Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz oktatóx #1089 üzenetére

    Nemrossz vidék, én úgyis hidegkedvelő vagyok :D

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz Kékes525 #1114 üzenetére

    Erről az egyik legnagyobb elme, Hawking is még elég keveset tud. Annyi információt sikerült kinyernie elméletben egy fekete lyukból hogy a tömege csökken ( nagyon nagy időintervallumban tehát szétsugárzódik, megsemmisül a lyuk ). Minél kisebb a kiinduló tömeg annál gyorsabban, mivel a lyuk hőmérséklete nő a tömeg csökkenésével. A ma létező fekete lyukak tömege túl nagy, energiakibocsátásukat ( milliomod Kelvin ) a kozmikus háttérsugárzás elnyomja. Az ősrobbanás elmélet szerint azonban a korai szakaszban létrejöhettek kisméretű fekete lyukak, melyek mára már elérhették a háttérsugárzás hőmérsékletét és elvileg kinyerhető/távozhat a bennük rejlő információ. Valójában azonban Hawking szerint sem jut ki ez az információ, valós időben sem, és a fekete lyuk megszűnésekor sem. Részletek a gondolataiból :

    " De mi történik ebben az esetben a hullámfüggvénynek a fekete lyuk belsejébe eső részével, és az általa hordozott információval

    Az információ hordozásához energiára van szükség, márpedig a fekete lyuknak élete végső szakaszára csak kevés energiája marad. A lyuk belsejében felhalmozott információ kijutásának egyetlen kézenfekvő módja az lehet, ha az a sugárzással folyamatosan távozik, és nem várja meg a lyuk történetének legvégső fázisát. Emlékezzünk azonban vissza a fekete lyuk sugárzásáról alkotott képünkre, miszerint egy virtuális részecskepár egyik tagja belehull a fekete lyukba, míg a másik elszökik. Nem várhatjuk, hogy az elszabaduló részecske kapcsolatban maradjon a fekete lyukba hulló párjával és ily módon információt tudjon kicsempészni a lyuk belsejéből. Ezért az egyetlen elfogadható válasznak az tűnik, hogy a hullámfüggvény fekete lyuk belsejébe eső része által hordozott információ egyszerűen elvész.

    Valójában ez a gondolatkísérlet pontosan azt az esetet írja le, ami a fekete lyukaknál lejátszódik. A virtuális részecskepár hullámfüggvénye előírja, hogy a két részecske spinjének egymással ellentétesnek kell lennie. Meg szeretnénk állapítani a kifelé haladó részecske spinjét és hullámfüggvényét, amit csak akkor tehetünk meg, ha megfigyeljük a befelé eső részecskét. Azt a részecskét viszont már elnyelte a fekete lyuk, ahol sem a spin, sem a hullámfüggvény nem mérhető meg. Ennek következtében nem jelezhető előre a megszökő részecske spinje vagy hullámfüggvénye. Különböző spinje és hullámfüggvénye lehet, sok különféle lehet őséggel, semmiképpen nem jelenthetjük ki, tehát, hogy egyetlen spin vagy hullámfüggvény jellemzi a részecskét. Úgy tűnik, ezáltal csak korlátozottabban vagyunk képesek előre jelezni a jövőt. Laplace klasszikus elképzelését, amely szerint a részecskék jövőbeni helyét és sebességét egyaránt pontosan ki tudjuk számítani, akkor kellett módosítani, amikor a határozatlansági reláció kimondta, hogy nem lehetséges a helyet és a sebességet egyidejűleg pontosan megmérni. "

    Tehát akár mesterséges akár természetes környezetben vizsgáljuk a lyukat ( képesek lennénk a részecskepár egyik felét beledobni, a másikat mérni ), úgy tűnik egyelőre nem megoldható a dolog, a magánvéleményem azonban mindíg az hogy bármi lehetséges, amit ma nem tudunk, a jövőben kideríthetjük.

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz neduddgi #1141 üzenetére

    A Hawking sugárzás. Nagyobb tömegű fekete lyukaknál még nem dominál, a háttérsugárzás jelenleg "melegebb", mint a Hawking mechanizmus az eseményhorizonton. Sok százmilliárd év múlva majd megtudjuk :DDD milyen gyors lesz a tömegvesztés. Kisebb tömegű lyukak, melyek az ősrobbanás után nemsokkal állítólag létrejöhettek, manapság fogyhatnak el, jellegzetes spektrumú gammakitörés kíséretében, de ilyen észlelés még nem volt.

