Nagyon szórakoztatóak tudnak lenni azok az ellenreakciók, amelyek akkor keletkeznek a fejekben, amikor valaki meg akarja érteni amit leírtam, anélkül, hogy értené a Bragg-diffrakció minden apró részletét.
Előveszi a nagykönyvet, és a beesési szögeket átfutva megállapítja, hogy itt valami nagyon nem jól van. (Sajnos a tudomány nem olyan, mint egy tv, hogy elővesszük a használati utasítást, és máris mindent tudunk az egész rendszerről.)
A fényhullám mindig 45 fokban mozog a téridőben. Ez abból adódik, hogy állandó a fény sebessége. Egy nem mozgó elektron ekkor 45 fokban esik a rácsra, mivel a sebessége 0, így az időtengely irányába mozog. Már itt összezavarodik az illető. A Bragg ábrákon a szög mindig a beeső fény és a rács által bezárt szög.
A én levezetésem ráadásul a már felgyorsított elektron hullámhosszával számol. Ez teljesen megzavar egy olyan embert, aki nem ismer minden részletet. (Most akkor el lehet képzelni, mennyit tudtak annó megérteni Schrödinger hullám-hullám szórásos levezetéséből.)
Csakhogy ez az egész filozofálás nem számít, mert nem így működik az egész. Fel kell venni egy d távolságra levő pontokból álló rácsot,amit 45 fok dőlésű, és ráereszteni egy l hullámhosszú hullámot. Ekkor rádöbben a könyvfizikus, hogy itt teljesem más az, ami számít. A szög, amit számolunk a Bragg-egyenlettel, az a konstruktív interferencia-helyek egymástól számított szöge. Mindegy, mi a beesési szög. A foton E=hv adagokban adja le az energiát, a fényhullám-rácson az elektron-hullám fi szögekben szóródik.
A leírás helyes képet ad az elektron-foton scatteringről.
[ Szerkesztve ]
Hawking szerint nincs isten. Nos ez is csak egy magánvélemény a sok közül.