Az nForce 600i család

Az NVIDIA az AMD processzorokhoz gyártott chipsetek piacán az nForce első változatának megjelenése, azaz 2001 óta egyre feljebb és feljebb küzdötte magát, míg végül 2006-ra ebből a tortából ő hasította ki a legnagyobb szeletet. Az Intel processzorokhoz gyártott lapkakészletek esetében azonban ez nem így történt, hiszen az NVIDIA csak 2005 elején kapta meg a chipkészletek kifejlesztéséhez szükséges Quad Pumped busz licencét (nForce4 Intel Edition), és bár jók voltak az NVIDIA lapkái, az Intel termékeivel ezen a téren nem sikerült valódi versenybe kerülniük egészen napjainkig (valójában ez a többi gyártóra (VIA, SiS stb.) is vonatkozik). És amíg az nForce 500-as chipcsalád az AM2-es foglalatú Athlon 64-esek legmelegebb ágya lett, addig ugyanezek a chipek az Intel hívőit nem tudták meggyőzni, sőt még a gyártókat sem olyannyira, hogy szinte alig létezik nForce 500-as lapkakészletre épült LGA775-ös alaplap.

Az NVIDIA-nak erre muszáj volt lépnie, hiszen a processzorok piacán az Intel több mint 70%-os részesedéssel rendelkezik, vagyis ha nem alkot valamit, akkor pont a legnagyobb üzletről marad le. Amikor a chipsetgyártók egyike új készlettel rukkol elő, az vegyes érzelmeket vált ki belőlünk. Mi az, ami miatt egy újabb chipkészletre szükségünk lehet? Általában annak köszönhető ezeknek a születése, hogy megjelenik egy új processzortípus, és ahhoz egyszerűen muszáj beruháznunk egy még újabb, még fejlettebb alaplapba, ami támogatja az új processzort is. Itt általában a rendszerbusszal vagy az energiaellátással kapcsolatban szoktak bekövetkezni különböző változások, ám ezekre az alaplapgyártók könnyedén felkészülhetnének jó előre is, ha ez nem ellenkezne az üzleti érdekekkel. De ezen felül miben hozhat újítást egy új chipset? Sebességben? Nem valószínű, amikor relatív teljesítménynövekedést várunk, akkor olyat kérünk a chipsetgyártóktól, amire már nem képesek mit lépni, hiszen a chipsetek már 100%-ig szinkronban vannak a processzorral oda és vissza. Funkcionalitás? Ezen a területen mindig van egy picike előrelépés, de gyakorlatilag rég nem történt semmi komoly a PCI Express és a SATA megjelenését leszámítva. Egyre több hangzatos fícsör, miközben az átlagfelhasználó még a processzor típusneveit sem tudja megjegyezni. Tuning? Itt még van 1-2 kiaknázatlan lehetőség, de mire nem jók a már megjelent chipsetek? Ezekkel is világrekordok születnek, tehát valójában itt sincs szükség a megváltásra. Mi maradt még? Túl sok minden biztos, hogy nem...

Az NVIDIA ennek ellenére ismét piacra dobott egy új chipkészletcsaládot, mellyel az Ultimate Gaming Platform (végső játékplatform) alapjait kívánja lefektetni. A GeForce 8800 GTX-szel egyidőben megjelent nForce 600i-ről (az Intel CPU-khoz készített) és 600a-ról (AMD processzorokhoz készített) van szó; lássuk, hogy az NVIDIA fel tud-e mutatni bármi újat.

Az nForce 600i család három tagból áll, a legerősebb verzió a 680i SLI nevet kapta, mely két chipet kapcsol össze, ezek a 680i MCP (Media Communication Processor) és a 680i SPP (System Platform Processor). A két lapka fejenként egy-egy x16-os PCIe foglalattal rendelkezik, így lehetővé válik a 2x16-os SLI-mód támogatása (hasonlóan az nForce 590 SLI-hez). A 680i viszont egy további x8-as PCIe-foglalattal bővült, ami a jövőben megjelenő fizikai gyorsítókártyák miatt lépett a színre, de természetesen videokártyát is tehetünk bele, így akár hat megjelenítőt kezelhetünk egyszerre. A 680i ezen felül extrém módon túlhajtható (az NVIDIA szerint), és így a még meg sem jelent 1333 MHz-es rendszerbusszal rendelkező processzorokat is támogatja, illetve akár DDR2-1200-as sebesség is elérhető a memóriákkal, amennyiben SLI-Ready modulokkal rendelkezünk. Ezen kívül mi újjal kecsegtet az nForce 600i? Valójában semmivel. Az új lapkakészletcsalád a felsorolt "újításokat" kivéve mindenben megegyezik az nForce 590 SLI, 570 SLI és 570 Ultra adott változatával, melyeket már bemutattunk korábban.