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz neduddgi #1143 üzenetére

    :DDD

    Tömegtől függ, ahogy írtam, kis tömegű szingularitás kb 1-2 méteres eseményhorizontja már régóta bőven a háttér felett van, ami elég ahhoz hogy 13.8 milliárd év (ma a világegyetem becsült kora) alatt elfogyjon a benyelt negatív energia miatt. A CERN- ben keletkező nanoméretű lyukak épp emiatt képtelenek meghízni, a nagy felületi hő miatt a pillanat törtrésze alatt szétesnek.
    Ha a jelenlegi ütemű tértágulás folytatódik (nem durvul el szakadásban), akkor valóban az a korszak lesz a valaha leghosszabb, melyben a fekete lyukak lesznek az uralkodó objektumok. 10 a többszázadikon év kort is elérhetnek, mire elfogynak. Ja és a protonbomlásra is becslések vannak, nem tudjuk ekkorra maradnak-e bezárt kvarkok, barionos anyag, lehet hogy mind elbomlik, de az sem kizárt hogy fényévenként előfordul még 1-1 proton, az akkorra már szintén megritkult fotonok között.

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz neduddgi #1145 üzenetére

    Nem, de türelmesen várják :DDD . 10^32.- en év az optimistább becslések szerint. Bár inkább sok protont vesznek, mondjuk egy nagy víztartályt, azt figyelik, hátha lesz valamikor egy bomlás.
    Ha mégsem bomlik, az is érdekes kimenetelt rejtegethet - [link]. A cikk szerint ebben az esetben a fehér törpék --> fekete törpévé alakulva, még a fekete lyukakat is túlélhetik. Azonban az alagút effektus szerinti ritka fúzió ezekben is néha bekövetkezhet, mely pozitront kelt, ez pedig elektront semlegesít. Az elektrongáz nyomása (Pauli elv) miatt nem roppan össze a sűrű csillag, de a folyamat miatt csökken ez a nyomás, és egy ponton összeomlás lesz a vége - szupernóva robbanás. A folyamatra jellemző hogy még a fekete lyuk párolgásánál is lassúbb, 10^1100. évtől - 10^32000. évig fog tartani (hipotézis természetesen).

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz neduddgi #1147 üzenetére

    "Az 1,2-1,4 naptömegű csillagok esetén (ez a ma létező csillagok kb. 1%-a)"

    Kitételként ez is szerepel a cikkben, tehát amelyek elérik a Chandrasekhar-határt. Fehér törpe esetén ez a pillanatnyilag létező abszolút tömeget jelenti. Ekkor nem áll meg az összeroppanás a protontaszítás szintjén (ha megszűnik az elektronnyomás), hanem összeomlik fekete lyukká a mag. A gyors nehézelem fúzióláncban majd pedig a sorozatos hasadásos bomlásban, majd neutron bomlásban felszabaduló gigantikus mennyiségű neutrínó pedig szétvágja a külső még atomos rétegeket is, mivel ezek olyan sűrűek hogy még a neutrínókat is befogják, evvel óriási lesz a sugárnyomás. A folyamat a megszaladáskor nagyon gyors, de a neutrínóknak mégis van annyi ideje hogy a szingularitás előtt kirepüljenek, egy részük pedig a nagy sűrűség ellenére is kiszabadul. Jellemző is a szupernóva-robbanás pillanatában a megnövekedett neutrínószám.

    Amúgy a standard gyertyák is hasonlók, az 1a szupernóvák, csak azok a társcsillagtól befogott +anyaggal érik el a kritikus tömeget - valamint azok már lehetnek eleve neutron-csillag állapotúak is. Mindíg a kritikus tömeg elérésekor robbannak, ezért az abszolút fényerejük azonos, remekül alkalmazhatók távolság meghatározásra.

    Fősorozati csillag kiégésének a végén természetesen magasabb kiinduló tömeg kell, mivel ott a külső rétegek nagyobb része dobódik le, a maradéknak kell meglennie kb 1.4 naptömegnek hogy összeroppanjon, ha kevesebb marad, akkor lesz neutroncsillag.

