Asus Eee PC 1015PW

Most, hogy szépen lassan kilábalt a világ a gazdasági válságból, és oly nagy lendülettel – vagy legalábbis reklámmal – törnek előre az internettáblák, érdemes átgondolni a netbookok helyzetét. Kinek – és mennyiért – kellenek ezek az „atomos kisgépek”, ha megengedhet magának komolyabb számítógépet is vagy vehet egy sokkal menőbb táblát? Az „amerikai tudósok” azt mondják, csökken az eladásuk, hanyatlik az ágazat, az Asus mégis tolja tovább futószalagon az Eee PC-ket – vajon miért? Ma a tízhüvelykes Eee PC 1015PW-t veszünk górcső alá, ami igazi sokadik generációs netbook. Ennek megfelelően már nem az a tizenkettő, egy tucat a külső megjelenése, nem csak az embléma különbözteti meg a többiektől. Borítása – szerintünk – érdekes, mások azt mondták rá, hogy szép, megint mások szerint borzasztó. Szóval érzéseket kelt, ez jó. Jobb, mint a steril egyenruha. A felület sávosan, hullámosan textúrált, nem fényes, karc- és ujjlenyomatmágnes. A színe pedig...

Hozzánk az arany jött, Gold Dust (aranypor) fantázianévvel, de van még eső-lila (Purple Rain) és – most tessék megkapaszkodni – angyalbőr (Angel Skin) színű! Kellemes tapintást adó bevonat nem csak a fedélre, hanem a gép aljára is került. Belül viszont egy sötétebb árnyalat és a fekete az úr – szerintünk helyesen. Mert rendben van, hogy a külső hivalkodó, de belül nem a számítógépre, hanem a monitoron megjelenő jóságokra kell figyelni. A felső és alsó részt egy átlagosan mozgó, vékony zsanérpár tartja össze, zárszerkezetet 2011-ben csak a legdurvább üzleti notebookokon lehet elvárni.Csatlakozók terén a szokásos, netbookos minimumot kaptuk: három USB-t, hang ki- és bemenetet, D-Sub monitorkimenetet és kártyaolvasót. Ügyesen csinálták meg az Ethernet hálózati csatlakozót a jobb oldal végén. Alsó része belesimul a formatervbe, de amikor kábelt akarunk beledugni, akkor picit lefelé nyílik.

Látszik, hogy az Asus már egy ideje benne van a netbookbizniszben, és sikerült kikísérleteznie azt a billentyűzetet, amit mi itt a Prohardvernél nem fogunk szidni. Ennek a felső burkolatba integrált szigetes megoldásnak – szigorúan a kategóriához mérten – egészen jó a nyomáskomfortja, gombjai nem járnak sem túl keményen, sem túl puhán, nyomáspontjuk is korrekt, méretükre és elhelyezésükre sem lehet panasz. Kapunk szépen külön Insertet és Delete-et, igaz a Home, End, Page Up, Page Down továbbra is Fn váltós. Abból legalább került egy jobbra is. A fő gombok fölött jobbra található a bekapcsoló, balra pedig az Asus gyors operációs rendszerét, az Express Gate-et indíthatjuk, amikor a gép ki van kapcsolva, vagy ugyanezzel a gombbal bekapcsolt állapotban a teljesítményprofilok között válthatunk. Mellé került még a vezeték nélküli eszközöket (n-es Wi-Fi és Bluetooth 3.0) ki-/bekapcsoló gomb. Alul a csuklótámaszban egészen elegánsan, két vékony krómsáv közé zárták a kellemesen méretes, finoman érdesített tapipadot. Hála az égnek, alatta nem krómhatású, hanem szálcsiszolt fémet utánozó az egybeszabott gomb felülete. És még csak nem is kattogott, hanem finoman járt!

Alul csak az 1 GB-os memóriamodulhoz fértünk hozzá, a 250 GB-os merevlemezhez nem. Legalább a notebookos viszonylatban derék, 48 wattórás akku kivehető. Mögötte 3G modem kártyahelyét leltük, de azonosítóprogrammal, a gyártó és a hazai forgalmazók honlapján sem találtunk arra utalást, hogy a rés mögött tényleg lenne 3G modem.

Nyomogatva, tekergetve kicsit a tízhüvelykes kijelzővel szerelt Eee PC 1015PW-t egészen masszív masina benyomását keltette. Úgy tűnt, jól össze van rakva, nem horpadt túlzottan a fedele, nem nyekergett a váza, igaz, az ilyen jellegű hiányosságok csak huzamosabb használat közben jönnek elő. Az egészen nagy akkuval 1,25 kilogrammot nyom, ami nem vészes, amolyan átlag netbookos. Érdekesnek találtuk, hogy alig van rajta szellőzőnyílás, pedig kétmagos Intel Atomot tettek bele, ami azért termel némi hőt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!