DTK CAS-VE05B - külső

Az Asus és a Speeze házai kapcsán már ellátogattunk az olcsóbb házak világába, most a DTK két PC-lakását tettük próbára, hogy alacsony áruk ellenére megállják-e a helyüket.

A két delikvens ugyanabba a családba tartozik, így nem meglepő, hogy külsejük is nagyon hasonló. A CAS-VE05B és CAS-VE02B egyforma, visszafogottan elegáns formatervezésű. A fekete géptest egyhangúságát ezüstszürke előlapi betét töri meg, mely szerintünk egész jól sikerült. A mini és midi tornyot egymás mellé állítva látszik, hogy a kisebbik alig valamivel alacsonyabb.

A nagyobbik modellnek a megszokott, bal oldalán van feljebb egy kör, majd lejjebb egy négyzet alakú szellőzőzónája. Az előlap legaljára került két USB és két audiocsatlakozó; kár, hogy nincs fedelük. A felső, fekete részbe négy 5,25 colos meghajtót telepíthetünk. A négyzetes bekapcsológomb, mely magában foglalja az üzemet jelző LED-et is, már az ezüstös részbe került. Tüzetesebb szemlélődés után feltűnt az aprócska reset gomb is közvetlenül a merevlemez-aktivitás LED-je fölött.

Az egyetlen, előlap felől is elérhető 3,5 colos meghajtó elhelyezése nagyon ötletes. A manapság már egyre ritkábban használatos floppymeghajtót egy lenyíló ajtó mögé rejtették. A megoldás egyetlen szépséghibája, hogy a fedélke csak elölről kapott ezüstös festést, így lenyitva nem túl esztétikus.

A DTK midi hátuljára egyetlen kifejezés illik: minden a helyén van. Felül a táp helye látható, majd az alaplap következik a szokásos hét bővítőkártyahellyel. A hátlapi csatlakozópanel mellett az egyre divatosabb és nagyon praktikus, három az egyben ventilátorhelyet látjuk. Ebbe igény szerint 80, 92 és 120 milliméteres légkavaró is beépíthető. Mindkét oldalfalat csavarok tartották, melyek meglazításához segédeszközre van szükség.

Főbb paraméterek:

DTK CAS-VE05B - belső

Belül egy szokatlan, de DTK házakban gyakran alkalmazott támasztóelemmel találkoztunk. A processzor és a bővítőkártyák vonalán haladó elem könnyen eltávolítható, és nélküle is megfelelően stabil a ház. A midi DTK belseje meglehetősen puritán, de a kidolgozottsága jó. Bár a meghajtókat csavarokkal kell a helyükre tenni, a fémlemezek éleit eldolgozták, így nincs sérülésveszély. Az előlapi csatlakozók vezetékei megfelelő hosszúságúak.

A merevítő belső oldalán egy szellőzőcső van a processzor magasságában, amit nagyobb hűtők esetében le kell majd szerelni. A kártyatartók nagyon jól működnek, bár eléggé közel vannak a ház hátuljához. Jobban ki lehetett volna tolni őket, mert így a hosszabb kártyáknál már nem segítenek olyan sokat. A bővítők befogatása nagyon ügyes. Elég a megfelelő tartót benyomni, és az a kívánt állásban megakad, kifelé nem tud mozdulni. Ha ki szeretnénk venni a kártyát, akkor úgyis el kell távolítanunk az egész elemet, és akkor már végigtolva a kis műanyagelemet, kivehetjük.

A 3,5 colos merevlemezkeret előtt egy 80 milliméteres ventilátornak alakítottak ki foglalatot, mely a megfelelően szellős előlapon keresztül elegendő levegőt tud beszívni az adattárak hűsítéséhez. A hátsó, univerzális ventilátorfoglalatba egy 120 milliméterest telepített a DTK, ahogyan az az árkategóriában megszokott, rezgéscsillapító nélkül.

