Mi is az az mSATA?

Az mSATA-nak (mini-SATA) mint szabványnak a specifikációi csak meglehetősen későn, 2009 szeptemberében érték el végleges formájukat. A SATA-IO konzorcium célja elsősorban a fizikai kiterjedést tekintve még kisebb SSD-szabvány megalkotása volt. Mindezzel az elsőrangú célpont a mobil gépek szegmense lett, mely azóta – például az Ultrabookok személyében – meglehetősen alapos fogyókúrán esett át. Mindehhez több okból kifolyólag is kapóra jöttek a teljes magasságú Mini PCI Express kártyák, valamint azok aljzatának kialakítása, ugyanis az mSATA végül erre alapozott.

Pusztán méretüket és csatlakozójukat tekintve a teljes magasságú Mini PCIe és mSATA kártyák megegyeznek, ami azt is jelenti, hogy fizikailag a két szabvány teljesen kompatibilis egymással, ergo egy Mini PCI Express kártya ugyanúgy beilleszthető egy mSATA foglalatba, mint fordítva. Az üzemi feszültség is azonos, mivel mindkét szabvány 3,3 és/vagy 1,5 voltot kíván meg magának a működéshez. Elsőre ez még jól hangozhat, de akik már jobban ismerik a gyártókat, valamint a szabványok megalkotóit, talán sejthetik, hogy a helyzet sajnos korántsem ilyen egyszerű.

Mini PCIe WLAN – mSATA SSD

A Mini PCIe szabvány térhódításának kezdete nagyjából 2005-re tehető, amikor az mSATA még csak néhány koponyában létezhetett. Emiatt jó eséllyel a 2010 előtt forgalomba került termékeken található aljzatok inkompatibilisek az mSATA-val, mivel az ezen szabványú meghajtók ugyanúgy a déli híd vagy egy bármilyen SATA vezérlő portjára csatlakoznak, mint a normál SSD-k. Ebből adódóan az adott aljzathoz a szokásos, egyetlen PCI Express sávon felül még egy SATA portot is el kell vezetni.

Az áramkör sematikus rajza

Továbbá a Mini PCI - mSATA kombó aljzathoz szükséges egy router chip is, mely a slotba behelyezett Mini PCIe vagy mSATA szabványú kártyától függően automatikusan képes PCI Express vagy épp SATA adatvonalakat kapcsolni az aktuális eszközhöz. A specifikációk véglegesítése előtt készült termékekből mindez érthető okokból teljesen hiányzik, így az inkompatibilitás konkrétan erre a pontra vezethető vissza.

És mire jó?

Ahogy feljebb már említettük, a meglehetősen helytakarékos kialakításból eredően elsősorban a mobil számítógépek esetében népszerű a szabvány. Sok Ultrabook alkalmaz ilyen formátumú SSD-t, mely a minél vékonyabb kialakítás megtartásához remekül kapóra jön. Ezen túlmenően jó néhány notebook üres Mini PCI Express aljzata is mSATA-kompatibilis, bár a helyzet a szabvány elkészülte után sem lett teljesen egyértelmű. Mindez azt jelenti, hogy sajnálatos módon egyes notebookmodellek esetében elspórolják a SATA port elvezetését, valamint a szükséges kis chipet, ami értelemszerűen most is inkompatibilitást szül. Amennyiben mégis egy megfelelő portot rejtő notebook gazdái vagyunk, akkor viszonylag egyszerűen, a nagyobb tárkapacitású merevlemez megtartása mellett élvezhetjük az SSD által nyújtott sebességet.

