számukra. A kis méretű tányérokból felépített merevlemez és az NCQ hiánya megbosszulta magát, a konkurencia elhúzott, várunk a WD válaszára. Bár a teljesítménytesztekben nem brillírozott a Caviar SE, de legalább átlagos melegedésével sem tűnt ki a mezőnyből, ellenben a 16 MB-os verzió nagyon jól szerepelt a zajszintek tesztjében. A 8 MB-os sima SE előző tesztünkben az egyik leghalkabbnak megválasztott winchester lett, lehetséges, hogy ezúttal egy nem tökéletes példányt kaptunk (gondolunk itt a süvítő hangra)? Mindezt összevetve az SE16-ot ajánljuk a halk PC szerelmeseinek.

Hitachi Deskstar T7K250 - nyerő sebesség Maxtor DiamondMax 10 - nyerő sebesség Samsung SpinPoint P120 - nyerő sebesség és alacsony zajszint Western Digital Caviar SE16 - alacsony zajszint

fLeSs

A tesztben szereplő merevlemezeket az alábbi cégek bocsátották rendelkezésünkre: Western Digital Caviar SE és SE16, Hitachi Deskstar 7K250 és T7K250: Expert Computer Kft., Seagate Barracuda 7200.8, Samsung SpinPoint P120 és Maxtor MaXLine Plus II: Juventus Team Kft., Maxtor DiamondMax 10: PROHARDVER! Kft.

További képanyag

Hitachi Deskstar 7K250 [+]

Hitachi Deskstar T7K250 [+]

Maxtor MaXLine Plus II [+]

Maxtor DiamondMax 10 [+]

Samsung SpinPoint P120 [+]

Seagate Barracuda 7200.8 [+]

Western Digital Caviar SE [+]

Western Digital Caviar SE16 [+]