A Power Logictól származó ventilátor siklócsapágyas, a 0,2 amperes áramerősség közepes motorerőre utal. Ehhez illik a típusjelzés végén lévő M (medium, közepes) kód, és némileg a 2000-es percenkénti fordulatszám is, ami véleményünk szerint ház szellőztetéséhez már kicsit sok is. Jó pont, hogy a csatlakozó háromtűs, így alaplapról vagy előlapi panelről könnyen szabályozható.

A 47 centiméter mély házba minden gond nélkül be tudtuk költöztetni tesztkonfigurációnkat. A termetes Radeon X1900 XT ugyan felemésztett egy merevlemezhelyet, de olyan magasságban volt, hogy alatta még három rekesz maradt, és az egyetlen előlap felől elérhetőt sem ütötte ki.

A DTK házhoz mellékelt 400 wattos PTP-4007P tápegység fő érdekessége vagy inkább furcsasága, hogy a vezetékek színezése nem követi az ATX12V szabványt. Erre a paramétereket tartalmazó címke figyelmeztet. A ma meghatározó, 12 voltos ágakból csak egy van, annak maximális terhelhetősége 20 A, ami 240 wattos csúcsot jelen. A modern négyszázasok általában 300 watt fölötti maximumra képesek ezen az ágon. Az már más kérdés, hogy ténylegesen 300 wattot fogyasztó konfigurációban már két csúcskategóriás VGA és egy izmos processzor dolgozik.

A kábelkötegek végén hat négypólusú, valamint két-két floppy- és SATA-tápcsatlakozó várja a perifériákat. Az alaplapi főcsatlakozó 24 tűs, a kiegészítő 12 voltos pedig négytűs. A vezetékek nem túl hosszúak, de a kisméretű házban elérnek mindenhová.

A táp belsejében egy kategóriájában jónak nevezhető kapcsolást találtunk. A passzív PFC áramkör tekercsét a borítólemezre szerelték. Az elrendezés megfelelően szellős, így a kondenzátorokat nem fenyegeti korai kiszáradás, bár a G-Luxon alkatrészek nem csúcskategóriásak.

DTK CAS-VE02B – I.

Már első ránézésre is furcsálltunk valamit a DTK minitornyán. A szellőzőnyílások az ellentétes oldalra kerültek, amiből arra lehet következtetni, hogy az alaplapot is megfordították. Az előlapról hiányzik a 3,5 colos meghajtó előlapja. A két kisebb tárolóhelyet közvetlenül a két 5,25 colos alá telepítették, a fekete zónába.

Belülre kézzel kitekerhető csavarok oldása után juthatunk, és az elénk táruló látvány is kellemesebb, mint a miditorony esetében. Látható, hogy a formatervet tényleg a feje tetejére állították, így a processzor került legalulra, és fölötte van a méretből adódóan miniATX alaplap bővítőkártyás része. A merevlemezek dobozát a ház aljába rakták, majd egy rés és a kívülről is elérhető helyek jönnek. Az összes meghajtó csavarmentes rögzítést kapott. A fordított alaplap miatt a ház hátulját is át kellett szervezni. A táp felül maradt, de közvetlenül alatta a bővítőkártyák vannak. Az alaplap csatlakozópanelje mellett két 8 centiméteres ventilátorhely van.

A két merevlemezt befogadó tartót egy csavar és pár rövid sín rögzíti a ház aljához. Az adattárakat rugalmas műanyagelemek tartják, így kevesebb rezonanciára számíthatunk, mint a csavaroknál.

A kis ház vezetékei kényelmesen elérnek mindenhova. Ahogyan nagyobb testvéréhez, hozzá is járt négy műanyagláb, kábelfogók, csavarok, ferritgyűrű és egy fül, mellyel lakatot vagy egyéb zárat tehetünk a házra.

Főbb paraméterek:

DTK CAS-VE02B – II.