    [ Szerkesztve ]

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz neduddgi #1149 üzenetére

    Persze, ezt nem tudjuk sajnos hogy mi van az eseményhorizonton belül, hipotézisek vannak. Kozmológai filmben szerepelt is, hogy egy hipotetikus megfigyelő, aki nem esne szét, mit tapasztalna a horizonton belül. Persze csak találgatások, talán a legnagyobb rejtély, kétséges hogy valaha is megtudjuk mi van odabent. A relativitás viszont valóságos, tehát a "krumplihéj" környéki gravitáció és az idődilatációk még leírhatók.

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz My_Air #1151 üzenetére

    Jó régi posztra reagáltál, valamint akinek válaszoltál 7 éve már be sem lépett.
    A tér tágulhat gyorsabban a fénynél, korai inflációs szakasz a mp töredékében, valamint manapság az Univerzum nagyon távoli területe, amely így ki is kerül a kauzalitásból. A lokális anyagi, tömeggel rendelkező testek nem mozoghatnak fénynél gyorsabban, esetleg megközelíthetik, de el nem érhetik. Legalábbis a jelenlegi tudástár szerint.

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz My_Air #1154 üzenetére

    Én is csak amatőr vagyok. Amit lehetett könyvekből, filmekből, cikkekből, előadásokból szedtem össze. Ha alaposabban bele szeretnél mélyedni, ajánlom Dávid Gyula előadásait a Galileo Webcast keretében. 9 rész, jó hosszúak, itt az első.

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz batagy #1157 üzenetére

    Irigyellek, személyesen találkoztál a Mesterrel :R :)

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz neduddgi #1161 üzenetére

    Nagyon helyes. Az a biztos ha megvan offline is :C

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz core i7 #1167 üzenetére

    Én csak a tudósok véleménye alapján mondom a ma elfogadottat. A fény terjedési sebessége a vákuumban a legnagyobb persze, de ott állandó 300000 km/sec. Fekete lyuk közelében és az esemény-horizonton belül is ennnyi, csak a fekete lyuk tömegvonzása olyan nagy hogy a szökési sebesség lesz nagyobb, mint a fénysebesség, ezért nem jön ki belőle a foton sem, tehát fekete.
    Persze legtöbbször a körülötte levő akkréciós korong fénylése elárulja a helyzetét.

    Idődilatáció - nagy tömeg közelében alaposan belassul, de a vákuumban normálisan telik, nem gyorsul fel sztem a sokszorosára pld a földinek. A Földi idő csak kismértékben tér el az űrbélitől, mivel a Föld tömege relatíve kicsi. Jelentősebb időlassuláshoz relativisztikus tömeg kell, fekete lyuk, neutron csillag, vagy ehhez hasonló nagy tömeg.

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz neduddgi #1170 üzenetére

    Néha felhozzák, majd elvetik ezt. Kb olyan 10 éve volt valakinek ilyen elmélete, egy darabig érdekesnek tartották, aztán elvetették, majd nemrég megint fontolgatják.
    A legtöbb tudós mostanában a felfúvódás elméletet(Alan Guth inflációs elmélete) fogadja el, melyben a fény sebessége nem változott, viszont a nagyon korai szakaszban, 10−36. mp től 10−32- ig a tér tágult a fénynél gyorsabban. Megoldja a horizont problémát - csak bizonyos távolságot látunk be, mivel ezen határ felett nem volt ideje a fénynek ideérni 13,8 millárd év alatt sem, valamint a horizonton kívüli rész soha nem kerülhetett kapcsolatba a látható világegyetemmel, tehát nem keveredhetett vele, nem alakult ki egyensúly, emiatt teljesen más lehet. Kipattanhatott más buborék, buborékok halmaza, melyekben teljesen mások az alapvető állandók - multiverzum. Megoldja azt a problémát is hogy miért pont olyanok a részecskék és a kölcsönhatások a világegyetemünkben, amit tapasztalunk, ami miatt létrejöhetett az élet. Mivel végtelen számú világegyetem létezik, végtelen időben, egyszercsak kénytelen az egyik felvenni pont azokat a tulajdonságokat, melyeket a sajátunkban tapasztalunk.

