LG HLB54S

A térhatású hang remek dolog, tényleg nagyon sokat tud dobni az élményen, viszont esetenként kompromisszumok kötésére kényszeríti a felhasználót. Ha valaki nem tudatosan, ennek alárendelve rendezi be a szobáját, esetleg később dönt úgy, hogy jó lenne egy ilyen rendszer, anank bizony számolnia kell azzal, hogy néhány bútornak új helyet kell találnia, esetleg szükségessé válhat azok cseréje is, és akkor a kábelkígyókról még szót sem ejtettünk.

Valószínűleg ez járhatott a Yamaha és a Philips mérnökeinek a fejében, amikor kifejlesztették az első hangprojektorokat. Ezek az eszközök elméletileg egyetlen frontfelületű hangszóró plsz mélynyomó kombóval képesek megteremteni a térhatású hangzást. Trükkös megoldások tömkelegét vetették be, a mozgatható, külön vezérelt hangsugárzóktól kezdve a külön, hangbemérésre szolgáló mikrofonig...

És hangozzék bármilyen hihetetlenül, a dolog működik, legalábbis ideális körülmények között. Tehát mondjuk egy vállalat vagy üzlet direkt erre a célra szolgáló prezentációs szobájában. Pontosan emiatt régóta szerettünk volna kipróbálni egy ilyen eszközt a sterilitásból kiszakítva, valós emberi körülmények között, azaz egy olyan nappaliban, ahol nem különleges anyag borítja a sima falakat, hanem könyvespolcok, lámpák, fotelek vannak, és amely nem tökéletesen négyzet alakú. Ez eddig sajnos kimaradt az életünkből, de most az LG lehetővé tette, hogy hazavigyük és kipróbáljuk Blu-ray lejátszóval egybeépített hangprojektorukat, konkrétan az LG HLB54S soundbart. Ugyan tudjuk, hogy nem ez a legújabb ilyen termék a piacon, sőt az LG-nek is van már egy hasonló, de 3D-s megoldása, viszont mindenképp olyasmit szerettünk volna megnézni, aminek a megvásárlásán bárki elgondolkodhat.

Kívülről

Egyes körökben divatos leszólni az LG-t, mondván, hogy csak az eltalált dizájnnak köszönhetik sikereiket. Ebből annyi igaz, hogy a kialakításban tényleg nagyon jó úton jár a koreai vállalat. Tévéik, telefonjaik, monitoraik és házimozi-rendszereik között is akadnak kimondottan pofás, sőt előremutatú darabok, úgyhogy alapvetően számítottunk rá, hogy a külsővel nem lesz gond, és nem is csalódtunk. Ahhoz képest, hogy egy szimpla, unalmas téglatestet vártunk, egészen érdekes alakú tárgy kukucskált ki a dobozból. Az látszik, hogy a tervezők meghitt kapcsolatban állnak a lekerekített élekkel, a gömbölyded vonalakkal, de egyúttal fasírtban vannak a derékszöggel, és csak a legdurvább kényszer hatására alkalmazzák az egyenest.

A frontfelületen kompromisszumra kényszerültek, bár a hangsugárzókat fedő rácsos műanyag meghajlik a sarkoknál. A lemezeket az itt található nyilásba kell behelyezni, ezután a készülék finoman magába szippantja azokat. Itt kapott helyet az USB port is, a fedőlemeznek köszönhetően belesimul a fémes felületbe, kellett pár perc, mire megtaláltuk. Az LCD kijelző egy kicsit puritán, mindössze két szín megjelenítésére képes, de cserébe legalább jó nagy. Szerencsére az üzemállapotról információt szolgáltató fénykibocsátó diódák szolidak, elfelejtették a csiricsáré, ízléstelenül harsány UV-lila fényeket.

A felső részre került a távirányító nélküli vezérlést biztosító érintésérzékeny felület. Mivel a tesztkészülékünkhöz járó távvezérlő első körben nem működött, eleinte ezt kellett használnunk. Sajnos csak az alapfunkciók érhetőek el a segítségével, tehát a teljeskörű használathoz mindenféleképpen szükségeltetik egy távvezérlő. Nem is túl kényelmes állandóan oda mászkálni, ha a hangerőn szeretnénk módosítani vagy léptetnénk egy számot, úgyhogy ez tényleg csak vészhelyzet esetén jöhet szóba.