Segédeszközök nélkül szerelhető az előlap is. A ház szellőzési képlete nagyszerű. Elöl egy 92 vagy 80 milliméteres ventilátorhelyet készítettek elő, a két hátsó 80 mm-esből pedig az egyikbe már gyárilag kerül levegőszállító.

A minitorony nyolc centiméteres ventilátora is a Power Logictól származik. Szintén siklócsapágyas és közepes fordulatszámú. A 0,13 amperes motor percenként 2500-szor hajszolja körbe a hét lapátot. Az áramellátásról és szabályozásról itt is háromtűs csatlakozó gondoskodik.

A minik között aránylag nagynak számító DTK-ba nagyon könnyű volt beköltözni. A szokásosnál néhány centivel nagyobb magasságnak és mélységnek köszönhetően a teljes méretű táp és a két 5,25 colos meghajtóhely kényelmesen elfért az alaplap vonala fölött. A kisebb konkurensekkel ellentétben a két külső 3,5 colos meghajtó és a merevlemezek rekesze sem lógott be túlságosan az alaplap fölé. Ugyan Radeon X1900 XT-t már nem lehetett beépíteni, de Asus GeForce 7900 GT TOP tesztkártyánk kényelmesen elfért. A fejre állított alaplap nagy előnye, hogy a processzor környékén is bőséges a tér. Ide akár a legnagyobb processzorhűtőket is bepakolhatjuk, így a kis DTK-ba akár komolyabb játékos/LAN-partis gép is építhető. Mi egy ECS alaplapot, AM2 foglalatos Athlon 64 3500+ processzort, valamint a korábban említett nagy GeForce-ot szereltük be egy merevlemez és egy optikai meghajtó társaságában.

A minitoronyban kisebb, 300 wattos tápot találtunk. A vezetékek itt is egyedi színezést kaptak. A 12 volt maximuma 18 amper, ami 216 wattnak felel meg, és bőven túl van a tesztkonfigurációnk igényein.

A kábelezés ugyanolyan volt, mint a 400 wattosnál, tehát volt hat négytűs, valamint két-két SATA- és floppy-tápcsatlakozó, az alaplapi főköteg végén pedig egy 24 tűs. A kiegészítő 12 volt itt is négytűs, és a vezetékek hossza sem változott.

Belül sem volt komolyabb eltérés, csak annyi, hogy a bordákat kisebbekre cserélték.

Tesztelés – midi torony

Mivel árban közel vannak egymáshoz, és ugyanazt a közönséget célozzák meg, a DTK midi tornyát az Asus TA házaival vetettük össze. Harmadikként szokásos, Casetek CK-1020 PC-házunk teljesítményét is megadtuk. A tesztkonfiguráció kétmagos Pentium D processzorra és csúcskategóriás videokártyára támaszkodott. Valószínű, hogy ennél sokkal kevésbé melegedő, kevesebbet fogyasztó és jelentősen olcsóbb gépek kerülnek majd ezekbe a kedvező árú házakba. Tesztkonfiguráció:

• Intel Pentium D 830 processzor
• Coolink U8-92-1900 processzorhűtő
• Asus P5DW2-E Premium alaplap
• 2 x 512 MB Corsair DDR2-1000 memória
• ATI Radeon X1900 XT videokártya
• 160 GB-os Maxtor PATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 tápegység
• Casetek CK-1020 ház hátul 9,2 centiméteres ventilátorral

Grafikonjainkon egy megközelítőleg 20 perces 100%-os processzorterheléses melegítési időszak és utána pár perces terheletlen kihűlési folyamat látható. A vonalakat vízszintesen némileg elcsúsztattuk egymástól, hogy a felfutás és a lecsengés jobban láthatóvá váljon. A házakban, a processzorhűtő mellett kiegészítő ventilátorok is dolgoztak. A DTK percenként 2000-es fordulaton ordító 12 centiméteres ventilátorát a felére lassítottuk vissza, így légszállításban megfelelt a másik két ház 92 milliméteresének.