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz core i7 #1174 üzenetére

    Minden elméleti hipotézis helyes lehet, amíg a gyakorlatban meg nem cáfolták. Ha Planck bácsinak igaza van, akkor a téridő raszteres, tehát az anyagi világban létezik a legkisebb időszelet és a legkisebb térpont. A foton csak ezek között mozoghat, ugrálhat, tehát véges idő, véges térpontok között pattog. Ezért lehet állandó a sebessége az Bigbang környékén és a mai 13,8M éves univerzumban is.
    A vákuum amúgyis relatív, nem tökéletes, a legnagyobb mértékű pedig ahogy mondod, az intergalaktikus térben. De... mindenhol jelen van a részecskepárok felbukkanása, melyek a vákuumból kölcsönzik az energiát, pillanatra felbukkannak, majd eltűnnek. Ezek ugyanúgy hatással lehetnek a legkisebb raszterpontok közötti max sebességre, mint akár a normál földi körülmények, avagy akár a feketelyuk belsejében, az eseményhorizonton belül. Bár utóbbiról a tudósok is úgy nyilatkoznak, hogy nem tudjuk, elképzeléseink vannak...
    Vákuumenergia : létezése ugyan kísérleti jelleggel is bizonyított, de valszeg egy megfagyott vákuumban van a mai univerzum. Magas nyugalmi energia, mely a legkisebb térpontok közötti minimális potencia gödrében van. Alagút effektus játszhat, az idő kiszámítása lényeges. Asszem a protonbomlás is valami 10x30- adikon év kb, tehát nem tudni mikor fog átütni, a túlhűtött nem mozgó víz is megfagy egy pillanat alatt, bármilyen külső behatásra. X idő után biztos, de még becslések sincsenek, lehet hogy az univerzum egész jövőbeli ideje is kevés lesz hozzá.
    Módosíthatja : a még kezdő húrelmélet. Ebben a Planck minimális értékek módosulhatnak, egészen más lehetőségek jöhetnek. Gond csak az, hogy a mai számítási teljesítmény kevés ehhez, de kellene az egységes micro(kvantumgravitáció), és a macro kozmológia egyesítéséhez.
    Ma még csak a klasszikus kvantumelmélet és a relativitás van egyesítve, és ez sok-sok kísérlettel igazolja hogy Einstein papa mekkora koponya volt. Tehát csak a kvantumgravitáció(Bigbang 10-44 msec korban, ill előtte) a kérdés, lehet hogy a következő generációs kvantumszámítógépek majd megoldják, persze megfelelő operandusokkal, amit a jövőbeli fizikuspalánták táplálnak bele.

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz core i7 #1176 üzenetére

    A Bigbang előtt nem volt semmi, a tér és az idő vele együtt keletkezett, amíg nincs anyag vagy egyáltalán részecskék, addig nincs értelme egyikről sem beszélni, tehát tér hiányában semmilyen vákuumállapot sem létezett. Az idő múlását pedig a térben végbemenő változások hozzák létre.
    Nem tudják a nagy koponyák sem, egyszerűen azt mondják hogy el kell fogadni hogy a semmiből is keletkezhet valami, jobb magyarázat egyelőre nincs.
    A túlhűtött vákuum pedig egy korai fázisátalakulás eredménye, még a mperc törtrészében valamikor átcsapott egy korábbi állapot, ez eredményezte a mai állapotokat.
    Hogy mennyire "szellemvilágban" élünk, arra jó hasonlat, ha a ma látható Univerzum összes anyagát szétkennénk egyenletesen, a rendelkezésre álló térben, akkor mindössze köbméterenként 1-2 proton jutna, ilyen jó vákuumot a legjobb berendezésekkel sem tudunk előállítani.

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz core i7 #1178 üzenetére

    Nem. Ha nincs tér, nincs semmi, vákuum sem. Lényegében kell hogy legyen téridő, ez egy szövedék, szerkezete van, deformálódhat(pld nagy gravitáció esetén). Az anyag és a téridő összekapcsolódik, egyik sem létezhet a másik nélkül. Az vákuum pedig a nagyon kevés anyag a térben, de tökéletes vákuum nem létezik, mindíg jelen van valamennyi részecske, ha más nem akkor a véletlenszerűen felbukkanó-eltűnő részecskepárok.