Mivel oldalt is hangsugárzók vannak, ezért más megoldás nem lévén hátulra kerültek a csatlakozók. Ide dughatjuk a rádió antennáját, az iPod dokkoló csatlakozóját, került rá egy optikai és egy 3,5 milliméteres jack bemenet is. Ezen kívül található itt egy, a hálózati hozzáférést elérhetővé tevő Ethernet csatlakozó, kompozit videokimenet, egy HDMI kimenet a megjelenítő eszközökhöz és két HDMI bemenet, amely a konzolok, set top boxok, egyéb lejátszók, források, perifériák csatlakoztatására szolgál.

Lakkfekete borítása a már említett műanyag védőráccsal karöltve egészen korrekt végeredménnyel jár. Az ujjlenyomatok brutálisan meglátszódnak rajta, többek között ezért sem ajánlott az érintőgombok nyomogatása. Mindent összevetve a kinézetre nem lehet panasz, gyakorlatilag bármilyen újabb lapos tévé mellett el lehet képzelni. Bár nem egy kifejezetten hivalkodó darab, azért megnézi az ember, ha a közelébe kerül.

Használatban

A soundbar egyik legnagyobb előnye, hogy pillanatok alatt üzembe helyezhető, feltéve ha korábban megtaláltuk a helyét. Az ember csak kikapja a dobozból, bedugja a hagfalat és a mélysugárzót, betolja a Motörheadet, feltekeri a hangerőt, kinyit egy sört, és várja a szomszédot.

Kábelezéssel nem kell bajlódni, hiszen a különálló aktív, azaz saját erősítővel bíró mélnyomó vezeték nélkül kommunikál a főmodullal. Az LG HLB54S egy 4.1-es hangrendszernek felel meg, a center, azaz az ötödik csatorna hangja az első két csatornán szólal meg.

Elhelyezés

Majd egy méter széles és húsz centi mély eszközről van szó, úgyhogy helyet találni neki, főleg egy kisebb lakásban nem is olyan könnyű feladat. Egyrészt szekrénybe nem pakolható be, hiszen ekkor az oldalán található hangszórók nem tudnának érvényesülni, tehát nyílt térre van szüksége. Tehetjük a tévé elé, viszont ekkor előfordulhat, hogy az ember annak távirányítójával nem "lát rá" az érzékelőre. Talán az a legjobb, ha sikerül keríteni neki egy megfelelő konzolt, és a falra applikáljuk. Mindenképpen törekedni kell arra, hogy középre pakoljuk, pont a már említett oldalsó hangfalak miatt, így lehet kihozni belőle a legtöbbet.

Szintén emiatt kell odafigyelni arra is, hogy az oldalsó falakra merőleges legyen, ha nincs mód arra, hogy felküldjük a falra. A mélynyomónak sem árt olyan helyet keresni, ahol hallunk belőle valamit. A fotel mögé vagy az asztal alá eldugni biztos nem a legjobb ötlet.

Az rendben van, hogy egy méter széles, tehát viszonylag nagydarab eszözről van szó, de még mindig könyebb dolog egy ilyet kezelni, mintha külön lenne a hangfal, az erősítő és a Blu-ray lejátszó, azaz praktikusnak elviekben kimondottan praktikus.

Médialejátszó

A HLB54S esetében egy audiorendszerrel egybeépített médialejátszóval van dolgunk. A Blu-ray lemezek (BD-ROM, BD-R, BD-RE) kezelésén túl támogatja gyakorlatilag az összes gyári, írt, újraírt DVD (DVD-R/-RW, DVD+R/+RW) és CD lejátszását. Az USB portba nem csak pendrive-okat dughatunk, hanem külső merevlemezt is. A beépített optikai meghajtó az erre a célra tervezett lejátszókhoz hasonlóan halk és gyors. Bár a készülék hátulján ott pihen egy ventillátor, ez gyakorlatilag tökéletes csendben kavargatta a levegőt, hangja egyáltalán nem volt zavaró.

Léteznek előre megkonfigurált equalizer beállítások, amelyek vonatkozhatnak zenehallgatásra és a filmnézésre is. Ez utóbbinál hatféle lehetőségünk van: Hírek, Dráma, Sport, Játék, Zene, Mozi sorrendben. Ezek között komoly különbségek fedezhetőek fel, bár nyilván a látványbeli eltérések sokkal inkább beégnek az agyba.

