LG 47LM765S

Az LG óriási utat járt be, amíg a Lucky Gold Star márkajelzés alatt boltokba kerülő termékek gyártójából a jelenlegi szórakoztatóelektronikai piac egyik nagy szereplőjévé nőtte ki magát. A cég vezető szerepet játszik a passzív polarizációs 3D képalkotási technológia elterjesztésében, valamint a Smart rendszerek kifejlesztésénél is pionírként törtek előre. És akkor még nem is említettük a mozgásérzékeny távvezérlőt vagy épp az azóta igen elterjedtté vált Borderless (keret nélküli) dizájnvonalat. Tehát a cég tévéi mindenképp érdekesek, pláne akkor, ha a vállalat egy olyan készüléket ajánl fel tesztelésre, amelybe ráncfelvarrt okostévérendszer és fejlesztett passzív 3D került, és amely megkapta az új verziójú Magic Remote távvezérlőt.

Külső

Az utóbbi évekre jellemző volt, hogy a tévékről szinte egy pillantás alapján be lehetett azonosítani a gyártót, annyira jellegzetes stílusjegyekkel operáltak a vállalatok. Ez idénre megváltozott, ugyanis a jelek szerint a cégek egyre bátrabban nyúlnak egymás ötleteihez. De azt sem lehet elhallgatni, hogy a fejlesztések ugyanabba az irányba mutatnak, hiszen (a Toshiba kivételével) mindenki arra törekszik, hogy vékonyabbá tegye a kávát, beemelje valahogy a fémet a képbe, és különleges talppal rukkoljon elő.

Ez a készülék tökéletesen leképezi a trendeket, pluszban pedig megöntözték a keret nélküli dizájnnal is, vagyis az egyébként örvendetesen keskeny, körülbelül egy centiméter széles kávák egy vonalba kerültek a kijelzővel, így a frontfelület egyetlen homogén síkot képez. Az éleket egy fél milliméter vastag vékony fémszalag fedi, ami csak esztétikai célokat szolgál, viszont kikapcsolt állapotban úgy tűnik, mintha csak ez lenne maga a keret, ami piszok jól mutat.

A minimalista-futurisztikus összhatást erősíti, hogy a logón kívül semmilyen más díszítőelem nem található a tévén. Ha valaki ezt elmesélte volna három-négy éve az LG dizájnercsoportjának, biztos körberöhögték volna. A krómozott talp első pillantásra a Samsung-féle csillag mutációjának tűnik, de alaposabban megnézve azért látszik, hogy önálló entitásról van szó. Külön nyak nincs, csak egy csukló modul, ami a hátlaphoz csatlakozik, és ennek köszönhetően a kijelző 15 fokban forgatható jobbra és balra is.

Az Edge-LED háttérvilágításnak köszönhetően a modell vastagsága csupán körülbelül három centiméter. Az interfészek természetesen itt is a hátlapra kerültek, azzal párhuzamosan építették be őket, ami akkor lehet hasznos, ha valaki falra szerelné a készüléket. A négy darab, 1.4 verziószámú HDMI mellett (az egyik ARC-kompatibilis) került rá három USB 2.0 port is. Nem hiányzik róla a komponens és kompozit csatlakozó, a digitális és analóg audiokimenet, az adapteres SCART és a D-Sub bemenet sem. Persze a digitális tunereket sem spórolták ki, és ma már a DVB-T/C vevők mellett a műholdas jelek feldolgozására alkalmas DVB-S2 sem számít világújdonságnak.

Fejlesztett passzív 3D

Ha 3D és LG, akkor az csak egyet jelenthet: passzív képalkotási eljárást. A vállalat a tavalyi évtől kezdve emellett a technológia mellett tör lándzsát, vagyis csak ilyen tévékkel bővítik eddig is meglehetősen széles kínálatukat. Ezekhez egyébként a saját fejlesztésű és gyártású, FPR szűrővel ellátott paneleket használják.