Az első menetben nagyon együtt volt a mezőny. A két, formában és méretben is hasonló ház között csupán egy fok volt az eltérés, de a nagyobb Casetek sem maradt le sokkal. Hangban is közel voltak egymáshoz a gépek. A legerősebb zajforrás mindhárom esetben a processzorhűtő volt. A DTK hátsó tizenkettese alacsony fordulatszáma miatt valamivel halkabb volt, mint a vetélytársak 9,2 cm-ese. A merevlemezek rezonanciáját ebben a tesztben még nem lehetett megítélni, de a nyúzás végén már kezdtek hangosodni a tápegységek. A legtöbb zajt az Asus produkálta, a DTK egy picivel halkabb volt. Természetesen a 12 centiméteres ventilátorral szerelt Cooler Masterrel, amely a Casetekben dolgozott, nem tudták felvenni a versenyt, de az önmagában annyiba kerül, mint mai ellenfelei házastul.

A második menetben a szellőzés kikapcsolása legjobban a DTK eredményét befolyásolta. Az Asustól nagyjából 5 fokkal lemaradva, szorosan a Casetek nyakában lihegve végzett a harmadik helyen. Hangban továbbra is közel voltak egymáshoz a házak. A kisebb alapzajban már jól hallható volt, hogy a Casetek műanyag merevlemeztartói kevesebb rezonanciát továbbítanak a ház fémlemezeire, mint a másik két versenyző fém-fém érintkezései.

Visszakapcsolt házszellőzéssel és lelassított processzorhűtővel valamicskével alacsonyabb hőmérsékleti értékeket, de ugyanazt a sorrendet kaptuk; az Asus ház előnye ismét 5 fok körüli volt, a másik két konkurens szoros meccset vívott. Ez a beállítás picivel zajosabb volt, mint az előző, de a ház szellőztetése jót tesz a többi komponensnek, különösen a merevlemezeknek.

Az utolsó, processzorforraló menetben lekapcsolt házhűtés és alacsony fordulatszámú CPU-ventilátor esetében magasabb hőmérsékleteket mértünk, de megmaradtak a korábban tapasztalt arányok. Az Asus házban 70 fok alatt maradt a nagy processzor, a másik kettőben már a 75 fokot közelítette. Ez a beállítás már csak tesztre jó, nem tanácsos ilyen melegben hajtani a központi egységet. Ugyan a visszavett és lekapcsolt ventilátorok nem zajongtak, de helyüket a tápegységek vették át. A Casetek Cooler Mastere 12 centiméteres szellőztetőjével és magas hatásfokával még bírta a gyűrődést, de az Asus és DTK ház olcsóbb megoldása nagyon felhangosodott.

Tesztelés – minitorony

A DTK microATX házát is Asus ellenféllel állítottuk szembe, mégpedig a TM sorozatossal. Harmadikként ismét bevettük a méretes és jóval drágább Casetek CK-1020 tesztházunkat is. A kis házakba microATX alaplapot és egymagos Athlon 64-et építettünk felsőkategóriás videokártya társaságában. Nagyon valószínű, hogy ezekbe a házakba nem kerülnek a miénknél erősebb konfigurációk.

• AMD Athlon 64 3500+ AM2 processzor gyári hűtéssel
• ECS RS485M-M alaplap
• 2 x 512 MB Corsair DDR2-1000 memória
• Asus GeForce 7900 GT TOP videokártya
• 160 GB-os Maxtor PATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 tápegység
• Casetek CK-1020 ház hátul 9,2 centiméteres ventilátorral

Teljes fordulaton nem volt túl hangos a kisebbik DTK hátsó 8 centiméteres ventilátora, de a konkurensekben használt 92 milliméteressel nem vette fel a versenyt, így az eredeti 2500-as tempóról 2000-re lassítottuk.

