Bevezetés
Bár még hivatalosan nem kezdődött el az MWC (bár a cikk megjenelésének időpontjában már javában folyik), néhány cég bevett szokása szerint egy nappal nyitás előtt megrendezi saját eseményét, ahol a legújabb holmik kerülnek bemutatásra. A Samsung sajtótájékoztató az Android rendszerrel szerelt masináktól volt hangos, bemutatták a Galaxy S II névre hallgató mobiltelefont, valamint körülbelül öt percben a mai cikk témáját, a Galaxy Tab 10.1-et is. Gubro kollégámmal az imént szabadultunk el a rendezvényről, ez a rövid beszámoló a Tab 2-vel kapcsolatos tapasztalataimat tartalmazza. Akit bővebben érdekelnek stábunk MWC-s kalandjai, ajánlom a Mobilarénát és az MWC blogot!
Hardveres specifikációk
A készüléket egy kétmagos, magonként 1 GHz-en ketyegő Tegra250-es processzorral, egy ehhez tartozó grafikus feldolgozó egységgel és 1 GB LPDDR2 RAM-mal szerelték, a belső memória tekintetében pedig két verzió van: a Samsung egy 16 GB és egy 32 GB kapacitású modellt is piacra dob. A kijelző egy 10,1 hüvelyk képátlójú, 16 millió színárnyalat megjelenítésére alkalmas, 1280x800 képpont felbontású darab; kellemes színek és egész korrekt betekintési szög jellemzi, hibák nem nagyon jöttek ki a tízperces teszt alatt. Bár a képernyő területe jóval nagyobb az elődnél, az új modell mégis könnyebb (599 gramm tömegű), valamint igen vékony a maga 10,9 milliméteres vastagságával.
Az új Tab is két kamerával van szerelve, elöl egy 2 megapixeles, hátul pedig egy 8 megapixeles, autofókuszos, LED-es vakuval megtoldott fényképező található. Utóbbi képes az 1080p-s Full HD videók rögzítésére, ez 1920x1080 képpontos felbontást jelent. Az energiát egy 6850 mAh-s akkumulátorról nyeri, valamint képes a Surround Sound hangzásra, amit a több oldalon elhelyezett hangszórókkal valósít meg. Az anyaghasználat kellemes, a hátlap kemény műanyagból van, oldalt pedig egy fémes csík húzódik. Felül találjuk a hangerőszabályozó gombot, alul pedig az egyedi csatlakozót (ezen keresztül csatlakoztathatjuk a számítógéphez és tölthetjük a masinát), jobb oldalra pedig a ki-/bekapcsoló gomb került, mellyel a képernyő lezárását és feloldását is vezérelhetjük.
Operációs rendszer
A kedves olvasónak bizonyára feltűnt, hogy nincsenek vezérlőbillentyűk a készüléken. Ez azért van, mert a Honeycombot úgy tervezték, hogy fizikai billentyűk nélkül is lehessen kezelni. Pár percig nekem is szoknom kellett a rendszert, de egy rövid szerencsétlenkedés után már elég könnyen ment a kezelés. Már a kilejző feloldása is eltér az előző verzióktól: egy kis kört kell kihúznunk a nagyobb körből; nem egy nagy változás, mégis feldobja a rendszert.
A felhasználói felület komoly ráncfelvarráson esett át, egy 3D-s hatású főképernyőt kapunk, ami lapozgatás közben úgy néz ki, mintha az egyes oldalak egy henger belső falára lennének felragasztva. A fizikai billentyűket virtuális gombokra cserélték: a keresés a bal felső sarokba került, bal alul a vissza, főképernyő és legutóbbi alkalmazások gyorsgombjait találjuk, jobb alulról pedig a beállításokat érhetjük el.
Az alkalmazások menü is megváltozott, négy csoportra vannak osztva a programok: widgetek, háttérképek, alkalmazások és egyéb szoftverek. A listák csak a menü alsó kétharmadát foglalják el, a felső részben a főképernyő lapjainak kicsinyített másai figyelnek; az alkalmazásokat ide húzva rögtön fel is rakhatjuk őket a megfelelő oldalra. A beállítások menü is egy megújult, kétoldalas dizájnt kapott, valamint rengeteg apró frissítés került a Honeycombba, a rövidke teszt alatt szerintem a felével sem találkoztam.
Az első benyomások
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem csak láttam, hanem meg is nyomogathattam a Samsung új üdvöskéjét. A készülék rettentően gyors, nem sikerült megakasztanom a rövidke kipróbálás alatt: szélsebes a multi-touch zoom, a térkép is hasít, nagyon gyorsan megtalálja az aktuális pozíciót, az 1080p-s videókat pedig röccenésmentesen játssza le a masina. A rendszer képességeit, a megújult kezelőfelületet és szerencsélenkedéseimet az alábbi videó mutatja be.
dr. Kind