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz Naturalist #1180 üzenetére

    Végülis...tényleg nem lehet tudni. Ha helyes, avagy akár közelít a valósághoz, a ma elfogadott Bigbang elmélet, akkor legalább három kérdés nem megválaszolható.
    -mi volt előtte, volt-e egyáltatalán valami ?
    -hogyan keletkezett a semmiből valami ?
    -mitől, milyen okból indult el az egész ?
    Azután már a koraitól egészen a mai Univerzumig már levezetik a fizikusok a történéseket, melyek hihetően is hangzanak.

    [ Szerkesztve ]

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz hiperFizikus #1182 üzenetére

    Érdekes elmélet. Küldd el Dávid Gyula mesternek, ha még nem tetted.
    A Bigbang előtt nem volt semmi, tér hiányában a vákuum sem. Emiatt a Neutrinó is csak később keletkezhetett.
    Visszatérve korábbi gondolatomhoz - minden meg nem cáfolt elmélet igaz lehet(nyilván a Tiéd is). Namost, ha a nagyon kicsi időintervallumban előfordult fázisátmenet(Gut felfúvódás elméletben is játszik), akkor nem lehet tudni hogy a Bigbang előtt volt-e megelőző fázis. És továbbmenve megkérdezhetjük hogy a megelőző fázis honnan van, vagy annak az elődje honnan van...és így tovább.
    Belegondolva semminek nem szabadna létezni, főként a ma látható bonyolult Univerzumnak sem.

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz hiperFizikus #1184 üzenetére

    Minden +elmélet csakis pozitív hatással lehet a tudomány fejlődésére. Igazolása-megcáfolása egy lépéssel közelebb visz az igazsághoz. A végső elmélet azonban nagyon távol van, vagy nem is megismerhető, a kutatást éppen ez viszi előre, emberi tulajdonság az ismeretlen felderítése. Ha mindent tudnánk és nem lenne felfedeznivaló, unalmassá válhatna az élet.

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz core i7 #1186 üzenetére

    Nem lehet olyan nagy vákuumot létrehozni. Ha kiengeded a belső levegőt, kiegyenlítődik a nyomás a külső vákuummal. Ki kéne szivattyúzni a hajóból a teret is, akkor lehet hogy a külső vákuum összeroppantaná :DDD :F

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz neduddgi #1192 üzenetére

    Logikusnak tűnő gondolat, bár a problémára sztem csak részleges magyarázatot ad. DGy professzor is mondja hogy egyszerűen csak el kell fogadni hogy a semmiből keletkezett valami, jobbat a tudósok sem tudnak egyelőre. Valamint az Univerzum egészére nem érvényes az energiamegmaradás törvénye, csak a lokális objektumokra. A tágulás, és a sötét energia növekedése, negatív taszító hatása, a gravitációval szemben, ma már elfogadott tény, ez is pld ha nagy léptékben nézzük, sérti az energiamegmaradást.
    A témához kapcsolható Asbóth János előadása is, aki a 22- es Nobel díj 3 tudósát is követi, az összefonódott részecskék távolhatása. Ez az első méréssel is igazolt tény, mely kilóg Einstein Relativitáselméletéből, bár nyilván az általa leírt téridőre épülő mechanizmusok remekül működnek a mái napig, pld a GPS is hibásan működne, ha nem szinkronizálnák a relativisztikus eltérésekkel.
    A 3 Nobel díjas viszont igazolta hogy a lokális realizmus sérül, a mindenkori megfigyelő fénykúpján kívül is van kapcsolat a helyi téridő koordinátákkal, mintha a téridő folyamatosan felfeslene, emiatt tűnik úgy hogy a részecskék léteznek, és azt az érdekes következtetést is mondja, hogy a részecskék valójában "nem vannak", nehezen érthető, érdemes megnézni az előadást.

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz Naturalist #1194 üzenetére

    Ilyesmi, de még korántsem teljes, kíváncsian várjuk a fiatal fizikusok felfedezéseit, még kb 20 évet kell várni hogy az anyagi világ(realizmushoz tűnő, de valódi elmélete) leírása, a relativitás+kvantumgravitáció egyesítése megszülessen. Mely természetesen fajunkat elvezeti az anyagi világ legmélyebb titkainak megértéséhez, ahol már szinte istenekként variálhatunk, feltéve ha túléljük a mostani önpusztító háborús és klimakatasztrófára vezető törekvéseinket.