A másik, időről-időre népszerűvé váló alkalmazási terület az alaplapok világa, mivel egyre több gyártó szereli mSATA-kompatibilis foglalattal termékeit. Az ATX-es modelleknél ennek talán legfőbb oka a korábban általunk is kipróbált Intel SRT (Smart Response Technology) jelenléte, mely egy kisebb kapacitású SSD-t fog be gyorsítótár gyanánt a nagyobb merevlemez mellé. Teljesen logikusan már a Mini-ITX szabványú alaplapokon is megjelentek az mSATA fogadására felkészített foglalatok, ami ebben az esetben a lehető legkompaktabb konfiguráció kiépítése miatt jöhet igazán jól. Az említett ATX-es megoldás egyik nagy pártolója a Gigabyte; jó néhány LGA1155-ös alaplapjukra helyeztek el az mSATA slotot. Ebben az esetben az aljzathoz kizárólag a SATA adatvonalak kerültek elvezetésre, azaz Mini PCI Express kártyát hiába is raknánk ebbe a foglalatba.

mSATA RAID0 egy MSI GT70 gamer notebookban

Az eddigiek tükrében elmondhatjuk, hogy messze nincs teljes egység a különböző termékeken található aljzatok kialakításában. Nem minden Mini PCI Express slot képes mSATA SSD fogadására, mint ahogy vannak bizonyos mSATA aljzatok, melyekben nem működnek a Mini PCIe kártyák. A kellemetlen meglepetések elkerülése végett egyetlen dolgot tehetünk: vásárlás előtt alaposan tanulmányozzuk az adott termék kézikönyvét, vagy lépjünk kapcsolatba a gyártóval.

Egy ADATA, OCZ és Kingston modell

Szerkesztőségünkben most az ADATA, az OCZ, valamint a Kingston egy-egy mSATA csatolójú SSD-je tette tiszteletét. Elöljáróban annyit máris elmondanánk, hogy túl nagy különbségeket nem kell keressünk a normál 2,5"-os SSD-k és az mSATA-sok alapvető felépítése között. Ahogy az előző oldalon már említettük, ezek a meghajtók is szabványos SATA vezérlőre kapcsolódnak, így a korábban látott különféle vezérlők tökéletesen megfelelnek ezekhez az SSD-khez is. Ebből eredően a NAND chipek, valamint az esetleges cache szerepét betöltő DRAM chipek is azonosak lehetnek a korábban látott 2,5"-os meghajtók egyes részegységeivel.

Az ADATA nemrégiben bejelentett Premier Pro SP300 sorozatának 64 GB-os tagjával vett részt a megmérettetésben. A tenyérnyi kis dobozban az SSD-n kívül nem találtunk egyebet. Az ADATA ennél a modellnél a SandForce SF-2141 vezérlőt alkalmazta, mely a népszerű SF-2281-től lényegében csak a támogatott SATA szabványban tér el, ugyanis az SF-2141 csak a korábbi SATA 3 Gb/s átviteli sebességet támogatja. A vezérlő mellett most sem láthatunk semmilyen, cache szerepét betöltő egységet, ami a SandForce sorozat egyik sajátossága – ami ebben az esetben a hely szűkössége miatt különösen pozitív szempont lehet a gyártóknál. A NAND chipek helyén összesen négy MLC Micron (pontosabban IMFT, azaz Intel-Micron) egységet láthatunk. A 25 nanométeres technológiával készülő chipek egyenként 16 GB kapacitásúak. Ennél a meghajtónál nem került leválasztásra tárterület over-provisioning céljából, így a teljes 64 GB felhasználható.

A Kingstontól az SSDNow mS100 nevű modell érkezett hozzánk, 64 GB-os kapacitással. A meghajtót egy kis műanyag tokban találtuk meg, mely leginkább a SO-DIMM memóriák csomagolására emlékeztetett minket. Ez az mSATA SSD a számunkra eddig még szinte teljesen ismeretlen Phison PS3105-S5-1 típusjelzésű vezérlőre épül. Erről a kontrollerről a SATA 3 Gb/s szabvány támogatásán túl nincs sok információnk. A Phison vezérlő már nem érte be DRAM cache nélkül, így a túloldalra felkerült még egy 64 MB-os Nanya LPDDR chip is, mely 166 MHz-es órajelen ketyeg. A NAND-ok szerepét a Kingston saját nevére átszitázott, 32 nm-es MLC Toshiba DDR Toggle-Mode chipek töltik be, melyek fejenkénti kapacitása itt is 16 GB.