Ennek előnyei az aktív megoldáshoz képest, hogy mivel nincs bennük LCD kijelző, ezért a szemüvegek könnyebbek és kényelmesebbek – bár e téren már kiváló tempóban zárkóznak fel a shutteres kiegészítők is. Értelemszerűen akkumulátorra sincs szükségük a szemüvegeknek, ezért jóval olcsóbbak is, emellett a vibrálást is el lehet felejteni, és ez az, ami óriási hátszelet ad a passzív technológiának. Cserébe viszont le kell mondani a Full HD felbontásról, legalábbis a jelenlegi modellek esetében. Ha majd elterjednek a 4K megjelenítők, akkor az 1080p-vel sem lesz probléma.

Tartalmak

Bár a háromdimenziós tévéműsorokra továbbra is várni kell, és a boltok polcai sem roskadoznak a térhatású filmektől, azért a 3D tartalmakról nem kell teljesen lemondani. Egyrészt azért ha lassan is, de bővül a megvásárolható alkotások köre, másrészt pedig ott a konszern saját 3D szolgáltatása.

Emellett a 3D kompatibilitás kihasználására továbbra is alkalmas a 2D-3D konverzió. Az idei tévék bemutatóján a vállalat hazai képviseletének munkatársai elmondták, hogy a mérnökök rengeteget dolgoztak annak érdekében, hogy tovább tökéletesítsék a technológiát. Tényleg mintha némiképp ritkábban, és nem is olyan agresszíven jelentkezne az akadozás, de olyan nagy különbséget nem érzékeltünk, a tökéletes térhatástól még mindig messze vagyunk; egy konvertált adás még mindig nincs a fasorban sem az eredetileg is 3D anyagokhoz képest. Ennek ellenére bizonyos műsortípusoknál, így például a természetfilmeknél, beszélgetős műsoroknál, egyes videoklipeknél, animációs filmeknél és bizonyos sportágaknál (pl. tenisz vagy billiárd, ahol statikus a háttér) jól muzsikálhat; pörgős akciófilmeknél, autóversenyeknél, ahol a képi tartalom gyorsan váltakozik, azért mellé-mellélő.

Passzív élmény

Mint arról néhány bekezdéssel feljebb szó esett, a vibrálással nem kell számolni, ami hatalmas ajándék. A szemüvegek valóban kényelmesek, a lencséjük kellően nagy, tehát nem kell attól tartani, hogy bizonyos képrészletek kilógnak. Sajnos a függőleges betekintési szög továbbra is alacsony, így ha valaki "fentről" vagy túlságosan "alulról" tekint a képernyőre, akkor bizony 3D helyett csak elmosódott, összecsúszott képeket fog látni. Az akadozás-ugrándozás nem csorbította az élvezeteket, és a szellemképesedés sem jelentkezett, legalábbis normális beállítások mellett.

A készülék kezeli az összes létező szabványt, így a Blu-ray lemezeknél használt Frame-by-frame, valamint a Top-and-bottom (1920x540 pixeles felbontás), illetve a Side-by-side (960x540) formátumokat. A 3D képi beállítások köre meglehetősen sokrétű, hiszen a 3D mélység (az adott objektum és a háttér közötti távolságot szabályozza) és a 3D nézőpont (közelíti vagy távolítja a 3D képeket) is egy tízfokozatú skálán szabályozható. Emellett vannak előzetesen beprogramozott profilok is. Ezek közül a Mozi, a Normál és a Sport között nincs nagy különbség, ám az Extrém olyan, mintha egy frissen kifogott lazaccal csapnák pofon az embert. Emellett aktiválható az 3D hangzoomolás funkció, amely a csatlakoztatott házimozirendszereken a háromdimenziós képhez optimalizálja a hangot. Illetve bekapcsolható a 3D képkorrekció is, amelynek elméletileg az a feladata, hogy megszüntesse a szédülést, de mivel ilyen nálunk nem jelentkezett, ezért nem tudjuk, hogy ér-e valamit.

