BEVEZETŐ

DDR RAM-nak áll a világ. A P4 esetén is -minden RAMBUS-ok ellenére- egyre inkább ez a memóriatípus kerül előtérbe, míg az Athlon-ok alá messze ez a legjobb választás. És ez egyre inkább így lesz: az első generációs, DDR RAM-okat támogató chipset-ek ugyan még mindig uralják a piacot, de a javított változatok sikere már itt toporog az ajtóban. A B0-ás revíziójú ALi MAGiK 1, és a kellőképp gatyába rázott KT266-os VIA chipset "A" verziója hamarosan kiütéssel küldi majd padlóra a régebbi változatokat, és ezzel együtt az őket hordozó lapokra is a masszív érdektelenség vár. A gyártók ezt persze szokás szerint nem várják meg: az új chipset-eket lobogtató alaplapok színes prospektusai csupán a kiadványszerkesztők utolsó simításaira várnak, hogy a legújabb szlogenekkel és teljesítmény-grafikonokkal tarkára dekorálva felkeltsék bennünk szokásos, fél évenként kiújuló kisebbségi komplexusunk, és itt elsősorban a "mit kezdjek én egy dög régi rencerrel?" típusúakra gondolunk.

Akik kivártak, most bőszen kezdhetik felélni konvertibilis erőforrásaikat, míg azok, akik alatt az épp most leváltandó rendszerek zakatolnak, nekiláthatnak összeírogatni vagyonkájukat "mi mennyit ér használtba" alapon, aztán hajrá, irány az Apronet.. Mindez persze azoknak is lehetőséget ad, akiket generációs szakadék választ el az aktuális platformoktól: fél éves kombókra "meglepő" árakon akadni ilyenkor.

A sarkítás ellenére, aki kurrens rendszer fölött óhajt görnyedni eztán, annak az alaplapváltás -ilyenkor- elkerülhetetlen. Ráadásul, nem csak az alaplapok jobbá válása lehet indok, hiszen pl. egy KT7A-s ABIT board az Athlon XP-nek a legnagyobb nyugalom közepett mutat fityiszt, kettejük társítása tehát kevés sikerrel kecsegtet. (nem mindegyik PCB verzió érintett..)

Annyit mindenképp szeretnénk előrebocsátani, hogy mostani két lapunk alapvetően más-más szegmensnek szól, sőt, annak ellenére, hogy mindketten egy-egy mamut-lapgyártó termékei, merőben más koncept alapján készültek. És itt nemcsak arra gondolunk, hogy amíg az MSI VIA KT266A-s alapokon nyugszik, addig az ECS lapját a SiS 735-ös "chipkészlet" fűti, hanem egyúttal arra is, hogy ameddig az MSI terméke pazar kinézettel, és -majdnem- mindenre kiterjedő tuning-képességekkel érkezik, addig az ECS üdvöskéje e téren enyhén szólva mellőzi a feltűnést, bár a barnára lakkozott nyák, és a kék DDR RAM-slotok azért nem mindennapi kinézettel ruházzák fel.

(LINK!)

"más-más szegmensnek.."

Ám feltehetőleg nem árulunk el titkot, ha leírjuk, az iménti eltérések valahol gyártói szándékot tükröznek: az ECS leginkább OEM (Original Equipment Manufacturer) gyártóként jeleskedik, tonnaszám ad el lapokat a legváltozatosabb chipset-ekkel, leginkább a stabilitást, és az erre rímelő, jó értelemben vett egyszerűséget szem előtt tartva, míg az MSI, és ez már egy Microstar-lap csomagolásán is látszik (ajándék matrica, naptár, igényes leírás, látványos doboz, temérdek saját szoftver), inkább az egyedi user-nek kíván tetszeni, persze a stabilitás itt is elsődleges szempont. De megvan a lehetőségünk a lap "kibillentésére" is, ha úgy tetszik, bár egy MSI lapot megszívatni nem is olyan egyszerű feladat.. :)

A 2 CHIPSET

Mielőtt továbbmennénk, a két chipkészlet közti eltérések érzékeltetésére álljon itt rögtön egy táblázat!