Végül de nem utolsósorban az OCZ Nocti széria 60 GB-os tagját teszteltük. Az előbbi kettőhöz hasonlóan ehhez a meghajtóhoz sem kaptunk semmilyen tartozékot. Az ADATA SSD-jével párhuzamosan ez a modell is a SandForce SF-2141 vezérlőjét vonultatja fel, ami egyben a SATA 3 Gb/s szabvány támogatására, valamint a DRAM cache hiányára is utal. A meghajtó a SandForce kontrollere mellett a NAND chipek tekintetében is hasonlóságot mutat az ADATA fenti modelljével. Ez arra utal, hogy az OCZ márkajelzésére átszitázott NAND-ok valójában 25 nanométeres gyártástechnológiával készült MLC IMFT (Intel-Micron) chipek. A lapkák kapacitása szintén megegyezik, de az OCZ SSD-je 4 GB tartalékterületet alkalmaz, amivel 60 GB-ra szűkül az általunk felhasználható tárhely.

Tesztkörnyezet, specifikációk

A jobb öszehasonlíthatóság érdekében az mSATA-s SSD-ket is az elmúlt bő egy évben használt SSD-s tesztrendszerünkben próbáltuk ki. Ebben továbbra is egy Intel Core i7-2600K próbálja kipréselni a meghajtókból a bennük rejlő teljes potenciált. A konfiguráció kiépítésénél úgy döntöttünk, hogy mellőzzük a Turbo Boost technológiát, mivel a Sandy Bridge processzoroknál a maximális turbó órajel nemcsak fogyasztás, hanem hőmérséklet függvénye is, ezért fennállhatna olyan szituáció, hogy ugyanazon teszt alatt esetleg más órajelen dolgozik a CPU, ami befolyásolhatná az eredményeket. A CPU mellé nem kevesebb mint 16 gigabájt G.Skill RipjawsX DDR3 RAM társult, hogy a tesztek alatt egészen biztosan ne fogyjon el a szabad memóriánk sem.

[+]

A meghajtókat most is a P67-es PCH natív SATA portjára csatlakoztattuk. Ehhez egy DeLOCK adaptert is alkalmaznunk kellett, mivel ezen az alaplapon nem található mSATA-kompatibilis slot.

A tesztkörnyezet [+]

A lefuttatott tesztek most sem változtak a korábbiakhoz képest, de az esetlegesen eltérő alaplap, processzor és memória miatt nem minden esetben helytálló összevetni a kapott értékeket a 2011 júliusa előtti cikkeinkben szerepeltekkel. A három mSATA SSD-vel együtt összesen hét darab SSD állt csatasorba a jelenlegi teszthez. Mivel 2,5"-os SSD-ből már leginkább csak SATA 6 Gbps-t támogató modellek vannak a piacon, így most négy ilyen meghajtó eredménye került be referencia gyanánt a táblázatokba. Ezen felül még az 500 GB-os Seagate 7200.12 merevlemez eredményeit is beépítettük, mert ehhez viszonyítva szemléletesebben jelenik meg, hogy esetlegesen mennyit is számíthat egy SSD a rendszerben.

IOMeter, AS SSD

A szekvenciális olvasás – és írás – kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve az ilyen méretű állományokkal dolgozó alkalmazásoknál; ha csak rendszerlemezt keresünk, akkor ez egy sokadrangú szempont lehet számunkra. A SATA 6 Gbps szabványt támogató 2,5"-os meghajtók itt egyértelmű előnyben vannak, de ahogy meg is jegyeztük, egy rendszermeghajtó esetében ez nem feltétlenül mutatkozik meg a gyakorlatban is. Ettől eltekinte az mSATA-k nagyjából hasonló eredményt értek el.

Írásnál már némileg változik a kép. Itt a tömörítés miatt elhúz a két 2,5"-os SATA 6 Gbps-es SandForce, őket a két, szintén SandForce-ot alkalmazó mSATA-s SSD követi. Ezek után érkezik a Phison vezérlős Kingston, majd a többiek.