Képminőség

A készülékbe a cég saját Full HD IPS panelje került. Az LCD technológiából adódó képhibák közül a csóvahatás még a nagyon gyorsan mozgó, kisméretű, világos objektumok esetén sem jelentkezett. A betekintési szög 165 fok körül alakul, azaz akár egyszerre 4-5 ember is beülhet a tévé elé, ideális pozícióba, nem fog senki arra panaszkodni, hogy kezdenek elcsúszni a sötét árnyalatok. Az alkalmazott Edge-LED háttérvilágítás miatt a felhősödést teljesen nem sikerült kiszűrni. Ám a homogenitási problémák csak az ilyen "tesztfotók" esetén jelentkeznek, átlagos használat közben ezt nemigen lehet észrevenni.

Az SD tartalmak zajosodással csak akkor találkoztunk, amikor hirtelen váltakoztak a sötét és világos jelenetek, tehát mondjuk hirtelen felvillan egy reflektor vagy vaku. Emellett néha az is előfordult, hogy zavaró aura jelent meg az egyes kisebb képi elemek körül. A logókkal és a képernyőn átfutó feliratokkal nem volt különösebb gond. A ferde vonalaknál a lépcsősödés effekt egyáltalán nem jelentkezett. Nagyfelbontású tartalmak és értelmes beállítások esetén a kép pazar. A modell támogatja a 24p sebességű lejátszást is, ehhez a Valósághű Mozi menüpontot kell aktiválni.

Képjavító eljárások

A Dinamikus kontraszt eléggé visszafogott, így bekapcsolt állapotban csak akkor szembesülünk a zavaró villódzással, ha nagy sebességgel követik egymást a sötétebb és világosabb képek. A keretbe épített fénykibocsátó diódákat tucatnyi csoportba osztották, amelyek fényerejét képes az elektronika külön szabályozni, azaz működik a micro dimming, ami itt Helyi sötétítés névre hallgat. Sok vizet nem zavart, de jobb kikapcsolni. A Zajcsökkentés akkor jöhet jól, amennyiben a fent említett, objektumok körüli aura, illetve persze a képzaj felbukkanna. Nem árt vele óvatosan bánni, hiszen hajlamos elmosni az egyes képrészleteket.

Bár az LG a termékkormmunikációban 800 hertzes képfrissítési rátával kecsegtet, a panel valójában csak 200 képkocka előállítására képes másodpercenként; itt is a már jól ismert interpolációs technológiát vetették be, ami cég tévéitől megszokott módon TruMotion névre hallgat. Ide három előre meghatározott profilt pakolt be a vállalat, plusz akad egy felhasználói fiók is, azaz bárki saját ízlése szerint állítgatgatja egy tízfokozatú skálán a virtuális képkockák (De-Judder) és a beiktatott fekete képkockák (De-Blur) felbukkanásának intenzitását.

A Szuper felbontás elméletileg arra szolgál, hogy az elektronika a satnya minőségű anyagokat feljavítsa, de mi semmilyen különbséget nem tapasztaltunk, még akkor sem, amikor a leggyatrább SD jeleket küldtük rá. Jó minőségű forrás, illetve számítógép használata esetén a Fekete szintet érdemes magas értéken tartani (ez ugyanis a berkező jelekre utal), hiszen alacsonyra állítva a sötétebb képrészletek elveszhetnek.

A színvilág ideális vagy azt közelítő beállítások esetén pazar. Elérhető, hogy határozottan természetes tónusok uralják a képernyőt a műanyag hatású, élénk, rikító árnyalatok helyett. A fekete megjelenítésével nincs gond, azaz szó sincs fátyolos szürkeségről.

Képarány

A 16:9 és 4:3 mellett kiválasztható a 14:9 opció is, vagy kérhető az Eredeti verzió is, illetve két nagyítási profil is bekerült a szórásba. Ezeket várhatóan nem sokan fogják használni, ugyanis az automata képméretezés remekül működik, és alkalmazásával a kép teljesen kitölti a kijelzőt.

Okostévé?

Az egyik hívószó a tévéuniverzumban a Smart rendszer. Mivel az okostévé fogalmára nem létezik egységes szabvány, így ezek a piaci szereplők elképzeléseinek függvényében jelentősen eltérhetnek egymástól. Az LG annyi más gyártóhoz hasonlóan továbbfejlesztette saját megoldását.

