FERZON DroidTV
Akik látták és olvasták a Geniatech androidos tévéboxokról szóló cikkünket, azok számára minden bizonnyal rögtön ismerős lehet a most bemutatásra kerülő FERZON DroidTV doboz, mely fehér helyett fekete színű köntösbe burkolózott. Viszont tévedés ne essék, a két termék nem teljesen egyforma! Azt ugyan egyik termék sem tagadhatja le, hogy egy helyről származnak, de nem vettük volna elő tesztünk alanyát, ha nem lenne legalább valami említésre méltó különbség a két termék között a márkanéven kívül.
Nem minden fekete és fehér
Alapvetően a FERZON doboza is egy Androidot futtató szórakoztatóelektronikai eszköznek tűnik, de a médialejátszáson kívül kiválóan képes futtatni játékokat és egyéb androidos programokat is, nem utolsósorban pedig lehetővé teszi az internetezést a tévé képernyőjén. Mindent összevetve ez egy mini számítógép, aminek elsődleges célja a médialejátszás és a "tévé okosítása", képességeinek kibővítése. Abból adódóan, hogy az Android operációs rendszer nyílt forráskódú, bárki fejleszthet rá programot, tehát az ilyen jellegű termékeknek roppant nagy húzóerőt jelenthet majd a jövőben a köréjük formálódó programozó közösség, akik a telefonokhoz és tabletekhez hasonlóan módosítgatják az alapszoftvert, illetve plusz programokat írnak hozzá.
Visszatérve konkrétan a FERZON DroidTV-re, a doboz érdekessége az erősebb hardver, ami jelen esetben egy 1 GHz-es ARM Cortex A9-es processzort, Mali-400 grafikus chipet, 512 MB memóriát és 4 GB flash tárat jelent. Már a fél gigabájt memória is értékes, de a GPU a legérdekesebb színfoltja az összeállításnak, hiszen ez egy olyan kipróbált megoldás (például Samsung Galaxy S II), ami valóban kiválóan teljesít Full HD felbontásban az OpenGL ES 1.1 és 2.0 támogatása mellett. Ez tehát máris egy jelentős különbség a korábban tesztelt dobozhoz képest, habár annak sem volt probléma a teljesítményével, mindenesetre hosszabb távon jól jöhet az erősebb hardver, főként a nagyobb memória.
A DroidTV lelke az AML8726-M SoC
Külső csatlakozó és belső értékek
Vessünk néhány alaposabb pillantást a dobozra, és a rajta lévő csatlakozókra, melyek egyben sok mindent elárulnak a készülék tudásáról! Az előlap letisztult, ahogy egy ilyen eszköztől elvárjuk: néhány LED-en kívül csak a bekapcsolásra szolgáló gombot találjuk rajta. Sokkal érdekesebb képet mutat a doboz jobb oldala, ahová két USB 2.0 port, valamint egy SD/MS/MMC kártyaolvasó került (előbbiekről még lesz szó a későbbiekben, de annyit már most elárulunk, hogy az NTFS-re formázott külső merevlemezt gond nélkül kezelte).
A hátoldal tömve van csatlakozókkal, valamint itt található a beépített IEEE 802.11b/g/n szabványú Wi-Fi adapter egyetlen antennája is. Apropó, a Wi-Fi természetesen hozzáférési pontként is üzemeltethető, viszont csak a 2,4 GHz-es sávot ismeri. Vezetékes Ethernet csatlakozásra is van lehetőség a szabványos RJ-45 aljzaton keresztül, tehát aki nem szeret, nem akar, vagy éppenséggel nem tud vezeték nélküli csatlakozást használni, azok sem maradnak hálózati összeköttetés nélkül.
Az antennától balra található az 5 voltos feszültséget igénylő tápcsatlakozó, tehát a tápegység nem a készülékben található meg, így az elhelyezésnél mindenképpen számoljunk azzal, hogy egy telefontöltőhöz hasonló egységet kell elrejtenünk. Képkimenetekből HDMI és komponens RCA aljzatok állnak rendelkezésre, valamint egy analóg sztereó RCA hangkimenetet is kapunk. Ezek között bújik meg a fekete színű RCA csatlakozó, aminek szerepe nem tisztázott, és nem is sikerült ezzel kapcsolatosan semmilyen információt kideríteni. Mi szívesen láttunk volna egy koax vagy egy koax-optikai hibrid digitális kimenetet, de ilyet sajnos egyáltalán nem kapunk; ennek hiánya szerintünk a készülék legnagyobb hibája.
Tartozékok a dobozból
Vezérlés
Az imént kivesézett doboz mellé egy 54 gombos QWERTY kiosztású távirányító is jár, mely motionmouse funkcióval is rendelkezik. Ezt utóbbi mozgásérzékelős egérként funkcionál, hasonlóan, mint mondjuk egy lézeres pointer, csak annál picit pontatlanabb a mozgása.
Ha jobban megnézzük a távkapcsolót, akkor jól láthatjuk, hogy középen egy három gombból álló gombcsoport választja ketté a klaviatúrát. E három gomb közül a két szélső az egér jobb és bal gombját helyettesíti, míg a középső a mozgásérzékelős pointer ki- és bekapcsolására szolgál (kétszeri megnyomásra). A Geniatech ATV1000-hez ugyanezt az eszközt mellékelik, úgyhogy amit ott írtunk róla, az itt is megállja a helyét.
Maga az irány nem rossz, a Wii kontrollert idéző megoldás alapvetően jóval komfortosabb, mintha az ember egy egérrel és egy billentyűzettel a kezében ülne be a fotelbe a tévé elé. Ellenben a gombok picik, tehát aki megszokta, hogy gyorsan vagy esetleg tíz ujjal, vakon gépel, az rövid úton agyvérzést fog kapni. A célzás sem túl könnyű, de jól jönne, ha az érzékenységet lehetne állítani és kisebb suhintással hosszabb utat járna be a képernyőn látható egérkurzor. Viszont nem ússzuk meg a kézben forgatást, mivel az egerészéshez hosszában, a gépeléshez pedig keresztben kell kézben tartani.
A távirányító tehát megszokást igényel, de nagyban megkönnyíti dolgunkat az F1-F12 billentyűk használata, ezek ugyanis gyorsgombként funkcionálnak; elindíthatjuk és megállíthatjuk a lejátszást, némíthatunk, hangerőt változtathatunk, visszaléphetünk a nyitóképernyőre és még sorolhatnánk. Amennyiben nagyon nem békélnénk meg vele, használhatunk helyette vezetékes vagy vezeték nélküli egeret és billentyűzetet, esetleg valamilyen hibrid megoldást – bármit, amit az USB porton meg tudunk vele etetni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