Zene

Nyilván a médiajátszó funkciónak akkor van értelme, ha sokféle formátumot támogat. Sokan nem zenehallgatásra használják elsősorban a házimozirendszerüket, de az tény, hogy az MP3 és a WMA mellett még elfért volna egy-két támogatott formátum, így ennek a soundbarnak, mint zenelejátszónak a távol-keleti garázscégek tenyérnyi PMP-i is odavernek. Ha vesz valaki egy bármilyen hangrendszert, azt valószínűleg azért teszi, mert nem elégedett a meglévő eszközeinek megszólalásával, tehát feltételezhető, hogy zenehallgatásban is törekszik arra, hogy már a forrás is jó minőségű legyen, mondjuk valamilyen veszteségmentes formátum, például FLAC. De hát azt, és a többi hasonlót ez az eszköz képtelen kezelni... Bár ez nem szerencsés, végülis a hangot más eszközről is ráküldhetjük.

A kimondottan kulturált grafikus felületen keresgélhetünk a könyvtárak és a számok között, de saját számsorrendet nem sikerült létrehozni. Természetesen az alapfunkciók működnek, tehát beletekerhetünk a nótákba, egy gombnyomással léptethetjük azokat stb. Az viszont érthetetlen, hogy az equalizer miért nem érhető el innen. Sokkal logikusabb lett volna, ha az is módosítható a tévé képernyőjén keresztül. A távvezérlőn helyet kapott Music ID gomb megnyomása után a soundbar saját LCD kijelzőjén jelennek meg az ID3 tagként eltárolt információk.

Az LG készített saját dokkolót az Apple termékekhez, így az az iPad és iPhone tulajok egyszerűen és gyorsan lejátszhatják a készülékeiken található zenéket. Ez gyakorlatilag ma már alapelvárás egy ilyen szintű terméktől, ahogyan az is, hogy támogassa a különféle térhatású szabványokat. Ezek közül a Dolby Digital, Dolby Digital Plus, Dolby TrueHD, DTS, DTS HD (High Resolution Audio & Master Audio Essential) jöhet szóba, tehát ez azt jelenti, hogy a Dolby ProLogic II például kimaradt a repertoárból.

Fotók és videok

A HLB54S-t egy tv segítségével digitális képnézegetőként is funkcionálhat. Teljesen úgy működik, mint amit a újkori tévéknél már megszokhattunk, azaz a menüből kiválaszthatjuk, hogy melyik mappát vagy melyik képet szeretnénk nézegetni. A bemutató kisképek elég csúnyán festenek, de a kijelölés és aktiválás után már nincs velük gond. A képarányt megtartja, és a képernyőn folyamatosan láthatjuk, hogy melyik gombbal lehet előre-hátra lépkedni az albumban. Aktiválható a "Slideshow" funkció is, amikor a képek egymás után suhannak végig a képernyőn, sőt még zenét is tehetünk alájuk, ha az is ugyanazon a külső adattárolón található, mint a fotók. Az alábbi illusztráción pont az látható, ahogy a The Smiths zenekar Meat is Murder című klasszikusára andalgunk, miközben a soundbarról készült fotókban gyönyörködünk.

A képnézegetésnél valószínűleg sokkal többen használnák arra, hogy ilyen-olyan forrásból megszerzett audiovizuális anyagaikat nézzék meg rajta. Első pillantásra nem is tűnik rossz ötletnek ez, hiszen támogatja többek között egyes MKV és M2TS anyagok lejátszását is, ami a HD, Full HD tévével rendelkezők számára remek hír. A puding próbája az evés, ezért megnéztük, hogy a valóságban hogy teljesít, ehhez pedig a médialejátszó-tesztjeinknél már megszokott, stevve segítségével összeállított tesztcsomagot használtuk. A filmrészletekhez egy szoftvercsomagot mellékeltünk, amiben lejátszók, kodekek és információs program található.

A QuickTime anyagokat és a WMV HD-t még csak nem is látta, a H.264 (TS)-t, pedig nem tudta elindítani. A más eszközöknek is rémálommal felérő "Killa_sample"-t két másodperc után lelőtte, miután közölte velünk, hogy nem lesz tökéletes a lejátszás, és a 9,7 Mbps bitrátájú MKV-re is ez a sors várt. Az alacsony felbontású DivX amellett, hogy jó ronda volt, még akadozott is, így a végeredmény tragikus lett. Az Xvid videóval nem volt igazán semmi gond, csak néha úgy tűnt, hogy közel sem HD az, amit nézünk, főleg a sötét részeknél találtuk problémásnak. A 3,8 Mbps bitrátájú MKV képe szép volt, viszont, mint annyi más eszköznél, itt is akadozott, csak egy kicsit jobban, mint általában. Valószínűleg mire egy film végére érne az ember, begolyózna ettől. (Bár egyszer végignéztem a Zsoldoskatona című Bud Spencer filmet visszafelé gyorsítva, és nem lett komolyabb bajom, attól eltekintve, hogy egy darabig furán mozgott a világ.) A HD TV (BDAV_1080p@8Mbps.m2ts) fájllal viszont semmi gond nem akadt. Szép volt, gyors volt, folyamatos. Sajnos ez volt az egyedüli, amit szinte tökéletesnek találtunk. A külső feliratokat korrektül kezeli, bár a méretükön és a színükön nem tudtunk változtatni. Mindent összevetve, a médialejátszó funkciótól nem estünk hanyatt, úgy tánik, inkább gyári lemezek lejászására szánták.