    [ Szerkesztve ]

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz repvez #1200 üzenetére

    Állítólag az élet nagyon hamar létrejött a Földön. 4.5milliárd év a geológiai kezdet, a biológiai meg csak 4 milliárd. 500millió év az valószínűségben igen kicsi, tehát ebből sok tudós azt feltételezi, hogy ahol adottak hasonló feltételek, ott szükségszerűen létrejön az élet. Van benne valami, de korántsem ilyen egyszerű.
    Ősvizek+vulkanikus meleg tócsák keveredtek. Hártyás bevonatú maszlag, mely tele lehetett preorganikus részben szerves vegyületekkel(mint pld a húsleves tetején a zsírkörök). A millió évek variálták ezeket, létrejöhetett az osztódás, amely kémiailag nagy szimmetriákat követelt, de alapanyag volt bőven hogy ugyanolyan leves jöhessen létre. Bitang nagy szerencse kellett hogy annyi szimmetria legyen, ami már folyamatosan ismétlődött, kis eltérésekkel, talán a kis eltérések változása hozta, szintén millió évek alatt, hogy kialakult egy "emlékezet", ami így működik fennmarad, a többi felodódik, elenyészik. Innen már az első RNS mindössze 100millió év(kezdetleges vírusok, melyek más szerves anyagot forgatnak a szaporodásukra), aztán a DNS nem tudni mikor.
    Folytatódott még kb 3.5 milliárd évig(képzeld el ha tudod), közben nagy katasztrófák, pld a hógolyó Föld, de az egysejtűek azt is túlélték. Aztán 500 millió éve a tengerekben a megmaradt egysejtűek hirtelen(pár millió év alatt), robbanásnak indultak, kialakultak a soksejtű szervezetek, melyeket meg egy közeli(8000 fényéven belüli) gammakitörés nagyrészt kipusztitott, kb 400millió évvel ezelőtt. Az egyensúly nagyon rövid, pár millió év alatt megint helyreállt, a vízi élőlények ontották az oxigént, a légkör változására meg fokozatosam kimásztak a növények, majd az állatok a szárazföldekre. Fejlődött minden 60millió évvel ezelőttig, aztán egy 10km- es aszteroida a mai mexikói öbölbe...kicsi földalatti kezdetleges emlősök maradtak, miután elült a vihar, ezekből fejlődtünk ki mi, ahhoz már csak 55millió év kellett.

    A fentiekben meséltek nagyon kis valószínűséggel jöhetnek létre, el lehet képzelni hogy kb 1/100milliárd is lehet a valószínűségi ráta, akkor mégis milyen csoda hogy itt vagyunk most :U
    Ha hozzávesszük a kozmológiai valószínűséget, akkor ezt még nyugodtan beszorozhatjuk 100- al.

    A 3 test probléma nem megoldható.

  • DarthSun

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz neduddgi #1199 üzenetére

    Ezt csak most olvastam ismét, előtte felületesen.
    Az Univerzum minden pillatata, a múlt, jelen és a a jövő is egyidejűleg létezik, az idő múlása számunkra csak illúzió, részben a termodinamikából, az entrópiából levezethető.
    Ha az Univerzum minden pontjára tehetnénk egy megfigyelőt, akiknek a fénykúpjaik természetesen különbözők, a közeliek kicsit, a távoliak jobban. Mátrixba betolnánk, összeadnánk, akkor a relatív össz idődilatáció közel 0sec lenne(Plank időhöz konvergál, a legkisebb időlépték, amit az Univerzum szövete képvisel 10-44 sec), tehát az ősrobbanás és az univerzum késői vége is ugyaniit és most, mindenhol jelen van.

    szerk : a fénykúpok azért vanak így a jelenlegi pontunkhoz képest, mert a megfigyelt távolságot a relatív idővel is be kell szorozni, minél távolabbra nézünk, annál régebbi időpontokat látunk, a távolabbi megfigyelők fénykúpjai tehát elfordulnak a távolság függvényében, tehát ezt is bele kell venni az Einsten egyenletekbe, megfelelő perdület már negatívot tesz hozzá az egészhez. A meghatározást a jelenlegi helyzetünkhöz számoljuk, de bele kell venni a belátható Univerzum összes pontját -kvantumszámítógép előnyben. Amig az Általános relativitáselméletet meg nem cáfolják, addig igaz a feltevés.

    [ Szerkesztve ]

    A 3 test probléma nem megoldható.

Új hozzászólás Aktív témák