Megfigyelhető, hogy a -szerintünk kevésbé jelentős- PCI Master slot-ok száma közti különbségen felül, azért akad pár komolyabb eltérés is: a VIA set-je pl. kétszer annyi RAM-ot is lekezel, ez pedig adott esetben döntő érv lehet a KT266A mellett. Ráadásul, a SiS 735 az ECC-s (Error Checking and Correction) RAM-modulokat sem csipázza, ez pedig újabb rossz pont neki. Ellenben, jóval egyszerűbb felépítésű és egyszersmind jelentősen olcsóbb lapok építhetők köré, hiszen a chipkészlet annyira integrált, hogy a szokásos két Bridge, a North meg a South, egyetlen tok alatt kapott helyet! És ez az integráltság korántsem látszólagos: a két híd összekapcsolásáról az iparág jelenleg legnagyobb sávszélességgel bíró megoldása gondoskodik, amit a SiS csak MuTIOL-nak (Multi-Threaded I/O Link) hív. (ez persze kicsit csúsztatás, hiszen egy-chipbe-mindent-tel egyetlen más gyártó sincs jelen a piacon..) Ebből ugyan még nem feltétlen derül ki, hogy nem kevesebb, mint 1200MB/s(!!) sebességgel sprintelhetnek az adatok a két híd közt, ám ha erre külön felhívjuk a figyelmet, akkor a VIA hasonló megoldása (V-Link, 266MB/s) már egyáltalán nem tűnik valami fene korszerűnek. (a MuTIOL arra jó, hogy általa minden eszköz dedikált sávszélességet kaphat, így ütközés még véletlen sem adódik, minden egységnek jut kellő sávszélesség..)

Tény azonban, hogy mindkét eset kivételesnek számít, hiszen sem az AMD 760-as set, sem pedig az ALi MAGiK 1 nem képes túllépni a PCI bus-on keresztüli hídkapcsoláson.

Az előbbiek alapján sejthető, hogy a SiS 735-re épített ECS lap meglepően jól teljesít majd, és persze arra is gyanakodhat az olvasó, hogy mindezek ellenére még csak nem is lesz drága. És mert az olvasónak mindig igaza van, ezért le sem tagadhatnánk, hogy az ECS lapja, mindezeket figyelembe véve, kivételes ár/teljesítmény hányadossal bíró board, de erről bővebben kicsit később.

Amíg a VIA már másodjára megy neki a DDR-kérdésnek, AMD-s alapokon, addig a SiS most először merészkedik a teljesítmény-orientált vásárlók szeme elé, és a teszteredmények alapján igazán nincs mitől tartania. A két chipkészlet ugyanis egyértelműen a jelenlegi DDR-es mezőny legelső versenyzőit tessékeli hátrébb. És szerencsére a SiS most talán még épp időben érkezett: ugyan előző AMD-s próbálkozása, a SiS 730S sem volt gyatra holmi (SDRAM-os), csak hát sajnos viszonylag későn jelent meg. A legszebb persze az lett volna, ha a SiS 735-nek van még ideje, mielőtt a KT266A debütál, azaz kicsit nagyobb figyelem jut neki. Bár ebből azért most sem áll csehül.. "Meghalt a király, éljen a király!" - itt sincs másképp.

Persze nyilván mindenki arra kíváncsi, hogy a KT266A tényleg akkorát üt-é, mint várjuk, illetve a SiS vajon felveszi-e a dobott kesztyűt.. Jelentjük, felveszi: leporolja, majd visszaadja a trónon pöffeszkedő kérészéletű uralkodónak.. :) A konkrétumokról, tehát a teszteredményekről szokás szerint később.

A SiS 735-ről viszonylag kimerítőn szóltunk, következzék most a VIA "CD" revíziójú KT266 megoldása, tehát még egyszer, a VIA KT266A.

