A tuning
Szerencsénkre az alaplapok többsége rendesen támogatta a tuningot. A következő táblázatban az alaplapok tuninglehetőségeit foglaljuk össze.
A kapott tálcás processzor képességeit a tesztelés előtt nem ismertük, azonban a Corsair ramok, és a jó minőségű táp megadta a biztos alapot a túlhajtáshoz.
Corsair tuning-memória
Arra voltunk kíváncsiak, hogy az egyes alaplapokból mekkora tuningot tudunk kihozni, hiszen nem biztos, hogy ha egy processzor X deszkában Y MHz-et megy, akkor a Z lapban is Y MHz-et fog menni.
A stabilitást - mint definíciót - sokan máshogy értelmezik. Egy húzott processzor soha nem lehet elég stabil, nincs olyan program, amivel meg lehetne állapítani, hogy tökéletesen stabil. Lehet, hogy egy több napos tesztsorozatot kibír a processzor, viszont 1 hónap múltán lefagy a gép.
Hirdetés
A teszt alatt a stabil minősítést akkor kapta meg egy rendszer, ha a tesztprogramok lefutottak az adott frekvencián. Ez nem mondható stabilnak, de támpontot adhat arra vonatkozóan, hogy egy alaplap mennyire épül fel jó alkatrészekből, mennyire vették a tuningot figyelembe a gyártásnál.
A tesztelést az Abit lappal kezdtük, és meglepetésünkre a processzort nem tudtuk stabilan 3 GHz fölé tuningolni. Ennek a lapnak a tuningolása fél napot elvitt a cikkírásból, mert azt hittük, bennünk a hiba... sehogysem sikerült 250 MHz FSB fölé mennünk. A 250 MHz-et 5/4-es osztóval értük el, ekkor a memória 200 MHz-en pörgött, a Game Accelerator pedig a Street Racerre volt állítva. Rengeteg dologgal próbálkoztunk: a processzormag feszültségének emelése, csökkentése, memória-feszültség emelése, csökkentése, AGP-feszültség emelése, csökkentése, memóriaidőzítésekkel való játszadozás, a Game Accelerator különböző módjaiba váltogatása (ezek mind természetesek tuningolásnál), és mégsem sikerült. Lehetséges, hogy egy rossz lapot fogtunk ki. A problémát még az is tetőzte, hogy amikor egy olyan frekvenciát állítottunk be, amin lefagyott a gép, újraindítás után csak fekete képernyő fogadott, és csak a "táp kihúz + CMOS clear jumper + elem kivesz" kombinációval tudtuk a CMOS-t resetelni. Az Abit lapja sajnos ebben az esetben nem bizonyította be, hogy tuninglap lenne, valószínűleg rossz napot fogott ki (vagy mi fogtunk ki rossz lapot/napot...).
Az MSI lapban tovább tudtunk haladni, elértük a 260 MHz (3120 MHz)-es FSB-t is a 260/208-as beállítással. Az MSI lapja a tápra csatlakoztatás után mindig automatikusan elindult, és ha olyan értékeket állítottunk be a BIOS-ban, amit a CPU nem bírt, automatikusan visszaállította az alapértékeket (200/200).
Az Albatronban még tovább haladtunk, elértük a 270 MHz FSB-t is, 270/216-os beállítással. Az Albatron lapja a rossz BIOS beállítások után néhány másodperc várakozás után szintén visszaállítja a default értékeket.
Az Albatron deszkája volt a második legstrapabíróbb...
A Gigabyte lapja szerezte számunkra a legnagyobb meglepetést, 275 MHz FSB (3300 MHz) / 220 MHz RAM beállításokkal stabilan pörgött a szerkezet. Azért volt meglepő a dolog, mert nem a legerősebb Springdale-es Gigabyte lapot kaptuk tesztelésre (8PENXP), amin még DPS (Dual Power System) is lett volna. Mindenesetre ezzel a lappal hoztuk ki a legtöbbet a processzorból a tesztelés során, a táblázatokba az így 3300 MHz-en mért eredmények is bekerültek.
Pentium 4 2400 MHz @ 3300 MHz
Az Aopen deszkájával 265 MHz (3180 MHz) FSB-t értünk el, ami az Abit-ra és MSI-re nézve elég szégyenletes. A rossz BIOS beállításokra viszont hasonló módon reagál, mint az Abit, elég nehezen lehet rábírni az újbóli bekapcsolásra a lefagyások után.
A Soltek alaplapjai híresen jól tuningolhatóak, ennek ellenére ez az egyetlen deszka az összes közül, amelyen jumperekkel kell beállítani az FSB-t (hogy az integrált LAN-ról ne is beszéljünk). Ez 2003-ban csak számunkra furcsa? Mindenesetre az Auto beállítással szépen működött, 265 MHz (3180 MHz)-et értünk el vele. A tuningolás ebben a lapban volt a legkönnyebb, a rossz BIOS beállításokra fekete képernyővel, majd 5 mp után defaultra visszaállított értékekkel jelentkezett a rendszer. Élvezet volt a tuning, nem kellett szenvedni.
Az ASUS deszkájához úgy álltunk hozzá, hogy ezzel fogjuk a rekordot elérni (tippről, és nem elfogultságról beszélünk...). Tévedtünk: 265 MHz (3180 MHz)-et tudtunk maximálisan kihozni belőle. A tuningolás ezzel a lappal is könnyedén megy, ha a procit túlhúzzuk, fekete képernyő fogad, ekkor 4 mp-ig a Powert nyomvatartva kikapcsol a lap, majd az újbóli bekapcsolásnál a default értékeket találjuk a BIOS-ban.
Az ASUS-nál álljunk meg még egy szóra! A BIOS-ban létezik egy beállítás, a neve Performance Mode, aminek három állása van: Auto-Standard-Turbo. A Turbo-ra állított ASUS lap olyan eredményeket ért el a tesztelés során, amilyeneket az Abit vagy az MSI. Véletlenül azonban észrevettük, hogy ez az opció nem csinál mást, mint a memória-időzítéseket átállítja 2-2-2-5-re. Így persze könnyű. Ezért az egész tesztelést Standard módban futtattuk le, így az időzítések 2-3-3-7-en maradtak. Az eset bogarat ültetett a fülünkbe, ezért újra megnéztük az Abit és az MSI lapját is, és az Abitnál a Game Accelerator F1-es beállítása, illetve az MSI Performance Mode Turbo-ja sem állította át a memóriaidőzítéseket, így hát megnyugodtunk. Az ASUS tehát a legerősebb beállításaival hozza azt a teljesítényt, amit az Abit és az MSI 2-3-3-7-es memóriaidőzítésekkel.
Az Aopen AX4R Plus tuning terén nem jeleskedett, a maximálisan kipasszírozható 155 MHz-es FSB gyengének mondható.
A Supermicro lapja totálisan tuningellenes, csak az FSB-t lehet állítani benne, azt is csak 233 MHz-ig. Az FSB 233 MHz-re állításának az eredménye az alaplap szirénázása + szó szerinti vinnyogásában merült ki, ezzel inkább nem is kísérleteztünk tovább.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
