GoPro Hero bemutató
Egy név, amit senkinek sem kell bemutatni. Lényegében a hozzá nem értők számára a GoPro egyet jelent az akciókamerával, legyen az egy teljesen ismeretlen nevű, használhatatlan vacak, vagy a legújabb Hero4 Session. Olyan ez, mint a Vileda vagy a Szilvia, és még sok hasonló márkanév, ami az évek alatt összefort a jelentést adó termékkel. Nemhiába, a cég ügyesen marketingelt, de ehhez persze kellett az is, hogy jó minőségű termékeket tegyenek le az asztalra.
[+]
A Hero, bár kifejezetten olcsónak nem nevezhető, mégsem lehet a tesztből kihagyni, hiszen a márka egyfajta referenciaként szolgál az akciókamerák világán belül. Ezzel a modellel a vállalat a belépőszintet célozta meg házon belül árban, de szolgáltatásban a többi olcsó kamerával összehasonlítva annyira nincs "pariban" – hiába, a márkanevet és a minőséget meg kell fizetni. Márpedig a minőséggel egyáltalán nincs baj. A Hero egy nagyon masszív szerkezet, és gyárilag tokkal együtt érkezik; ha egész pontosak akarunk lenni, ez egyben hátrány is, mivel a sötétszürke színű kamera nem kivehető a tokból, azaz ha valamilyen oknál fogva megsérül, akkor azt csak a szervizben tudják kicserélni.
Cserébe biztosan nem fog lötyögni benne a kamera, és az egész úgy van megkomponálva, hogy egy stabil egész egységet képezzen. A lenyíló hátlap viszont cserélhető, azaz van teljesen vízálló és hangot átengedő opció is. A zárszerkezet kiváló, a két gomb pedig remekül működik. Az előlapi a ki- és bekapcsolást, a menübe belépést, illetve az opciók közötti léptetést szolgálja, a felső pedig az exponáló, felvétel kezelésére és a menüben a beállítások megváltoztatására szolgál. Véleményünk szerint a tesztben szereplő összes kamerával összehasonlítva ennek a legjobb a gombjait nyomkodni, és ennek a legkényelmesebb a zárja is.
[+]
Sajnos a költségcsökkentés áldozata lett a hátlapi kijelző, mindössze egy kicsike monokróm kijelzőt találunk az előlapon, amin keresztül elvégezhetjük a legfontosabb beállításokat, és napfényben sincs gond az olvashatóságával. Hangsúlyozzuk, hogy csak a legfontosabb beállításokat kapjuk, tehát távolról sem bővelkedünk annyi opcióban, mint az SJCAM vagy a Xiaomi kamerája, de arra gondoltak, hogy a fénymérés változtatható, illetve a kép elfordítható legyen, csodákat viszont ne várjunk! A legnagyobb hátrány, hogy vezeték nélküli kapcsolat, így mobilos összeköttetés és élőképes ellenőrzés sincs.
Ennek hiányát legfőképpen akkor fogjuk érezni, ha be kell állítani, pontosan merre nézzen, mit vegyen a kamera (például egy bukósisakra szerelve). Ezzel a hiányossággal együtt lehet élni, de bizonyos helyzetekben némi gyakorlatot igényel a pontos pozicionálás. Nincs közvetlen képkimenet sem, csak egy microSD foglalat és mini USB portot kapunk a felvétel visszajelzésére szolgáló LED-del egyetemben (amiből az előlapra is jutott egy méretesebb darab). Sajnos a mini USB porttal nem annyira tudunk azonosulni, tekintve, hogy a legtöbb hordozható akkupakkhoz és telefonhoz micro USB jár, emiatt nem túl kényelmes, hogy szükség esetén nem tudunk akárhonnan előrántani egy mini USB kábelt, ha elfelejtettük magunkkal vinni és tölteni szeretnénk.
[+]
Egyértelmű, hogy a vállalat célja a minél könnyebben kezelhetőség, ezt pedig a kamera képes is teljesíteni. Nincs bonyolult beállítás, okostelefonnal való bajlódás, csak pár gombnyomás, és már mehet is a felvétel. Kevésbé hozzáértők, kényelmesek ezt a képességét minden bizonnyal díjazni fogják. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a Hero dobozában sem igazán találunk kiegészítőket, de az öntapadós tappancsokkal és a hozzá rögzíthető karral már el lehet indulni, amíg megrendeljük és megérkezik hozzá a többi kiegészítő. Hivatalos kiegészítőkből is akad szép számmal, mi egy tapadókorongos felfogatót és krokodilcsipesz és Gorillapod szerelemgyerekéhez hasonló tartót kaptunk mutatóba, melyek minősége egyébként nagyon rendben van.
Sajnos nem gyári csomagot kaptunk, de legalább ezt a két, utólag megvásárolható kiegészítőt kipróbálhattuk [+]
A Hero egyedüliként a mezőnyből kisebb látószöget is támogat, amit SuperViewnak becéznek házon belül. Ez mindössze annyit csinál, hogy 4:3 képarányban rögzíti a felvételt, majd középről indulva a jobb és a bal szélek felé haladva fokozatosan, egyre nagyobb mértékben húzza szét a képet 16:9 képarányúra. Ezzel sokkal inkább a kép közepén történő események kerülnek fókuszba, cserébe a széleken jóval nagyobb lesz a torzítás. Egyesek kedvelik ezt a módot, mások kevésbé, mi az összehasonlíthatóság végett a normál 16:9-es rögzítést használtuk, de a lehetőség adott.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