Amíg a sima KT266-os chipset nem arathatott akkora sikert, amekkorát sokan szántak neki, addig az újdonság igazán ígéretes: az optimalizált memóriavezérlőnek köszönhetően ez a chipset minden eddigi megoldásnál versenyképesebb teljesítményt ígér. A frissített North Bridge "Enhanced Memory Controller with Performance Driven Design" jelöléssel bír, ami annyit tesz, hogy a vezérlő sokkal jobb időzítésekkel végzi a dolgát, egyértelműen javítva ezzel a rendszer sávszélességén. A vezérlő ráadásul nagyobb adatblokkokat képes mozgatni, ami újfent előnyös..

A két változat közti különbség azonban ennyiben ki is merült, bár egyáltalán nincs hiányérzetünk.

ECS K7S5A

A chipset-eket tehát már nem ismeretlenek, a lapok azonban még igen, ez persze nem maradhat így! :)

Két gyártó, két chipset, de azonos platform. Tehát két alternatíva. Első körben a lapok közti teljesítménykülönbségeknek próbáltunk utánajárni.

ECS K7S5A (SIS 735)

Annak ellenére, hogy a SiS 735 olcsó, és feltehetőleg implementálni se nagy ördöngösség, mégis, a gyártók tolongása még várat magára. Jobban mondva, az ECS-en és a Chaintech-en felül más egyelőre még nem nagyon épített lapot a SiS 735-re. Tudni kell azonban, hogy a SiS és a korlátlan gyártókapacitás nem épp egy kaliberű fogalmak, továbbá, hogy az ECS és a SiS közti viszony jelentős múlttal bír: az ECS jelenleg a SiS legkiemeltebb partnere. Nem meglepő tehát, hogy az a "kevés" chipset, amit a SiS mégis legyárt, elsősorban az ECS-nél landol.

Itt jegyeznénk meg, hogy a SiS-nek még véletlenül sem csak véletlenül(..) sikerült jót alkotnia: P4-es DDR-es megoldása, a SiS 645 is a legjobbak közt van, így ECS SiS 645-ös lap biztosan lesz, de reményeink szerint más gyártók is felkarolják majd a platformot.

A K7S5A elnevezés túl sokat nem árul el a lapról, ami azért is kár, mert pont ezért, jó ideig nem esett le, hogy adott nagykeres listán SiS 735-ös lapot látunk.. Aztán amikor végül mégis megvolt, akkor kiderült, hogy a lap már egy ideje fogható, ráadásul, igyekeznünk kellett, mert állítólag se perc alatt elfogy, úgy viszik. Akkor az utolsó 3db-ot sikerült megszereznünk. Persze a következő héten jött újabb szállítmány.. :)

Mindezt csak azért, hogy mindenkinek világos legyen, a lapot sokan várták. Vajon érdemes volt?

Az ECS lapok dobozára elsősorban az ECS-sárga árnyalatban virítás jellemző, mégpedig egységesen. Ezen felül elmondható, hogy a dobozok belseje mondhatni szegényes, főleg egy MSI ellenében: amíg az MSI-be csak a bónusz holmik alig férnek vissza, addig az ECS egy nyúlfarknyi leírással, és 1db driver CD-vel el is intézi a kérdést.

ECS: kívül / belül (LINK!)

Más kérdés, hogy igazándiból nem is lenne nagyon mivel megtömni egy ECS leírást, hiszen a lapok BIOS-a mondhatni puritán. Semmi sallang, csak a legminimálisabbak, hiába, egy OEM-gyártó már csak ilyen. A chipset-ről sejtett dolgok után azonban kicsit rosszul esik, hogy nemcsak szorzóállítani, Vcore-t, Vio-t adni nem tud a lap, de a benne figyelő BIOS alapból mindössze a 100-as és 133-as FSB-ket ismeri. Persze "igaza van" az ECS-nek: Athlon-ból vagy 200-as, vagy 266-os létezik.. Csakhát ezen felül létezik olyan is, hogy túlhajtás, ami azonban ilyen támogatással nem túl ígéretes.