Az idei évre jelentősen átalakították ezt a szolgáltatást, aminek legkézenfekvőbb jele a grafikus kezelőfelület metamorfózisa. De emellett az egész struktúra megváltozott, így a 2012-es Smart rendszer egyfajta portálként működik, ahonnan az összes funkció, paraméter, menüpont elérhető. A rendszerbeállításoktól kezdve az EPG-n, applikációs bolton, widgeteken, 3D tartalomszolgáltatáson át egészen a Dual Play-ig, az Előzményekig vagy bemenetekig, hogy csak néhány példát említsünk. Ezek nagy része az alsó sávban foglal helyet, hiszen a képernyő nagy részét a prémium tartalmak, az alkalmazásbolt, a megosztással kapcsolatos infók, illetve a 3D World foglalja el.

Widgetek, appok, 3D World

A prémium csoportba 17 speciális alkalmazás tartozik, amit direkt az LG tévéire optimalizáltak. Ezek között megtalálható a videómegosztó YouTube és a Daily Motion, a képmegosztó Picasa, az időjárás-előrejelző AccuWeather, vagy épp a döbbenetes zenei adatbázissal rendelkező Aupeo. Emellett nem hiányoznak a magyar tartalmak sem, így például olvashatóak az Index és az Origo aktuális cikkei, valamint átböngészhető a Port.hu programajánló.

A Smart rendszerbe integrált 3D World szolgáltatás öt kategóriában kínál közel 150 filmet, magazin- és showműsort, klipet, ajánlót, animációs rövidfilmet. A kezelés pofonegyszerű, és a minőségre sem lehet panasz. Végül is igaza van az LG-nek, ha a stúdiók és tévétársaságok nem lépnek, akkor nekik kell tenni azért, hogy meggyőzzék a potenciális vásárlókat: igenis szükségük van 3D tévére. Ennek ráadásul megvan az a jó oldala, hogy a konkurencia nem is részesül ezen szolgáltatás előnyeiből.

Az alkalmazásboltból jelenleg közel 200 applikáció tölthető le egy rövid, pár lépésből álló regisztráció után. Öt nagy csoportra osztották őket, melyek között megtalálhatóak játékok (ezek között már ráadásul akadnak olyanok, amelyek a mozgásérzékelős távirányítóval vezérelhetőek), illetve információszolgáltatással, életmóddal, szórakoztatással és oktatással kapcsolatos programok. Ezek minősége eltérő, vannak kifejezetten versenyképes darabok is, de akad olyan is, amibe kár volt egy percet is beleölni. Az appokról egyébként remek kis leírást lehet elolvasni, ezek értékelhetőek is. A felhasználónak mód nyílik arra, hogy frissesség vagy minőség alapján listázza ki az alkalmazásokat. A beépített böngésző támogatja a Flasht, a sebessége nem rossz, de nyilván egy célezköztől még mindig elmarad.

Médialejátszó

A tévékbe és Blu-ray lejátszókba épített médialejátszók egyre fejlettebbek lettek, bár az asztali céleszközök szintjét nem érik még el. Mindenesetre a támogatott formátumok köre folyamatosan bővült, így volt rá esély, hogy ebbe a tévébe is egy használható megoldás került.

Sok más eszköztől eltérően egy időben képes kezelni az összes típusú állományt, tehát egyszerre jeleníti meg képeket, zeneszámokat és videókat a képernyőn. A grafikus kezelőfelület a windowsos fájlkezelőt idézi, tehát aki már látott közelről számítógépet, annak nem okozhat problémát. Sajnos csak egyféle nézetet ajánl fel, amivel csak az a baj, hogy a karakterek mérete túl nagy, így a fájlok neve sokszor nem fér ki.

Videók

A filmek lejátszásánál a megszokott módon használható a távirányító, azaz a jól bevált funkciógomokat kell finoman püfölni, így akár ötszörös sebességgel is bele lehet tekerni az aktuálisan futó műalkotásba. Ennél némiképp kifinomultabb megoldás az Ok gomb megnyomásával, az alsó sorban felbukkanó vezérlőablak használata. Ide pakoltak egy virtuális csúszkát is, ami a kurzorgombokkal irányítható, és aminek segítségével egy-két másodperc alatt bármelyik kívánt pontról folytatható a lejátszás. Viszont ennyivel ki is merült a lehetőségek tárháza, tehát például nem lehet a számokkal másodpercre pontosan megadni, hogy hova is ugorjunk a filmben, és a virtuális fejezetekre osztás is hiányzik.