A véletlenszerű műveletekre vonatkozó értékek az SSD-gyártók egyik vesszőparipája, imádnak az IOPS értékekkel dobálózni, bár ez egy átlagfelhasználót különösebben nem érint. Ebben az esetben az előző eredményekhez hasonlóan ADATA, OCZ, Kingston sorrend alakult ki.

A fentiekből következik, hogy a véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára szintén nem túlságosan lényeges szempont. Itt ismételten az ADATA vezeti a triót, melyet egy nem annyira tetemes lemaradással követ az OCZ meghajtója. A sort a Kingston zárja, immáron tetemesebb hátránnyal.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét alkalmaztuk, mert ezt akár otthon az olvasó is le tudja mérni magának. Amit érdemes erről tudni: ez a meghajtón belül másol; az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Kis hármasunkból ebben a tesztben is az ADATA végzett az első helyen, akit most kisebb lemaradással követett a Kingston SSD-je. Ezt a sort most az OCZ zárta, aminek valamiért nem igazán feküdt az AS SSD ezen benchmarkja.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már alaposan teleszemetelt, sok feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusírtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete nagyjából 30 GB, ami egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A partíciót mentés előtt töredezettségmentesítettük, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. A pontosabb eredmények érdeklében minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center stb.). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) leginkább a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Ezen tesztünkben újfent az ADATA bizonyult a leggyorsabbnak, 1 másodperces lemaradással követi az OCZ. A Kingston már egy másik történet, ugyanis ennek az SSD-nek már számottevő a lemaradása a többiekhez képest.

Lemértük a processzortesztekben is használatos Photoshop-action lefutási idejét. Ez alapvetően CPU tesztekhez lett kialakítva a sok szűrővel, de van néhány ezek között, amelyeknek a hatására a kép kinagyítása után komolyan használódik a lapozófájl. Látható, hogy elég hasonló eredményt mutatott fel a kilenc SSD, ami azt jelenti, hogy egy ilyen processzor mellett az SSD sebessége már nem igazán limitáló tényező.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, vagyis a szekvenciális sebesség itt nem annyira fontos. Az ADATA és az OCZ itt holtversenyben futottak be, míg a Kingston ismét jelentősebben lemaradt.

Az "újságírói programcsokorban" megint a pici fájlok kapnak szerepet; talán ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nemcsak a fájlok, de maguk a programok is viszonylag kisméretűek. Ebben a tesztben az ADATA ismét szépen szerepelt, de az OCZ egyetlen másodperces lemaradása sem nevezhető soknak. A Kingston ezzel szemben ismét lemaradt.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. Újfent egyezett az ADATA és az OCZ eredménye, míg a Kingston ismét csak kullogott mögöttük.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet; ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már korábbi cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, és ehhez a Microsoft operációs rendszerei a Windows 7-ig bezárólag csak egyetlen processzormagot képesek használni, ami sajnos már korlátozhatja a művelet sebességét. Ezen mérésünk némileg más képet mutatott, mint az előzőek. Itt kisebb meglepetésre a Kingston szerepelt jól, míg az ADATA és az OCZ alaposan lemaradt.

Másolásos tesztek, játékok

A két következő "teszt" (másolás) eredetileg még a SandForce vezérlőinek olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl mennyi idő alatt másolódik át a tesztelendő háttértárra. A képfájlokat egy 240 GB-os Intel 510 SSD-n helyeztük el, ami – ahogy az IOMeter eredményből is látszik – körülbelül 450 MB/s-es szekvenciális olvasásra képes, tehát a meghajtók írási teljesítményét szinte biztosan nem korlátozza.

Ezután szintén Total Commanderrel a Batman – Arkham Asylum játékot másoltuk át a teszt-SSD-re. Mindkét tesztünk az ADATA meghajtójának feküdt inkább. Míg a Windows 7-et tartalmazó képfájl esetében csak minimális volt a Kingston lemaradása, addig a sok kisebb fájlt is tartalmazó Batman könyvtár másolásánál már tetemes hátrányba került.

Tettünk egy próbát a Photoshop telepítőjének RAMDiskre másolásával – ez lényegében az SSD olvasási sebességét méri, hiszen az SSD-ről másolunk a RAMDiskre. Ebben a tesztben nagyon hasonló eredményt mutatott az összes résztvevő SSD.