Az nForce 600i család tehát kifejezetten a Core 2 processzorokhoz készült, a 680i akár az 1333 MHz-es rendszerbusszal (333 MHz FSB) piacra kerülő típusokat is támogatja. A 680i emellett az SLI-Ready memóriák támogatása terén is előrelépett, ellenben a két olcsóbb chipsettel, melyek nem képesek együttműködni az EPP-vel bővített modulokkal. A kétcsatornás működés támogatása evidens, ez akár különböző típusú és/vagy méretű modulok esetében sem okoz gondot a chipseteknek. A QuickSync (az nForce4 óta létezik) a gyártó állítása szerint képes még tovább csökkenteni a memóriaelérés idejét azokban az esetekben, amikor a processzor és a memória sebessége nincs szinkronban egymással (pl. 266 MHz FSB / 800 MHz memória). Az nForce 600i chipsetekben található északi híd már a következő generációs, 4.0-s DASP (az nForce első változatában, 2001-ben debütált) logikát tartalmazza, mely a processzor memóriakéréseinek sémáit elemezve és a busz üresjáratait kihasználva saját cache-ébe tölti a processzor által valószínűsíthetően igényelt adatokat, így tovább csökken a memória elérésének ideje abban az esetben, ha az előbehívás sikeres volt, hiszen ilyenkor elég az északi híd gyorsítótárához fordulni. A DASP legújabb verziója ismét bonyolódott az elődhöz képest, hiszen a Core 2 Duo processzorokkal is hatékonyan együttműködni képes algoritmusokkal bővítették.

Lássuk azokat a funkciókat, melyek az nForce 500-asokból öröklődtek át. Az nForce 680i SLI privilégiuma a LinkBoost funkció; ha a chipset egy vagy több, a technológiát támogató grafikus kártya jelenlétét érzékeli (az első ilyen típus a GeForce 7900 GTX, a második a GeForce 8800), akkor automatikusan megnöveli 25 százalékkal a PCI Express busz és a chipset két tagja közötti HyperTransport link sebességét, ami egy SLI-konfigurációnál már jól jöhet. A gyakorlatban nem valószínű, hogy érezhető gyorsulást eredményezne, de papíron persze jól mutat.

A DualNet címszó két beépített Gigabit Ethernet közeghozzáférés-vezérlőt (MAC) takar, melyek képesek a port teaming néven is ismert linkaggregációra. Ez lehetővé teszi, hogy a két fizikai interfész egymástól függetlenül, külön IP címmel működjön, de módot ad arra is (ha a túloldali eszköz ezt támogatja), hogy egyetlen IP címen, sávszélességüket összeadva dolgozzanak. A vezérlő mindeközben terhelésmegosztást végez, és ha az egyik link megszakadna, a forgalmat automatikusan a másik portra irányítja. És ez még korántsem minden: az nForce 680i TCP/IP gyorsítót is tartalmaz, amely bizonyos műveleteket (a már meglévő TCP-kapcsolatok azonosítását, az ACK csomagok kezelését és a csomag ellenőrző összegének [checksum] számítását) önállóan, a CPU igénybevétele nélkül képes elvégezni. Az intelligens vezérlő nemcsak a rendszerterhelés csökkentésében segédkezik, hanem a kimenő adatforgalom zökkenőmentes lebonyolításában is, így például előnyben részesítheti játékok csomagjait egy FTP alkalmazáshoz tartozó adatokkal szemben.

nTune[+]

Az nForce 600 család tagjai a háttértárkezelést tekintve nem hoztak lényeges újítást az nForce 590-hez képest. Az nForce 680i több SATA(300) de kevesebb PATA-eszközt támogat (6/2), mint a 650i SLI és 650i (4/4). Az IDE-vezérlő támogatja a RAID 5 módot is, ami hat meghajtó összekapcsolásával masszív RAID-tömbök létrehozását teszi lehetővé. Újdonság, hogy a SATA-portok eSATA-ként is képesek működni (BIOS-ból állítható). Az USB-portok száma nem nőtt tovább (korábban is 10 volt), viszont immár a család összes tagja a High Definition Audio (Azalia) támogatásával lett felvértezve. Az nForce 500-as chipsetek megjelenésével lett felkapott az nTune szoftver, illetve annak egyre újabb verziói (most épp az 5.05-ösnél tartunk), mellyel lehetőségünk nyílik Windows alatt a rendszer igen aprólékos túlhajtására, finomhangolására. Ezzel gyakorlatilag feleslegessé válik a BIOS használata, de a rendszer újraindítására továbbra is szükség van az újonnan eszközölt beállítások alkalmazására (a programmal mindenki saját felelősségére játszadozzon).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!