IdeaPad U310

Nagyjából egy évvel ezelőtt, a tavalyi Computexen mutatta be Ultrabook-koncepcióját az Intel. Ha durván és populárisan fogalmazunk, mondhatjuk, hogy a Macbook Airről mintázott, alacsony fogyasztású Intel processzoros, de Windowst futtató laptopot definiálta, aminek egyik fontos paramétere az ezerdolláros – Európában sajnos ez kötelezően ezer eurót jelent – indulóár volt.

Már a kezdetekkor több gyártó jelezte, hogy a többi követelmény nem igazán tartható ilyen ár mellett, ezzel párhuzamosan a vásárlókat szondázó közvélemény-kutatások arra jutottak, hogy a fogyasztóknak sok az ezer dollár/euro. Így hát megindult az Intelnél a kritériumok csiszolása, a gyártóknál pedig ennek megfelelően a költségek faragása. Ugyan az Intel soha nem közölte nyilvánosan az Ultrabook pontos és részletes követelményeit, azt el lehet mondani, hogy a két legdrágább tételen enyhített. A második generációnál már nem kötelező az unibody ház, illetve a háttértárra vonatkozó megkötést úgy módosították, hogy ne csak az SSD-k, hanem a kis SSD és nagyobb HDD hibridek is teljesíteni tudják.

Így aztán szabad út nyílt az alumíniumnál olcsóbban összehozható magnéziumötvözetek és üvegszál erősítésű műanyagok, illetve az olcsóbb adattárak előtt; a második generációs Ultrabookok hazai kezdőára pedig 300 000 forint környékéről 240 000 forint környékére esett vissza, miközben az Intel hardvergenerációt váltott a Sandy Bridge-ről a komolyabb IGP-s, USB 3.0 támogatással rendelkező Ivy Bridge-re.

Túl szép, hogy igaz legyen? Ma a Lenovo IdeaPad U310 és Sony VAIO T segítségével vizsgáljuk meg ezt a kérdést. A Lenovo üdvöskéje házon belül is a második: elődje, az U300 szerintünk az egyik legjobb volt a maga generációjában, nem a legvékonyabb, de a legjobban összerakott, legjobb billentyűzetű és hűtésű, ehhez mérten bőven 300 000 forint fölötti számmal az árcéduláján. Hozzá képest az U310 meglehetősen durva ugrás, hiszen 200 000 forint körül is kapható, mindjárt leírjuk, milyen trükkel. Külsőre az U310 sajnos nem annyira mutatós, mint elődje. Elhagyták azt a vékony, könyvre emlékeztető fedelet és feneket hátul egy ívvel összekötő burkolatot, ami egyedivé tette az U300-at, helyette egy eléggé Macbookot idéző, kellemesen letisztult forma maradt. A fedél és fenék anyaga továbbra is fém, de nem tűnik olyan masszívnak és igényesnek, mint a korábbi modellé, de azért a konkurenseinél kevésbé horpad.

Belül még világosabb, még macbookosabb látvány tárult elénk, de itt már nem fémet, hanem üvegszál erősítésű műanyagot használtak, ami határozottan jobban rugózik az elődnél, de ultrabookos viszonylatban még elfogadható szintet hoz. Egyszerűbb lett a korábbinál valamivel gyengébben működő billentyűzet kialakítása is. Nem a gép burkolatának résein keresztül kukucskálnak ki az egyes gombok, hanem szimpla panelen vannak beültetve. Talán emiatt is rugóznak nagyobbat, és a korábbihoz képest romlott a nyomáskomfortjuk, továbbá nincs billentyűzetvilágítás.

Használat közben tűnt fel, hogy a gombok Fn váltóval elérhető funkcióit elég szerencsétlen színnel festették fel, homályosabb környezetben nem lehet leolvasni őket. Ez a felső sornál bizonyult igazán kellemetlennek, mert itt az F1-F12 csak Fn váltóval érhető el; így az Alt+F4-es ablakbezárás vagy Total Commanderben a másolás, mozgatás a megszokottnál kényelmetlenebb volt, de nyilván egy egér vagy touchpad alapon dolgozó, ablakot X-elő és Drag and Dropot alkalmazó, modern felhasználó számára ez nem olyan nagy probléma. Touchpadből egy nagyon kellemeset kapott az IdeaPad U310. Úgy tűnik, valami vékony, üvegszerű, finoman érdesített, átlátszó felület van rajta, amibe integrálták a kellemesen járó gombokat, és még az egyes komponensek méretére sem lehet panaszunk.

Ugyanígy kielégítő a csatlakozók kínálata, jobbra a hangkimenet, egyetlen USB 2.0 és a tápcsatlakozó került, balra két USB 3.0, HDMI és Ethernet aljzat, a sort pedig egy örvendetesen nagy szellőzőnyílás zárja. Azért szeretjük a nagy szellőzőnyílásokat, mert kevesebb akadállyal áramlik ki rajtuk a meleg levegő, és elég nagy hőleadó és ventilátor fér mögéjük. Az ilyen elrendezés halkabb és hatékonyabb lehet azon, kétség kívül látványosabb megoldásoknál, amikor a kimeneti nyílást a zsanérba rejtik, így a laptop a monitor tövébe fújja ki a meleget. Sjanos a kedvező árba nem fért igazán jó kijelző, a Lenovo maradt az 1366x768 pixelnél, ráadásul fényes felülettel. Jobb opcionális panelről egyelőre nem hallottunk az IdeaPad U310 kapcsán.

Ahogy lenni szokott, az IdeaPad U310 alján nincs semmiféle kis ajtó, hardverkomponenseit, akkumulátorát házilag nehéz bővíteni. A fém fenéklemezen csak egy keresztben végigfutó, hüvelyknyi széles szellőzőnyílást találtunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!