Megjelenítés, bevitel
Mint sok mai notebooknak, az MSI VR220 YA-nak is 1280x800 pixel felbontású, TN+film technológiás TFT LCD panelje van. Az ehhez hasonló kijelzők színeit rendszerint túlszaturálással és tükrös felülettel szokták legalább látszatra jobbá tenni. Amint viszont nem közvetlenül szemből pillantunk egy ilyen monitorra, máris előjönnek a hiányosságai: felülről vagy oldalról nézve homályosodni, szürkülni kezdenek az árnyalatok, alulról szemlélve pedig szinte azonnal átfordulnak.
Megvizsgáltuk a kijelző színhelyességét is. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.
Szokás szerint az optimálistól átlagosan 10 deltaE értékkel eltérő kalibrálatlan színképet kaptunk. Ahogyan korábban a PR200-nál, most sem sikerült valami fényesre a finomhangolás. Vagy a pasztell- vagy a telített színeket tudtuk jól belőni, de ilyenkor is 3 deltaE fölötti átlagot és majdnem 10 deltaE-s maximális eltérést kaptunk.
Egyenletesség szempontjából is kategóriája átlaga alatt teljesített a Samsungtól származó, 12,1”-os panel. Szabad szemmel, bármilyen fényviszonynál jól látszott az alsó rész közepének erőteljes háttérvilágítása. Műszeres mérésünk arra is fényt derített, hogy a tesztgép bal oldala lényegesen sötétebb volt, mint a jobb.
Nemcsak a külső formatervet, hanem a fehér gombos billentyűzetet is a PR200-tól örökölte az olcsó MSI szubnotebook. Ez lényegében nem rossz hír, de nem is különösen jó. Az Entertől jobbra is gombokat felsorakoztató klaviatúra átlagos minőségű, a billentyűk nyomáspontja szerintünk a kívánatosnál egy fokkal korábban, túl hirtelen jelenik meg. Kiosztás tekintetében csak a szóköz bal végére helyezett Í-t lehet kifogásolni, az Enter melletti gombokhoz hasonlóan elvékonyított kurzormozgatók a 30 centiméter körüli szélességű kategória általános jellemzői. Dicséretes, hogy a VR220 gombjai a megszokottnál erőteljesebb püfölés hatására sem horpadtak.
A klaviatúra fölött további négy gombot találunk, és ide került a három leragadó billentyű jelzőfénye is. A P1 feliratúval az egyes sebességprofilok között váltogathatunk, a P2 aktiválja (vagy lekapcsolja) a webkamerát, a harmadik a vezeték nélküli hálózati eszközökhöz tartozik, a tőlük elkülönített negyedik pedig a ki/bekapcsoló. Ennek kék fénye már nem olyan zavaróan erős, mint a PR200-nál volt, így sötét környezetben sem vonta el figyelmünket a monitorról. A notebook átlagosnál kisebb méretéhez igazodik a hangsúlyos keretű touchpad. Két nyersen járó gombja valószínűleg idővel bekopik majd.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
