RFID-alkalmazások
Dacára a sokféle megvalósításnak, valamint a média és jogvédő szervezetek ellenkampányának, úgy tűnik, hogy idővel az RFID mégiscsak egy széles körben alkalmazott, egységes technológiává válik. Jelen írásunkban néhány innovatív megvalósításról, ígéretes próbarendszerről teszünk említést.
Jelenleg több szabványtervezet is létezik az RFID technológiára: nem meglepő tehát, hogy a gyakorlati megvalósítások – az adott gyártócsoport és az alkalmazó együttműködése során kialakult megoldások – is meglehetősen egyediek. Még odáig is hosszú út vezet, hogy a termékazonosításban csak háromféle RFID-címke legyen használatos világszerte – ahogy az a vonalkód-technikában manapság megszokott. A szakértők szerint a vonalkódos és az RFID-s termékazonosítás hosszú-hosszú, barátságos avagy barátságtalan együttélésére lehet számítani.
Az áruazonosításban jelenleg alkalmazott RFID-címkék passzívak (nincs saját energiaforrásuk), a kapacitásuk 64-96 bit. Nem kilobit, egyszerű, szimpla bit. A kisebb kapacitás is 2,56 x 1016-féle különböző számot jelent, ami nem kevés (körülbelül ennyi lenne a népesség száma, ha annyi Föld lenne, mint ahány ember ma), de a vásárlók azonosítására önmagában nem elegendő. Erre az adott adatfeldolgozó rendszer képes, ha a vásárló előzőleg megadta az adatait. A rendszerek üzemeltetői egyelőre nem gyűjtik (nem gyűjthetik) a neveket, lakcímeket stb., csak a törzsvásárlói rendszerben, ahol az alanyok szabad akaratukból adják meg az adataikat.
Mindez nem jelenti azt, hogy nem lesznek ahhoz hasonló túlkapások, mint amikor például egy nem látható helyen, apró és ronda betűkkel tüntetik föl: „Önről itt videofelvétel készül”.
RFID projektek
Az RFID sok mindent nagyon kényelmessé tehet. Az egyik legvonzóbb megvalósítás az olaszországi Dolomiti Superski síbérlete. Nem kis hely: főszezonban akár négymillió vendég is síel egyszerre. Nincs bogarászás a felvonónál, nem kell kitűzni a bérletet, elegendő, ha zsebre tesszük. Amikor áthaladunk az RFID kapun a felvonó felé, megtörténik az azonosítás és a „menet” elszámolása. Nem mellékesen lavina vagy egyéb bajok esetén a rádióhullámokkal aktiválható síbérlet segíthet az eltűntek felkutatásában. Az adatbázisból pedig kibányászhatók a síelők szokásai: az elektronikus termékkód akkor hatékony, ha mélyen integrálódik a teljes IT-rendszerbe.
A másik ígéretes terület az egészségügy. Több amerikai kórház is kísérletezik RFID-karkötőkkel a betegazonosításban, bár ez nyilvánvalóan nem oldja meg azt a problémát, ha felcserélik a karkötőket a betegekhez képest. Mindenesetre felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontos a dolgozók kiképzése: az RFID technológia alkalmazásának egyik sarokköve a címke vagy egyéb azonosítóeszköz megfelelő elhelyezése.
Persze, az RFID technika is fejlődik. Van olyan címke (és kiolvasó), amelyik egyrészt nem nagyobb a vonalkódosnál, másrészt akkor is megkülönböztethető, ha a tételek közvetlenül egymáson fekszenek. Ez a helyzet például nagy mennyiségű, ráadásul értékes okmány kezelésekor. Erre is létezik próbaprojekt egy nagy amerikai ügyvédi irodában.
A legismertebb alkalmazók, az amerikai Wal-Mart és a Tesco, és maga az Intel is túl van egy kísérleten, amelynek keretében egy PC-gyártó ügyfelével vált RFID-s ládákat. Mindenképpen összegyűlt már annyi tapasztalat, hogy a bevezetésen gondolkodók számára hasznos – értsd: az indulási költséget csökkentő – tanácsokat lehessen adni. Lényeges tanulság, hogy az RFID technika másik legfontosabb sarokköve az adattovábbítást megvalósító hálózati infrastruktúra nagy teljesítménye, megbízhatósága és magasfokú rendelkezésre állása. Ennek a feltételnek a jelentőségével a hálózati eszközöket gyártók is tisztában vannak, a Cisco például külön RFID bemutató- és tanácsadóközpontot állított fel London közelében. Miután a piacelemzők (például az IDC) egyértelműen a közeljövő élenjáró IT-innovációjának tartják az RFID-t, a hálózatieszköz-gyártók elemi érdeke a technológia terjesztésének segítése.