Még időben.. :)

Mielőtt azonban sokan itt abba is hagynák a lap megismerését, leírnánk, hogy a neten kering egy beta-BIOS, amely már kicsit többet enged: az FSB értékek tekintetében mindenképp. (lásd lejjebb) A beta-BIOS flash azonban nem volt épp zökkenőmentes: a laphoz mellékelt CD-ről egyetlen flash-program sem volt képes felismerni a lapot, ez pedig azt jelentette (volna), hogy a flash elmarad. Még jó, hogy ilyenkor az embernek nem kell mást tennie, mint hogy becipel magához egy BX-es Procomp lap köré épülő Celeron-os konfigot, majd a segítségével hot-swap-olja az ECS-t..

Reméljük azonban, hogy csak mi voltunk a standard flash-re alkalmatlanok, mert bár egy hot-swap sem nagy kunszt, azért mégsem a legtriviálisabb ügy.

TUNING

Az új BIOS-szal kinyíló lehetőségek közt végre feltűnt a chipset egyik alapvető erénye is, az aszinkron memória órajelezés, bár csak 100+33% erejéig. A többi órajel sem volt túlzottan szerencsés, bár ez részben rajtunk is múlt: ugyan a lap 133 fölött csak a 138/150/160-as értékeket tudta felmutatni (jó lett volna valami 138 és 150 közti egyéb FSB is..), Micron DDR266-os (PC2100-as) RAM-jaink a 150MHz-cel (9-es fix szorzó mellett) már (épp) nem bírtak megbirkózni. Azonban nem volt jobb a helyzet akkor sem, amikor SDR RAM-okat pakoltunk az ECS-be. Mint a képen is látszik, a két kék slot alatt, két fekete színű is szerepel: ide telepíthetünk SDR RAM-ot.

"kinyíló lehetőségek.."

Mivel a lap nem tud szorzót állítani, mi pedig nem álltunk neki a Golden Bridge-ek nyírbálásának, ezért 1200MHz-es Tbird-ünk (133/266-os) alatt végig a gyári 9-es szorzó működött. Arra a kérdésre tehát, hogy a lap 150MHz-en mégis mennyire volt stabil, saját tapasztalataink alapján csak azt mondhatjuk, hogy sajnos egyáltalán nem. Bár DDR RAM-unk megóvhatná a meccset, hiszen CAS2-ben ő is lehetett (ő volt?) szűk, azonban még ha az MSI Micron modulunkra csak max. 149MHz-en stabil CAS2-es "fullos" RAM-beállításokat is hozott, az ECS-ben stabilan használható 150MHz-es FSB meglétét min. megkérdőjelezi, hogy a másutt akár CAS3 166MHz-en is hajtott Winbond SDRAM modulunk itt szintén nem ment 150-en.

Stabil, nem stabil, stabil, nem stabil..

Jobb DDR RAM híján csupán annyit mondhatunk, hogy ugyanezzel a beta-BIOS-szal sokaknak szintén nem volt stabil a lap 150-en, ám akadtak olyanok is, akik viszont vígan használják ezen az órajelen.

Samsung(!) DDR 150MHz: nem sikerült reprodukálni.. :(

SDR 150MHz: nem lett volna rossz..

DDR 150MHz: Sandra, új kiadás

DDR 150MHz: Sandra, régi kiadás!!

Itt még esetleg felmerülhetne, hogy a 9*150 ugye "már" 1350MHz, de ez semmit se jelent: 1.2-es Athlon-unk egészen 1397MHz-ig stabilan futott, ugyan az MSI-ben, és "csak" egy Cool 132-essel..

Végső verdiktünk azonban minden apró kételyek ellenére az, hogy az ECS lapját, beta-BIOS ide vagy oda, nem túlhajtásra tervezték, bár 138-as FSB-n minden további nélkül vígan és nevetve elszaladt.