Filmnézés közben közvetlenül módosítható a felirat és a hang nyelve, és a szöveg, illetve a kép elcsúszása is korrigálható a szinkronizálás funkcióval. Ezenkívül megváltoztatható az összes kép- és hangbeállítási paraméter, anélkül, hogy ehhez ki kéne lépni a főmenübe. A feliratok megjelenítését biztosítja, ám csak abban az esetben, amennyiben azok neve egyezik az éppen futó videóéval. Bár a betűk mérete állandó, színükön nem lehet változtatni, valamint háttér sem pakolható mögéjük, mégis szinte mindig jól olvasható a szöveg.

A tesztpakk bevetése után kiderült, hogy az M2TS szabványt fel sem ismerte a tévé, a TS videót pedig képtelen volt elindítani, ami a rippelt Blu-ray és DVD filmek kedvelőinek nem túl jó hír. Ezen kívül a Killa_sample volt, ami még kibabrált vele, de a többit hiba, durva képzajok és akadozás nélkül játszotta le, úgy, hogy még a megszólalás is rendben volt.

Zenék és fotók

A lejátszási lista mindkét esetben felejtős sajnos. Ha valaki mégis ilyesmiben gondolkodik, azt korábban kell összeállítania és egy külön mappába másolnia egy számítógépen. A képeknél bekapcsolható a diavetítés (amelynek sebessége egy háromfokozatú skálán szabályozható), és ez alá még külön kísérőzene is pakolható, sőt a képváltást különféle effektekkel is fel lehet dobni. A fotókról nem kérhetőek részletes adatok, tehát, hogy hol, mikor és milyen beállítások mellett készült el az adott kép, viszont a képi beállítások közvetlenül módosíthatóak, tehát mondjuk meg lehet növelni a fényerőt vagy a kontrasztarányt, lehet változtatni a színhőmérsékleten stb.

Sajnos a JPG kiterjesztésű fájlok mellett semmilyen más szabvány megjelenítését nem támogatja, ami azért elég szomorú. A formátumtámogatás a zeneszámok esetén sem az erőssége, az MP3-mal és a WMA-val véget is ért a kompatibilis állományok köre, úgyhogy a jó minőségű veszteségmentes, fájlok, mint a FLAC, APE vagy WAV anyagok mehetnek a levesbe. Maga a lejátszófelület kifejezetten kulturált, jól néz ki, és még a fájlokba kódolt különféle metaadatok, az ID3 tagek is feltűnnek a képernyőn. Vannak már olyan televíziók a piacon, amelyek aktív netkapcsolat esetén lehetővé teszik, hogy a felhasználó egy gombnyomással információt kérjen le az éppen futó dallal kapcsolatban speciális alkalmazások (például a Gracenote) bevetésével, de ez éppen nem ilyen fajta.

Tévézés, EPG és egyéb extrák

A DVB-T tunernek köszönhetően a televízió képes a földfelszíni digitális adások vételére. Elég hozzá egy szimpla, kisméretű szobaantennát csatlakoztatni (legalábbis a főváros közepén elég volt), ráadásul azt még be sem kell dugni a konnektorba, hiszen azt a tévé képes életet adó energiával táplálni. Maga a csatornakeresés csupán csak néhány percet vesz igénybe. Az adók természetesen tetszés szerinti sorrendbe állíthatóak, illetve létrehozható egy úgynevezett kedvencek csoport, ami a távvezérlő FAV gombjának megnyomásával csalható elő.