Kezelés és extrák

Vannak az érintőgombok ugyebár a modell felső felületén, de ezek segítségével nem érhető el minden, így mindenképp a távirányítóra van szükség. Ez egy szabvány LG kiegészítő, a vállalat számos más modelljéhez is ilyet adnak, úgyhogy aki már használta korábban, az tapsolni fog, aki pedig nem, annak sem kell szomorkodnia, mert pillanatok alatt bele lehet jönni. A gombok mérete megfelelő, a kurzort is eltalálták, a felhasznált anyagokkal sincs gond, nem durva, nem csúszik ki az ember kezéből. Túlságosan szépnek azért nem neveznénk, de egy távirányítótól nem is ezt várjuk. A menüpontok közötti ugrálás olykor kimondottan sokáig tartott, pedig az LG tévéfronton a sebességben élen jár, úgyhogy ezen egy kicsit csodálkoztunk. Nem volt túlságosan idegesítő a dolog, csak néha éreztük, hogy belevágnánk egy baltát a képernyőbe, amikor kínosan hosszú ideig nem történt semmi.

Az a kevés menüpont, amely elérhető, világos, gyorsan átlátható. A vállalat egyébként a tévéinél is hasonló, a grafikai kidolgozásra nagy hangsúlyt fektető koncepciót alkalmaz, és már ott is tetszett nekünk ez a rendszer. E tekintetben az LG abszolút az élvonalban jár.

Extrák

A DLNA tanúsítvánnyal rendelkező eszköz természetesen vezérelhető minden más hasonló kategóriájú LG termék távirányítójával, sőt az övével is lehet parancsokat osztogatni mondjuk egy LG plazmának. Ez is alap ma már, annak ellenére, hogy tapasztalataink szerint a legtöbben jobban szeretik az eszközök saját távvezérlőit nyomkodni, valószínűleg azért, mert azokat szokták meg, főleg, mert nem egyszerre vették őket. Minden bizonnyal két generáció múlva az embereknek már fogalmuk sem lesz róla, miért is használtunk valaha több távirányítót.

Található rajta egy Ethernet csatlakozó, így ha sikerült a világhálóra csatlakoztatni, akkor segítségével tévénkre varázsolhatunk netes tartalmakat. Ez nagyon jól hangzik, csak kár, hogy a lista más LG eszközökhöz hasonlóan igen sovány. Csak a videomegosztó YouTube-ot találtuk meg, aminek kezelése viszont pofonegyszerű. Számos lehetőséget felkínál az alkalmazás, hogy ne kelljen bepötyögnünk a keresett szám nevét, így például tallózhatunk a legnépszerűbb vagy a legmagasabbra értékelt videok között, de visszanézhetjük az előzményeket is. Ha mindenképpen arra szorulunk, hogy beírjuk a keresőbe az adott rövidfilmmel kapcsolatos kulcszavakat (ez úgy működik, mint anno Commodore 64-en, amikor a hiscore táblába kellett beírnunk a nevünket, azaz a kurzorral kell mozognunk az ABC betűi között), akkor előre gondolkodik, és folyamatosan lehetséges megoldásokkal bombáz minket.

Maga a csatlakoztatás egyébként nem nagy ördöngősség, bár elsőre nem találta meg a hálózatot, a modem és a soundbar újraindítása orvosolta a problémát. A felhasználónak mindössze annyi a dolga, hogy kijelölje a vezeték nélküli vagy vezetékes hálózatot, utána csak az OK gombot kell nyomogatni, és megy minden magától. A YouTube-on kívül azért még belerakhattak volna mást is, mert ez így nem túl sok, főleg, ha azt nézzük, hogy egyes konkurensek milyen mennyiségű és minőségű egyéb szolgáltatást és alkalmazást kínálnak.

Került bele egy FM tuner is, így rádiózni is lehet vele. Ez a funkció a grafikus menüből nem érhető el, a "Source" névre hallgató, távirányítón található funkciógombot kell addig nyomkodni, amíg meg nem találjuk a rádiót. Ha csatlakoztattuk a tévéhez, akkor a képernyőről tájékozódhatunk a lehetőségekről, azaz, hogy melyik gombbal tudunk hangolni, sőt arról is képes információt szolgáltatni, hogy épp melyik előadó melyik dalát halljuk. Ez a rádiós részleg egy jól sikerült kiegészítő szolgáltatás, kár, hogy maximálisan kihasználni csak nagyon-nagyon kevesen fogják.

