Az Intel két napja mutatta be teljes pompájában a Kaby Lake-G platformot, ami rendhagyó módon építi be a notebookokba a dedikált grafikus vezérlőt. Utóbbit a Santa Clara-i óriáscég vásárolja meg az AMD-től, és saját fejlesztésének eladva helyezi a CPU mellé, méghozzá közös tokozásra. Ennek elvi szinten több előnye is van: gyors, helytakarékos és relatíve olcsó hardvert tud biztosítani az Intel a partnereinek. Az elmélet azonban sokszor nem feltétlenül ültethető át a gyakorlatba, ugyanis a Kaby Lake-G gyenge pontja az ára lesz.
A legfrissebb adatok szerint az Intel egyik modellt sem méri olcsón, holott igazából a teljes rendszerre levetített költségben olcsóbbnak kellene lennie, mintha a gyártó a hagyományos kialakítást választaná. A Kaby Lake-G ugyanis nagyon egyszerű nyomtatott áramköri lappal is beéri, és nem kell szenvedni a GDDR5 memóriák tipikus problémájának számító árnyékolással. Egyedül az EMIB kihozatala lehet probléma, ami természetesen egy kritikus szempont, de a híresztelések szerint abszolút nincs gond a fejlesztéssel a tömeggyártást tekintve.
A fentiek ellenére a Kaby Lake-G, gyártópartnerek felé leadott árazása inkább az NVIDIA Max-Q dizájnja ellen van pozicionálva, ami eleve nem olcsó, hiszen ide erősen válogatott GeForce lapkák kerülnek. Ugyanakkor, amíg az említett a területre az NVIDIA-nak mindenképpen válogatnia kell a megfelelő hardvert, költségessé téve magát a Max-Q irányt, addig az Intelnek erre nincs szüksége, mert mindegyik legyártott, valamelyik modellspecifikációt teljesítő Kaby Lake-G megfelel a célnak. Ez elméletben lehetővé tenné a partnerek számára a baráti árazást, főleg úgy, hogy mennyivel kevesebb külső komponenst kell használni, de a valóság erre rácáfol.
Az aktuális információk szerint az Intel makacsul ragaszkodik a vastagon fogó árazóceruzához, ami több potenciális partnert elijeszt. Itt nem pont a listaárakat kell figyelembe venni, mert azok jellemzően nem a tényleges árak. A legtöbb érdeklődő úgyis alkudik, az Intel pedig megfelelő rendelési mennyiség mellett jellemzően hajlandó, akár sokat is engedni. Az alku tehát az üzlet része, de például többször lehetett hallani az utóbbi években, hogy az eDRAM-mal rendelkező Core processzoroknál az Intel csak a listaár közelében értékesített termékeket. Ezért sem voltak annyira elterjedtek a tényleges notebookokban ezek a modellek. Egyszerűen nem volt különösebb indoka a partnereknek a relatíve kis előnyért sokkal többet fizetni. Sok esetben olcsóbb volt külön venni egy dedikált GPU-t, amivel teljesítményben még jobban is jártak.
Mára kiderült, hogy az Intel azért dolgozott így, mert az eDRAM költségeit tisztán ki akarták termelni az eDRAM-os Core processzorokkal. Ez üzleti szempontból érthető megfontolás, ha egy fejlesztés képtelen önmagát fenntartani, akkor nem piacképes. Végül az eDRAM-os nyolcadik generációs Core processzor nem is mutatkozott be, ami részben megmagyarázható azzal, hogy a Kaby Lake-G átvette a helyét.
Úgy néz ki, hogy az Intel a legújabb üdvöskéjénél is makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy az eddigi befektetést önmagától is vissza kell termelnie. Ez ráadásul igen komoly tétel lehet, ugyanis egyrészt az AMD nyilván nem gyártási költségen szállítja a Radeon GPU-t, de ami nagyobb gondot jelenthet az a licenc. Az Intel jelenleg számos technológiát és márkanevet licencel az AMD-től, megemlítve a Chill, a FreeSync, a Wattman és a ReLive szolgáltatást, nem beszélve arról, hogy a Radeon márkanevet a sajátjukként is felhasználhatják, ami szintén egy fizetendő tétel. Ezek mind szükségtelenek lennének, ha az Intel szimplán kérné az AMD gyári terméktámogatását, de ekkor több szolgáltatásban is AMD feliratok jelennének meg, amitől a Santa Clara-i óriáscég valamiért irtózik. Már az AMD név kiejtését is látványosan mellőzték a Kaby Lake-G bemutatóján, a felhasznált pGPU gyártójának és fejlesztőjének egyszerűen a Radeont jelölték meg, amire valószínűleg az AMD engedélyt adott.
A Kaby Lake-G jelen formában egy hosszabb távú projektnek néz ki. Elérhető lesz számos notebookban, de sajnos igen drágán, leginkább 1000 dollár fölött (a leggyorsabb modelleknél jóval fölötte), ami miatt tényleg csak az NVIDIA Max-Q dizájnjai ellen vethető be. Az Intelnek első körben minden bizonnyal elég ennyi, pedig igazából sokkal több van ebben a fejlesztésben. Végre a hardverek válogatása és mindenféle trükközés nélkül megvan egy olyan, tömeges szinten is relatíve olcsón gyártható alap, amire vékony, játékra is kifejezetten alkalmas, elég hosszú üzemidővel rendelkező notebookok építhetők. Az üzlet persze nem változik: az AMD megkéri a felhasznált technológiák árát, és az Intel is keresni akar a terméken, márpedig ha egy fejlesztésen két cég is nyerészkedik, akkor az sosem jelent jót a vásárlók pénztárcáira nézve.
A Kaby Lake-G legfőbb haszna inkább egy üzenet átadása lesz. Az Intel ma azzal küzd, hogy a grafikus vezérlőik szoftveres szinten messze el vannak maradva az AMD és az NVIDIA terméktámogatásától. Nem véletlen, hogy a vállalat a bemutatón kihangsúlyozta, hogy az új platformjuknál nem kell heteket várni az adott játékra optimalizált meghajtóra, ez már a nulladik napon rendelkezésre fog állni. Persze igaz, hogy ezt a szolgáltatást is csak vásárolják az AMD-től, vagyis a pénz átutalásán kívül nem sokat tesznek érte, viszont erről nagyon sok felhasználó nem fog tudni, mert letöltött meghajtóban csak Intel feliratok lesznek. Ezáltal sokan az élményt is az Intelhez kötik majd, ami jelentősen javíthatja a cég reputációját a játékosok körében, miközben humánerőforrást a szoftveres részbe alig fektettek bele.