DDR RAM-mal..

SDR RAM-mal..

A lappal eltöltött pár nap alapvetően az előbbiekről szólt, de azért szentelnénk néhány mondatot a lap kialakításának is: amíg a tápcsati szinte a legjobb helyre, a lap szélére került, addig a HDD/FDD csatlakozók kis túlzással élve botrányosra sikerültek: a PCI slot-okkal párhuzamos elrendezésnél szerencsétlenebb megoldásra eddig még nem sikerült ráakadnunk: a kábelek tök feleslegesen nyomulnak be a lap fölé. Szintén nem a legésszerűbb a CPU foglalat tájolása sem, ezt az MSI pl. hibátlanul oldja majd meg. Ami viszont már érdekesebb, hogy az ECS-re sikerült 3-fázisú fesz. regulátort pakolni, míg az MSI itt megelégszik a kevésbé masszív, 2-fázisú alkalmazásával. (bár a helye ott van a harmadiknak is!..)

Tápcsati: OK, fesz.reg.: OK, termál dióda: OK?.. (LINK!)

Továbbá meg kell említenünk, hogy a lapon termál diódák hivatottak a hőmérsékletek lekérdezésére, amit az ECS-en egy ITE (IT8705F) chip értékel ki, azonban annak ellenére, hogy a BIOS-ban korrektül mutatja a hőmérsékleteket, Windows alól több programot végigpróbálva sem sikerült rendesen lekérdeznünk. A North+South Bridge fölé csak egy ragasztott borda került, azonban pozitívum, hogy a ragasztás meglehetőst erősre sikeredett, leszednünk nem sikerült.

Az ECS lapról sok mindent elmondtunk, az árával azonban még adósak vagyunk: a lap nagyker ára mindössze 19500Ft! Ami csupán annyit tesz, hogy per pillanat alig találni nála olcsóbb Socket A-s alaplapot. Ám amíg a konkurencia ilyen áron csak a régi, KT133(A)-s chipset-eket hozza, addig az ECS az egyik legerősebb platformot adja a kezünkbe, persze csak ha hagyjuk magunkat. Ha hagyjuk, nemcsak egy frankó barna lakkot kapott, kék DDR DIMM-ekkel bíró mobó lesz a miénk, hanem egy olyan egyedi és különleges platform képviselőjéhez jutunk (lásd MuTIOL, single chip design), amelyből korántsem futkorászik annyi, mint a standard North-South Bridge-esekből.. A lapban ráadásul régi SDR memóriáinkat is használhatjuk, meglepő teljesítménnyel, de egy mozdulattal áttérhetünk a lassan etalonná olcsósodó DDR RAM-okra is, ha úgy esik jól. A lap letisztult, jól húz, és mégegyszer: ennyiért ilyet más nem kínál. BEST BUY!

Persze mint már elhangzott korábban, minden "királyság három napig tart", így hamarosan egy talán még jobb választásra hívjuk majd fel a figyelmet, de előtte még..

MSI KT266A

Előtte még hátra van egy igazi újdonság, mégpedig az MSI legújabb DDR-es VIA-s lapja!

MSI K7T266 PRO2 (VER. 2.0)

"ez a legfapadosabb kivitel.."

Azt is mondhatnánk, hogy ez egy "protutípus", hiszen -sejtésünk szerint- a legelső KT266A-s lap, ami itthon fogható. (múlt hét pénteki állapot) A VIA persze mindig elkészíti adott platform referencia lapját is, az esetek többségében MicroATX formátumban, de ilyen lapok tesztelése egyelőre még nem prohardveres kiváltság..

A NYÁK rögtön 2.0-s kiadásban jelent meg, feltehetőleg a KT266-os laphoz képest eszközölt változtatások miatt. A megjelenés kapcsán a leírás konzekvensen 2001 szeptemberére hivatkozik, igazi forró áru tehát a Misi lap. Kinézetre (kívül-belül) ugyan illeszkedik az utóbbi idők MSI-etalon-szerű fényes, csilli-villi külcsín, vöröslő (piros ló..) belsőjéhez, "etimológiája" tehát nyitott könyv. Bár ha lehet, most még egy lapáttal rá lett téve: a leírás még egy fokkal igényesebb, a dobozolás még szebben csillanó, ja, és a lap jobb mint valaha!