A készülék DVB-C vevőjének és a CI slotnak köszönhetően támogatja a nálunk is bemutatott UPC Mediacard szolgáltatást, azaz ha ezt valaki megrendeli, akkor mellőzheti a médiaboxok használatát. Elég közvetlenül a kábelt csatlakoztatni a tévéhez, a CI+ kártyát pedig a megfelelő helyre dugni. A digitális adások vételével és megjelenítésével semmi gond nem volt, a jeleket remekül kezeli, még a kis szobaantenna használatakor is csak nagyon ritkán, minimális időre fagyott meg olykor a kép.

Beépített tévéújság

Természetesen az elektronikus programmagazin sem hiányzik, melynek felépítésében a már jól bevált módszert követték: a hasábos rendszer átlátható és logikus. Egyszerre nyolc különböző adó három órányi műsora látható a képernyőn. Sajnos ezek típusuk (tehát például film, sport, hír stb.) szerint nem listázhatóak ki, viszont az Info gomb megnyomásával a kijelölt adás tartalma lekérhető. Persze a műsorrögzítés előre beprogramozása is működik egyetlen gombnyomással, de ennek értelemszerűen feltétele az, hogy legyen csatlakoztatva az USB porton keresztül egy külső merevlemez. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez a legszebb EPG a piacon, de használhatónak használható, és ez a lényeg.

Enciklopédia à la LG

A tévékbe integrált kislexikonok körülbelül három éve jelentek meg először, és úgy tűnik, annyira pozitív a felhasználók visszajelzése, hogy ma már egyre több modellben megtalálható ez a szolgáltatás. Ez persze érthető is, hiszen ha egyszerű és logikus a felépítése, illetve talán még ábrákkal is támogatott, akkor kifejezetten hasznos lehet.

Ezen készülékbe is egy jól sikerült verzió került. A magyarázó szöveg kellően részletes és tömör, a megértést olykor illusztrációk segítik, és még konkrét tanácsokat is kapunk időnként az egyes paraméterek, opciók helyes beállításához. Maga a rendszer érthető, eltévedni nem nagyon lehet. A bal felső sarokban egy kis ablakban fut az aktuális tévéadás, ami remek lehet akkor, ha valaki a reklámszünetet használta fel arra, hogy elmélyedjen valamelyik funkcióban.

Előzmények

Ez egy új szolgáltatás, ami leginkább a számítógépeknél már megismert History funkcióra hasonlít, kilistázza, hogy az ember milyen útvonalat járt be. Ez nem csak az applikációkat vagy netes tartalmakat érinti, hanem a menüpontokat, egyes beállításokat is. Az ötlet jó, és a megvalósítás is remek. Hasznos és használható.

Mozgásérzékeny távvezérlő és menük

Szimpatikus módon odafigyeltek arra, hogy a fontosabb menüpontok, paraméterek többféle úton is elérhetőek legyenek. Ott van egyrészt a Smart rendszer, ami olyan, mint egy központi pályaudvar: minden helyett kapott benne, és innen bárhova el lehet jutni. Ezen kívül a főbb funkciókhoz a távirányító segítségével közvetlen út vezet, így például a rendszerbeállításokhoz, tehát a képpel, hanggal, gyerekzárral, hálózattal, nyelvvel stb. kapcsolatos opciókhoz is. Ezek a korábbi években már bevált GUI-n keresztül módosíthatóak, aktiválhatóak. Kellően sekély és logikus rendszerről van szó, ahol nehéz eltévedni, sőt az egyek paraméterek, funkciók szerepéről sok esetben még egy felugró ablakban helyet kapó, pársoros leírás is tájékoztatást nyújt.

Ezenkívül még ott van a gyorsmenü is, amelyben csak a legalapvetőbb kép- és hangbeállítások között lehet választani, viszont hasznos lehet, ha valaki gyorsan akar módosítani például a képarányon.

Magic Remote

A készülék dobozából nem hiányozhat a távirányító, amely kialakításában a tavalyi darabokat idézi. A gombok mérete kellően nagy, ráadásul formájuk is eltérő, így idővel szinte vakon is lehet nyomkodni. A dedikált funkciógombok száma megfelelő, a lekerekített élek miatt fogása is kényelmes. Egyedül a színvilággal van gond, hiszen a fényes fekete meglehetősen kényes. A háttérvilágítás hiányzik, viszont ezt némiképp kompenzálják a foszforeszkáló gombok.