Az első menetben a DTK aprósága állt az élre. A gyári hűtővel elért 45 fok körüli eredmény nagyszerű, különösen annak fényében, hogy a sokkal drágább Casetek házban 5–6 fokkal többet mértünk. A hasonló szellőzési körülmények között azért volt ekkora eltérés, mert a sokkal méretesebb Casetek házban nehezebb átmozgatni a levegőt. Hangban nagyon közel volt egymáshoz a három ház. A processzorhűtő és a hátsó ventilátor duettje elnyomta a többi hangkeltőt. A nagyobb belső tér miatt a Casetek volt kicsivel brummogósabb.

A házak szellőzésének kikapcsolása igazolta, hogy a gyári Athlon 64 hűtő önmagában nem tudja átmozgatni egy nagyobb ház levegőjét. A méretben egymáshoz nagyon közel álló DTK és Asus hőmérsékletben is együtt volt, a jóval nagyobb Casetek 5–6 fokkal lemaradt. A jobb merevlemeztartónak köszönhetően a DTK halkabb volt az Asusnál, kisebb mérete miatt pedig a Caseteknél is.

A harmadik, visszakapcsolt szellőzéses, alacsony CPU-hűtő fordulatos kör is hozta a papírformát. A két apróság 50 fok környékén vívott, a nagy Casetek 4–5 fokkal lemaradt. Ha csak egy kicsivel is, de ebben a körben alacsonyabb hőmérsékleteket mértünk, mint az előzőben. Ez a processzorhűtő jelentős halkulása mellett nagyon jó eredmény. Hangban ismét a DTK volt a legjobb. Ha a gyári CPU-hűtőt valami halkabbra cseréltük volna, akkor már egészen csendes gépünk lett volna, mert az 50 fokos, keveset fogyasztó processzor mellett a táp sem lendült be túlzottan.

Az utolsó, legmelegebb fordulóban a DTK jobban elszakadt az Asustól, mint korábban, a Casetek pedig megőrizte dobogós helyezését. A háromtagú mezőnyben ez nem volt olyan nehéz feladat. Mivel a tápok még itt sem kaptak akkora terhelést, hogy komolyabban felmelegedjenek és ventilátoruk bekapcsoljon, nagyon halkak voltak a kis házikók, csak a merevlemez dobolása hallatszott ki belőlük, a DTK-ból kevésbé.

Tápteszt, értékelés

Alapos vizsgálatnak vetettük alá a két DTK tápot is. Legelőször a kisebbikbe épített Athlon 64-es konfiguráció adatait mértük meg. Terheletlen állapotban 90 wattot, processzorterhelés mellett 110 wattot mutatott a felvett teljesítményt mérő műszerünk. Ezeket az értékek a táp hatásfokát belekalkulálva bőven 100 watt alatti csúcsfogyasztásról tanúskodnak. A táp eközben a 3,3 voltos, 5 voltos és 12 voltos ágon is a szabványnak megfelelő értékeket mutatott. A legnagyobb eltérés 5 volton volt, ahol az 5,18 volt 3,6%-os kilengést jelent. A 300 wattos táp minden gond nélkül elbírta irodai alkalmazásokra bőven elegendő gépünket.

Galád módon a midi torony teszteléséhez használt, kétmagos processzorra és csúcskategóriás videokártyára támaszkodó konfigurációt is rákötöttük a kis 300 wattos tápra. A Cooler Master táppal végrehajtott méréseink alapján ennek a vasnak a valós fogyasztása terheletlenül, processzort terhelve, illetve játék közben: 115 W, 170 W, illetve 250 W környékén alakul, vagyis a kis tápnak elvileg el kellene bírnia. A három érték, amit a 300 wattos DTK-val mértünk, 171 W, 269 W, illetve 379 W volt, ami 60% körüli hatásfoknak felel meg. A 379 W már furcsa lehet egy legfeljebb 300 wattra képes tápegységtől, de ki kell hangsúlyozni, hogy ez a felvett teljesítményt jelenti, vagyis ebből a 379 wattból tud a táp – 60% körüli hatásfok mellett – 250 W környéki teljesítményt továbbítani a konfiguráció felé. A megközelítőleg 20%-kal jobb hatásfokú Cooler Master 310 wattból állította elő ugyanezt; a cirka 70 wattos különbség nem vészes, de elgondolkodtató.