Egyébként ez a legfapadosabb kivitel, ami létezik: négy féle kivitelben készül, a többiek a RAID kontrollerrel, valamint az USB 2.0-t kipengető NEC chip-pel tud(hat)nak többet, külön és egyszerre. Az egységek helye itt is felfedezhető: a NYÁK hiányos varratai pontosan útbaigazítanak.

A lap kialakítása nagyon rendben van, bár a tápcsatit (annak ellenére, hogy nálunk kimondottan jó helyre esett..) lehetett volna kicsit jobb helyre ültetni. A CPU foglalat azonban a lehető legjobb helyen figyel: a lapszélre tolt, elforgatott, kondiktól nem feszélyezett megoldásnál jobb aligha létezik. A Cooler így remekül szerelhető, hogy mást ne mondjunk, nem kell ugyanis a csavarhúzóval a RAM-ok fölött ügyetlenkedni, ami az (egy?) ECS esetén sajnos elengedhetetlen, bár az új sorozatú COOLINK bordák egyúttal új rögzítést is kaptak: a lapos fejű csavarhúzóval intézhető fel-le szerelés nagyon pöpec. Azt mondjuk nem egészen értettük, hogy miért nem látunk se termál kábelt, se termál diódát a lapon. Ennek ellenére a BIOS mérte a hőmérsékleteket! Fura..

(LINK!)

Ellenben nincs gond a HDD/FDD csatlakozókkal, standard helyük az egyik legjobban megválasztott.

Akad ugyan pár olyan momentum, még mindig a lap kialakításánál maradva, amelyekről visít az átgondolatlanság, azonban ezek túlzottan nagy problémát nem okoztak.

A lap BIOS setup-ja "AMIBIOS SIMPLE SETUP UTILITY - VERSION 1.45" néven fut, ám a simple-séghez túl sok köze nincs: bár egyes elvakult ABIT lapok (KG7) még emberpróbálóbb beállítás-kavalkádot vezetnek elő, de azért az MSI is kitesz magáért. A beállítások nagy része azonban jól dokumentált, az optimális beállításokra tehát nem kell csak-úgy véletlen ráakadni, a dolgok miértje többé, mint kevésbé világos. Épp ezért az MSI-vel meglehetőst nehéz procedúra volt mindennek a végére járni (ezért is csúszott el a cikk, időben..), de persze könnyű is egyben, a végén csak sikerült.

MSI BIOS bug: először / másodszor.. (LINK!)

Mert miről is van szó? Egyfelől ott a CPU, egy 1.2-es AXIA-s Tbird, tehát jó sorozat. Másrészt ott a RAM, ami egy PC2100-as, SPD szerint CAS3 @ 133-as Micron DDR modul. És végül ott a lap, amiről már volt szó.

Ezeknek az egységeknek mind megvan a maguk maximuma, tehát az az órajel, ahol még stabilan elműködgetnek. Mert sejthetően a Tbird-nek nem 1200MHz a vége, és a Micron modulban is van kis tartalék, nem beszélve az MSI lapról, hiszen a Microstar deszkák újabban kimondottan rajonganak a magas FSB-kért, ahogyan persze a felhasználók is.

TUNING

A cél nem lehet más, mint megtalálni azt az FSB-t, ami mellé tudunk olyan (CPU) szorzót választani, amely párosítással kb. a CPU maximumát közelítjük. Ráadásul, ezen a bizonyos FSB-n a RAM is a lehető legjobban kell teljesítsen, és persze nem árt, ha a lap is rajta van mindezen. Kizárandó: minden olyan beállítás, amellyel a rendszer összteljesítménye nem optimális, tehát az olyan FSB-k mind, amelyek ugyan nagyobbak, mint az optimális, azonban a RAM-ot már vissza kell skálázni. Ez talán a legfontosabb megjegyzésünk: tapasztalatunk alapján a RAM CAS-beállítása és a Bank Interleave nyomják a legtöbbet a lapba, törekednünk kell tehát ezen értékek maximumon tartására. (2/4-Way)

"jó sorozat.."

