AIDA64, HD Sentinel

Lefuttattuk a Hard Disk Sentinel írástesztjét a meghajtón, és a lemeztérkép alapján sajnos nem mondható, hogy egyenleges lett volna az írás sebessége a teljes folyamat alatt (a világoszöld a gyorsan, a sötétebb a lassabban írt szektorokat jelöli). Véletlenszerű adatbájtokkal dolgoztunk, hogy a vezérlőnek biztosan ne legyen könnyű dolga. Itt adott esetben szinte azonnal látható, ha a meghajtó vége felé az írás lelassulna, mint ahogy ez például az OCZ Vector 180 esetén volt, de esetünkben csak a meghajtó legeleje produkált magas értéket, és hamar kisebb sebességfokozatba kapcsolt.

A Kingston UV400 írástesztje Hard Disk Sentinelben nem volt az igazi [+]

Az eddigi negatív példát, az OCZ Vector 180 lemeztérképét és az átviteli sebességet lent láthatjuk, ezúttal viszont az kerekedett felül. Fontos kiemelni, hogy a Kingston nem a felső kategóriában kívánja versenyeztetni az UV400-at, hanem az igen szerény teljesítményt felmutató (legtöbbször 5400 rpm-es) notebook HDD-k tulajdonosainak szeretne energiatakarékos, gyorsabb megoldást biztosítani. A mért tempó a hagyományos merevlemezeknél pedig még így is gyorsabb, a folyamatos írás ennek a célközönségnek a felhasználási területeire nem jellemző.

A korábbi rossz példa az OCZ Vector 180, ahol csak később lassult le az írás [+]

Az AIDA64 háttértároló-sebességmérés moduljának olvasás tesztcsomagja a versenyzők közt alig mutatott különbséget, kevés adattal dolgozik, így csak az egyes meghajtók cache memóriáját sikerült tesztelnie. A SATA 6 Gbps kapcsolat tűnik itt a korlátozó tényezőnek, mindenhol 500 MB/s körüli érték szerepel. Grafikonokat erre a mérésre nem építettünk, csak az otthon reprodukálható összevethetőség a célja. Az UV400 sebessége a többihez hasonlóan nagyjából 525 MB/s volt.

Az AIDA64 olvasástesztcsokra; felül: Kingston UV400, alul: Transcend MTS800, Corsair Neutron GTX, OCZ Vector, OCZ Trion [+]

A teljes meghajtó lineáris olvasása ugyanígy nem hozott meglepő eredményt, ez a szekvenciális elérés nagy adatblokkokkal való mérése. Beállt a teljes mezőny tagjainak egyensorába a címszereplő. A teljes lemezterület tekintetében azonos volt a sebesség, ugrások, lassulások nem léptek fel, a gyári specifikációban szereplő értéket pedig nagyjából viszontláttuk.

Az AIDA64 szekvenciális olvasástesztje [+]

A véletlenszerű olvasás görbéjén szintén semmi izgalmasat nem véltünk felfedezni azon felül, hogy kisebb (64 kB-os) adatcsomagok miatt a csúcssebességet kevésbé közelítette meg a tesztalany. Sem lassulás, sem ingadozás nem jelentkezett. Eddig a papírforma teljesült, de lássuk be, egy SSD-nek általában nem az olvasás szokott a gyengéje lenni.

Az AIDA64 véletlen elérésű olvasástesztje [+]

A szekvenciális írás már nagyobb falat a versenyzőknek. Az UV400 a gyári értékeket csak a legelső, nagyjából 10 GB-os területen tudta tartani, ezt követően jócskán elmaradt ezektől, de persze ezek "up to", azaz maximum értékek. Azért a folyamatos sebesség egy notebook HDD-nél még így is egy kissé kedvezőbb.

Az AIDA64 szekvenciális írástesztje [+]

Végül a véletlenszerű írás tetőzte be az AIDA64 tesztjeit, ahol az UV400 azt is megmutatta, hogy bizony, tovább is tud lassulni egy-egy helyzetben, mindamellett az átlagsebességre még így sem lehet panasz az előző teszthez képest. Alapesetben az SSD-vezérlők egyik jellegzetessége, hogy amíg nincs telítve a meghajtó, a sebességet részesítik előnyben, de egy bizonyos foglaltsági szint felett jobban odafigyelnek, hogy megfelelően elosszák az adatot. Ilyenkor a vezérlő a NAND flash lapkák kevesebbet használt területeire fókuszál, ez természetesen időigényesebb, így lassabb az átvitel. Itt azonban érdekes az ütemesen tapasztalható fluktuáció és a hamar visszaeső sebesség. A mérés elején levő gyorsabb szakasz jó eséllyel a mostanában egyre nagyobb teret nyerő SLC caching eredménye ezúttal is, habár a specifikációk nem említik a jelenlétét.

Az AIDA64 véletlen elérésű írástesztje [+]

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!