Vélemény

Végülis talán annyira nem is fontos, hogy mennyire sokoldalú a médialejátszó, és hogy mit lehet elérni a neten, mégiscsak alapvetően egy audioeszközről van szó, legalábbis annak szánták az LG-nél. Egyáltalán nem mondhatjuk, hogy ideális körülmények között teszteltük: nem volt tökéletesen téglalap alakú a szoba, könyvespolcok voltak a falakon, sőt bútorokat is elhelyeztünk a helyiségben. Lehet, hogy ez babrált ki HLB54S-sel, de a térhangzást, mint olyat, nem kaptuk el.

Meg is lepett volna, ha igen, hiszen amíg mondjuk a Yamaha csúcs hangprojektora több, mint negyven egyesével vezérelt hangszóróval dolgozik, addig ebbe jóval kevesebb jutott. Jó néhány hasonló eszköznél bevetésre kerül egy kis mikorofon, amelyet oda kell helyezni, ahonnan a felhasználó hallgatni szeretné a terméket, ott összegyűjti a hangokat, és úgy állítja be a hangszórókat, hogy a mikrofon helyére a lehető legjobb hangzás jusson el. Nos, ez a technológia ebből az eszközből kimaradt, ami komoly hiányosságnak tűnik.

De persze igazából ez sem számítana, ha dögösen szólna a cucc. Odavagyunk a gyomrozó basszusért, a késpengeként hasító gitárokért, a dús szintiszőnyegért, a vastag Hammondért, a csilingelő énekhangért, a bömbölő tenorokért és a földbe döngölő dobokért. Na ezt ettől a soundbartól sajnos nemigen kaptuk meg. Kissé erőtlenül szólalt meg, a dinamizmus teljesen hiányzott belőle, így az emberben marad némi hiányérzet.

A maximális kimeneti audioteljesítmény 430 watt, amiből a mélynyomóé 150 watt. A maximális teljesítményfelvétel 106 watt, készenléti állapotban 0,41 wattot mértünk. Ennek elvileg elégnek kell lennie ahhoz, hogy még a szemben lévő házzal is tudassuk, hogy nálunk házibuli van.

Az LG HLB54S nagyon mutatós, nem mindennapi dísze lehet egy modern nappalinak. Alapvetően egy könnyen kezelhető, felhasználóbarát termék, amely egy átlagos tévénél, vagy mikrotoronynál vagy minihifinél komolyabb hangteljesítményt nyújt úgy, hogy nem kell miatta átrendezni a lakást, szétfúrni a falakat a kábeleknek, vagy azokat kerülgetni naphosszat.

Viszont cserébe nem kínál olyan hangélményt, mint amit egy hagyományos kialakítású házimozi szettől megkaphatunk. Felmerülhet a kérdés, hogy kinek lehet igazán hasznos egy ilyen ketyere? Mi az a multimédiás tartalmak lejátszására alkalmas eszköz, amelynek a hangrendszer a gyengéje? Hát persze, hogy a notebook. Megpróbáltuk összeházasítani a két dolgot, de nem jött ki belőle semmi jó. A Windows 7 operációs rendszerrel felvértezett gépet nem lehetett rávenni, hogy felismerje a soundbart, pedig így igazán jól lehetett volna használni. Megkíséreltük egy régivágású CRT televízióval is közelebbi kapcsolatba hozni a kompozit kábelnek köszönhetően, de borzasztóan ronda volt a kezelőfelület, még akkor is, ha a felbontást beállítottuk. Használhatónak használható, csak rossz ránézni.

Mindent összevetve azt mondhatjuk, hogy a netes tartalmak elérése, a korrekt menürendszer, a vezeték nélkül csatlakoztatott mélynyomó, a DLNA tanúsítvány mind-mind remekül hangzik, de ezek mégiscsak kiegészítő szolgáltatások. Sem mint médialejátszó, sem mint hangrendszer nem nyűgözött le minket, az ára pedig elég mellbevágó, bár az nagyon vonzó tény, hogy ilyen kompakt módon kaphatunk egyszerre Blu-ray lejátszót és látványos, szemet gyönyörködtető hangrendszert egy készülékben, ráadásul hosszas szerelés és kábelezés nélkül.

elefant

Az LG HLB54S soundbart az LG magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.