Látni fogjuk, hogy hiába a majd' 9%-os FSB bónusz, ha a rendszer összteljesítménye "messze" elmarad a gyengébb FSB mellett produkálttól.

Ha az a cél, hogy a komponensek legszebb összhangja valósuljon meg, a következő tesztelgetés nem kerülhető meg. Ha tehát mégis amellett döntünk, hogy jó lenne tudni, melyik cucc mit tud, akkor mindez példaértékű lehet.

A tapasztalatokat összefoglalva elmondható, hogy az MSI lap jobb RAM-mal elment volna 164MHz-en, tehát a beállítható legmagasabb FSB értéken is, ám RAM híján kénytelenek voltunk kevesebbel beérni. A top-FSB megleléséhez mondjuk -33%-on kellett hajtani a memóriát, de mivel ez a KT266A-nak egyáltalán nem esik nehezére, így nekünk sem esett. Legalább utánajárhattunk, hogy a leírásban is említett beállítás tényleg működik-e. Működött. (érdekes viszont, hogy a leírás nem %-ról, hanem MHz-ről ír..) Azonban ez a kompromisszum már túl radikális: a 109(131?)MHz-es RAM-(alap)órajel elég gyenge teljesítményt előlegez. Nem éri meg ezt választani.

Azonban legalább kiderült, hogy a RAM maximumának meglelését a lap nem akadályozhatja meg. Most tehát ezzel folytatnánk a sort.

Az ECS-ből kiindulva, 150 környékén keresgéltük a RAM csúcsát. Hogy még véletlenül se legyen egyszerű a dolgunk, úgy tűnt, a RAM 149MHz-ig megy max. beállításokkal. Épp ezért gondoljuk úgy, hogy a SiS 735 esetén ezt az FSB-t talán már a RAM szabotálta, hiszen a szorzót itt sem (MSI) állítottuk. (az elején..) 150MHz-en azonban már a világért se lett volna stabil a Micron, és bár egy pillanatig arra is gondoltunk, hogy az 1350MHz-től (9*150) esetleg a Tbird-ünk (@1.85V) fekszik meg, egy 8.5*150-es, szintén sikertelen beállítás erről erőteljesen lebeszélt minket. A RAM teteje tehát megvolt.

TUNING TOVÁBB..

A következőkben arra voltunk kíváncsiak, hogy a max. FSB-ig milyen megalkuvásokat kell tennünk a rendszer működésben tartása érdekében, illetve arra, hogy mindez hogyan befolyásolja a cucc teljesítményét. Összefoglalnánk.

149 után a 155MHz következett. Ezt a RAM már nem bírta CAS2/4-Way beállításokkal, helyette inkább a CAS2.5/2-Way-t preferálta. Így mi is. A szorzó ellenben még mindig a 9-es, ami már 1395MHz-et jelent! A CPU-ban tehát még volt tartalék. A tesztek szerint azonban a két RAM beállítás mérséklése komolyan betett a rendszerünknek: hiába a magasabb FSB, a magasabb belső órajel, a teljesítményt nem ezek (ezek most nem..) rántják az egekbe. De tovább kellett mennünk. Következett a bűvös 160-as érték, amihez továbbra sem kellett még lekétharmadolni a RAM-sávszélességet, elég volt "csupán" az Interleave kikapcsolása. (0-Way) A dolog megtette hatását: a teljesítmény sosem látott mélységekbe zuhant. Persze a szorzót is vissza kellett már vennünk a stabil működés érdekében: a Wincpuid 8.5*160-at, azaz 1360MHz-et mutatott. 160 fölött a pedig a standard jégkorszak köszöntött be: lekétharmadolás nélkül a rendszer fagyott, mint állat. De csak itt, ez pedig az MSI-nek hatalmas jó pont! Itt is csak a gyöngus RAM miatt.