Bónuszként a dobozba került az LG mozgásérzékeny távirányítója, a Magic Remote névre hallgató kiegészítő is ami azt mutatja, hogy bevált a tavaly bemutatott első generációs távirányító, amelynek ez egy továbbfejlesztett verziója. Az evolúció jegyében került rá egérgörgő, ami a netes oldalak, illetve a menüpontok közötti gyorsabb lapozást teszi lehetővé, továbbá helyet kapott rajta egy 3D és Smart gomb. Közvetlen kapuként szolgál az alkalmazásboltba és a kurzort sem spórolták le róla. De a lényeg nem is igazán ez, hanem hogy a mozgásérzékelés valóban működik!

Tehát tényleg mintegy varázspálcaként kell hadonászni vele, ráadásul meglehetősen pontos, és sokkal szabadabb mozgást tesz lehetővé, mint a Samsung-féle gesztusalapú rendszer. Ott nagyon kötött a testtartás, ezzel viszont tényleg simán lehet navigálni a kanapéban vagy az ágyban heverészve is. Száz százalékosan képes kiváltani egy tapipadot vagy egeret. Noha a Magic Remote-ban elméletileg található beépített mikrofon, a hangvezérlést az elektronika egyelőre nem támogatja. A vállalat munkatársaitól kapott infók szerint erre nyár közepéig biztosan várni kell.

A Magic Remote egyébként arra is alkalmas, hogy az alkalmazásboltból letölthető ügyességi játékok némelyikét irányítsa vele az ember, ilyenkor olyan, mint egy Wii kontroller. Azonban ezekből sajnos egyelőre még kicsit kevés van és nem is túl bonyolult darabok, de a jövőben remélhetőleg változik majd a helyzet. A tv képes együttműködni az USB porton keresztül csatlakoztatott egérrel és billentyűzettel, ami jelentősen megkönnyíti például a böngésző, illetve egyes widgetek, applikációk használatát.

Ideális beállítások, megszólalás, képvarázsló

Öt előzetes képbeállítás, plusz két saját fiók várja a felhasználót, aminek ideális esetben elégnek kell lennie. Az ötből az egyik az Intelligens érzékelő névre hallgat, ami azt jelenti, hogy ilyenkor a fényérzékelő szenzor és az elektronika veszi át az irányítást, és a fényerőt, kontrasztarányt a külső fényviszonyokhoz igazítja. A többi négy nevében jelzi, hogy a gyártó milyen tartalmakhoz szánja őket (Mozi, Normál, Élénk, Játékgép). Nem meglepő módon a mozi a legjobb a meleg színvilág és a nem túl erős háttérfény miatt. Az Élénk otthoni használatra továbbra sem javasolt, hiszen borzasztóan rikító színekkel és fejfájást okozó fényerővel operál. A Normál az arany középutat képviseli, de ennél azért jobb a Játékgép, amelynél ráadásul gyárilag kikapcsolták az összes képjavító technológiát az input lag csökkentése miatt.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: Élénk, Játékgép, Intelligens érzékelő, Mozi, Normál. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Most pedig jöjjenek az ideálisnak vélt beállítások:

Az LG tévéknél már megszokott, Képvarázsló névre hallgató szolgáltatás innen sem hiányzik. Ez tulajdonképpen egyszerűen és látványosan segít eligazodni, hogy az egyes funkciók mit jelentenek, illetve az optimális beállítások megtalálását is támogatja. Természetesen nem egy kalibrátor kaliberű dologra kell gondolni, de egy átlagos felhasználó számára ez is épp elég lehet.

Hangzás

A két rejtett tízwattos hangszóról már a kezdet kezdetén lehetett tudni, hogy nem lehet vetélytársa egy rendes hangrendszernek, tehát aki elsöprő hangélmény várna, annak csalódnia kell, viszont annak is, aki rajong a zavaró sercegésért, ciripelésért. Hat előre beprogramozott hangprofillal látták el, ám akinek ez nem elég, az elszórakozhat kedvére a magas és mély hangok arányával, illetve a balanszot is babrálhatja.