Ezután a RAMDiskről feltelepítettük a Photoshopot, amivel az SSD-k írását teszteltük, de ez felhasználóközelibb mérés, mert egy telepítés idejét mértük le. Itt némileg meglepő módon a Kingston szerepelt a legjobban, amit az ADATA, majd az OCZ követett.

A játékbetöltési időkhöz most is két jól bejáratott játékunkat használtuk. A stopper ennél a tesztnél az OCZ-nek kedvezett, tőle egy másodperces lemaradással következett az ADATA, míg a Kingston ismét nagyobb különbséggel szorult mögéjük.

Virtualizáció és végszó

Egy korábbi ötletből született következő tesztünk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az tapasztalhatta, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális gép) van üzemben. Igazából már egyetlen VM is le tudja "ölni" a rendszert, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne, ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. A telepítés témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve inkább a meghajtók véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli. A futási időt a time paranccsal mérjük le, így az eredmény minden esetben meglehetősen pontos.

A Kingston SSD-jének ezen tesztünk volt az igazi feketeleves, ugyanis a műveletekkel háromszor lassabban végzett, mint a Seagate merevlemeze. A többi SSD-hez mért lemaradását már inkább nem is taglalnánk. Az ADATA ismételten csak jól szerepelt, de az OCZ-nek sincs szégyellnivalója, mert gyakorlatilag a Samsung 830 sebességét produkálta.

Telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Ez a fenti telepítős teszttel ellentétben már inkább a véletlenszerű olvasás sebességét hangsúlyozza ki. Ezen méréseink az OCZ-nek kedveztek leginkább, de az ADATA eredményeire sem lehet kritikánk. Ahogy látszik, itt a Kingston ismételten viszonylag nagy hátrányba került a többiekkel szemben.

Végszó

Ahogy cikkünk első oldalán taglaltuk, az mSATA szabványú SSD-knek elsősorban a különféle helytakarékos kiépítések esetében van igazi létjogosultsága. Ennek, valamint az egyelőre nem túl széleskörű elterjedésének köszönhetően jelenleg még némi felárat kell fizetnünk a valamivel alacsonyabb anyagköltség ellenére is. Jelenleg 18-19 000 forint környékén juthatunk egy tisztességesebb 64 GB-os, 2,5"-os SSD-hez – ugyanezért a kapacitásért mSATA formátumban 22-23 000 forintot kell kifizetnünk. A különbség ugyan nem drasztikus, de szerintünk kizárólag abban az esetben érdemes beruháznunk mSATA SSD-be, ha csak egy ilyen meghajtóval tudjuk megvalósítani célunkat.

2,5" és mSATA

A most kipróbált három mSATA szabványú SSD közül szerintünk a maga nagyjából 22 000 forintos árával az ADATA Premier Pro SP300 a legjobb vétel, így megérdemli az ajánlott minősítést. Az OCZ Nocti nem sokkal maradt le az ADATA-tól, és az áruk is nagyon hasonló. Ugyan ez az SSD 60 GB-os kapacitásával kicsit kisebb is, mint az ADATA, de ez a tartalékterület miatt van, mely hosszabb távon az élettartamra lehet pozitív hatással. Összességében a 60 GB-os OCZ Nocti végül tetszett értékeléssel zárt. A legkevésbé jó benyomást a Kingston SSDNow mS100 64 GB-os verziója tette ránk. Ez az SSD kissé felelevenítette bennünk az SSDNow V200 esetében látott furcsa problémákat, mely főleg a kis fájlok folyamatos íráskor mutatkozott meg. Mindezen problémák, valamint a 23 000 forint körüli ár tükrében a Kingston ezen mSATA-s SSD-jét most nem díjazzuk.

ADATA Premier Pro SP300 64 GB mSATA SSD	OCZ Nocti 60 GB mSATA SSD

Oliverda

A tesztelt mSATA SSD-ket a gyártók képviseletei bocsátották rendelkezésünkre.