Már majdnem a végénél vagyunk! Mint az imént elhangzott, a CPU-ban MHz-tartalékra leltünk.. Ez pedig azt kellett jelentse, hogy a max. RAM-beállításokkal még épp elfutó 149MHz mellé passzintott 9-es szorzó, tehát az 1341MHz-es belső órajel nem optimális. A 9.5*149 már egyértelműen sok volt, ahogyan a 9.5*148 sem bizonyult stabilnak. Következett a 9.5*147, és láss csodát, meglett a vége! Olyannyira, hogy a 2MHz-cel a max. órajel alatt hajtott RAM ellenére, a rendszerben ébredő bónusz órajel miatt, ez lett a legoptimálisabb beállítás.

A rendszer optimálisan tehát a következő paraméterek mentén teljesített:

FSB @ 147MHz

Tbird @ 9.5*147 / 1397MHz

RAM @ HCLK/2/2T/5T/2T/4-Way/8QW/1T/Fast cmd.

Látható tehát, hogy adott esetben nem muszáj csúcsra járatni a lapot, hiszen az FSB nem minden. Ahogyan a CPU belső órajele sem az. Általánosan elmondható, hogy mint sok esetben, itt is a RAM sávszélessége a meghatározó. De mindez a timedemók során még egyértelműbben helyre kerül majd..

Az MSI lapban igazi nagy vadra leltünk: makulátlanul tűrte minden nyűgünk, és csak akkor sokallt be, amikor más komponens elfáradt. Itt természetesen alapvetően a RAM-unkra kell gondolni. Jó tudni azonban, hogy ha lenne rá RAM, akkor a lap gond nélkül elfutna a BIOS-ban belőhető max. FSB-n is. A DDR RAM-ok kordában tartására, valamint finomhangolására csomó opciót kínál, ezek egy része ugyan nem nyom annyit a latba, ám épp ezért bizonytalansági tényezőként sem kell számolni velük. A két legfontosabb paRAMéter szerepét megpróbáltuk tisztázni, tesztjeink főképp erre irányultak. A lap mindent egybevetve nagyon rendben van: atom stabil, és szinte sehol sem okoz csalódást. Az MSI lapoknál a sebesség többek szerint nem elsődleges szempont, ezt most is cáfolni kényszerülünk. És bár a chipset-nóvum köré más lapot még nem sikerült újítani, az MSI lapnak mindenképp jár valami trófea, BEST OF TEST, vagy mi.

TESZTKÖZEL

Noshát. Két lap mérkőzött egymással, két lap, azonos platformnak szóló. Mindketten bírják már a legújabb Athlon-okat, az XP-kkel elvileg nem lehet gond. Az MSI lapjáról ugyan még nincs ár, ráadásul bőven lehet, hogy amikor mégis lesz, akkor az jóval magasabban húzódik majd, mint amit az ECS value-lapja esetén láttunk: 19500Ft-os nettó nagyker árra még a "legelvetemültebb" kisker sem pakolhat csillagászati összeget.., azonban amint lesz (ár az MSI lapra..), hírt adunk róla. A teljesítmény tekintetében most egy ideig ismét VIA kobakon a korona, a KT266A végre révbe ért: a chipset North Bridge-ét pont annyira fésülték át, hogy teljesítményben lelépje a korábbi kiadást. Ez sikerült, kétséget kizáróan. Ha választanunk kéne, mi az MSI lapját választanánk, ám ez a döntésünk korántsem ár/teljesítmény szerint esett, ott az ECS SiS 735-öse vitán felül áll. Nem csodálkoznánk, ha a költséghatékony DDR-es lapoknál a barna szín példátlan népszerűségre tenne szert..

keopsz!