A feszültségértékekből már látszott, hogy játék közben a kis DTK már a végét járja. A 12 volt már csak 11,49 volt volt, az 5 voltos ágon pedig 5,23 voltot mértünk, ami mindkét esetben közel volt a szabvány engedte határokhoz. Valószínű, hogy a tápot valós 300 wattal terhelve már nem tudott volna a megengedett feszültségértékek között maradni. Ez egyfelől kellemetlen, másfelől ki az az elvetemült, aki a 30 000 forintos, 700 wattos FSP Epsilon létezése mellett egy olcsó kategóriás, házzal együtt is kevesebb mint feleannyiba kerülő, 300 wattos apróságra lógatna rá egy izomprocesszort és két videokártyát? Szerintünk kategóriájában dicséretes teljesítmény, hogy a DTK PTP-3007P elbírta a kétmagos Pentiumot és a legéhesebb videokártyát.

A 400 wattos táp egy hajszállal gyengébben szerepelt. Játék közben 404 watt jelent meg a felvett teljesítményt mérő műszeren, a feszültségmérőn pedig 3,4 V, 5,24 V, illetve 11,49 V, ami az 5 voltos ágon már csak egy századdal volt a megengedett értéken belül. Mindenesetre a PTP-4007P is 60% körüli hatásfokot produkált, és még a szabvány keretein belül elbírta a nálánál sokkal erősebb áramforrásokhoz dimenzionált konfigurációt.

Értékelés

A DTK CAS-VE05B nem mutatott kiemelkedőt. Árának megfelelően egyszerű felépítésű, de kialakításánál azért ügyeltek a részletekre. Az előlap megjelenése visszafogottan elegáns, belül szívesen láttunk volna pár műanyag tartóelemet. Ugyan valószínűsíthető, hogy a táp nem bírt volna ki egy 400 wattos műterhelést, de az biztos, hogy ténylegesen 400 wattot fogyasztó konfigurációt rettenetesen nehéz összehozni – nekünk még a legéhesebb processzorral és két csúcsfogyasztású videokártyával sem sikerült. Tesztünkből kiderült, hogy a táp azért megbirkózott egy erőteljes konfigurációval.

A DTK CAS-VE02B több kellemes meglepetést is okozott nekünk. Egy picivel magasabb és mélyebb mini társainál, és ezt a pár centimétert nagyon jól felhasználták a DTK tervezői. Nagyon jó ötlet volt, és levegőssé tették a processzor környékét a fejre állított beépítéssel, de ebből a tápegység is profitált, hiszen távol került egy hőforrástól. A meghajtók műanyagos felfogatása is jó pontot érdemel, a kiszerelhető merevlemezkeret – vagy a helye – pedig jó alap lehet egy kis barkácsoláshoz, hangcsillapításhoz. Az első 92 vagy 80 milliméteres és a két hátsó 80 milliméteres ventilátorhely sokféle szellőzési variációt enged meg. A 300 wattos táp kis és közepes teljesítményű konfigurációkhoz elegendő. A DTK CAS-VE02B nem csak azok számára lehet érdekes, akik költséghatékony, kis helyfoglalású házat keresnek irodai gépükhöz, hanem LAN-ra járó, moddoló lelkületű vagy akár halk gépben gondolkodók számára is érdekes, olcsó, különösen ajánlott alternatíva.

DTK CAS-VE02B

rudi

A DTK házakat a Komel Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.