Helyet kapott a hangopciók között az Auto hangerő, amely a berobbanó reklámoknál, illetve a csatornaváltáskor fenyegető hangagresszió ellen nyújt védelmet. A Tiszta hang bekapcsolásával az elektronika a beszédhangokra fókuszál, és ezeket emeli ki. A Virtuális térhangzás azt ígéri, hogy aktiválása után életszerű, 3D hanghatások töltik majd ki a szobát, de ez persze megint nem jött össze.

Monitorként, értékelés

Dual TV

A készülékhez járó különleges szemüvegek (ezek mindkét lencséje vízszintesen vagy függőlegesen polarizált) segítségével megoldott, hogy a felhasználók ugyanazon a képernyőn két teljesen különböző képet lássanak, azaz nincs szükség osztott képernyőre. Ilyenkor a felbontás értelemszerűen feleződik, és egyelőre csak a videojátékokkal használható. Tehát az nem megoldott, hogy monjduk amíg valaki filmet néz a lejátszóval, addig más tévézik.

PC

Monitorként is bevethető, hiszen a képarány megfelelő kiválasztásával képes a valódi 1:1 leképezésre. A játék üzemmód kivételével az input lag sajnos szemmel láthatóan magas, és ezen a különböző képjavító funkciók kikapcsolása sem segít sokat.

Értékelés

A bevezetőben esett már szó róla, hogy ez egy olyan tévé, amibe az LG mindent belepakolt, ami ma tévéfronton hívószó lehet. Kipróbálása után bátran állítható, hogy nyugodtan kitehetik a kirakatba, szégyent nem fognak vele vallani. Két dologba lehet belekötni: az egyik a megszólalás, a másik pedig a médialejátszó. Az első az tiszta sor, hiszen ebben a kategóriában, sőt az egész iparágban nem nagyon van olyan modell egy-két Loewe vagy Bang & Olufsen modellt leszámítva, ami tényleg jól szólna. Mármint hibák nincsenek, zavaró ciripeléssel nem kell számolni, de a dinamika hiányzik. A médialejátszó viszont már más tészta, hiszen ott a fotó és zene szekció formátumtámogatási hiányosságait nem nagyon lehet kimagyarázni. A videóknál is meg lehet említeni az M2TS és TS szabványokkal kapcsolatos problémákat, de az is igaz, hogy az MKV, DivXHD és MOV állományokkal gond nélkül boldogult.

Ezzel szemben a kezelés hibátlan. A többrétegű menürendszer, az, hogy az egyes beállítások több úton is elérhetőek, nagyon jó választásnak bizonyult. Piros pont jár érte, hogy kezeli a külső billentyűzetet és egeret, a mellé járó hagyományos távirányító is remek, a mozgásérzékelős Magic Remote kiegészítő pedig tényleg hozzáadott értéket jelent. Nem lenne meglepő, ha egy ehhez hasonló megoldás idővel más gyártók kínálatában is felbukkanna. A Smart rendszert jól kitalálták, a widgetek rendben vannak, az alkalmazások között is találni használható darabokat. A 3D World tartalomszolgáltatást is rendben van. Egyértelműen dicséret illeti a céget, hogy belevágott ebbe, ha már azok nem kapkodják magukat, akiknek ez eredendően feladata lenne.

A képminőségre sem lehet egy rossz szót se szólni, ugyanis megfelelő beállításoknál egyszerűen pazar a végeredmény. A színek szépek, természetesek, a fekete is jól mutat, és bosszantó hibák sem rondítanak túlságosan bele a szórakozásba. Ez mind szép és jó, viszont a mérleg másik serpenyőjében ott figyel az árcédula. Értjük, és el is fogadjuk, hogy semmi sincs ingyen, de már most borítékolható, hogy sokan lesznek, akiknek kiugrik majd a szeme a 470 000 forintos ár láttán. Ha egy (na jó, két) fokkal kedvezőbb lenne az ára, azonnal tapasztanánk rá az ajánlott matricát, de így marad az erős tetszett.

LG 47LM765S tévé

elefant

Az LG 47LM765S Cinema 3D Smart tévét az LG magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.