Sharp LE320E

Olvasóink többször jelezték számunkra, hogy értékelnék, amennyiben a nagytudású, sokoldalú, csúcstechnológiát képviselő, ám igen drága tévék mellett néha egy-két nem annyira kifinomult, jóval pénztárcakímélőbb modellt is bemutatnánk. Ez azonban nem is olyan egyszerű, hiszen a gyártók érthető okokból inkább azokra a termékeikre próbálják felhívni a figyelmet, amelyeket imázsépítésre is használhatnak, melyekkel megmutathatják, hogy milyen innovatívak, mennyivel a többiek előtt járnak.

Erre pedig a belépőszintű tévék nem igazán alkalmasak, úgyhogy tényleg ritkán van alkalmunk egy ilyet közelebbről is szemügyre venni, azt leszámítva, ha az ember elmegy a boltba és vesz magának egyet. Szerencsére a Sharp magyarországi PR-ügynöksége rugalmasan és segítőkészen állt a kérdéshez, amikor felvetettük ilyen irányú igényeinket, és kölcsönadták nekünk az LE320E típusjelzésű készüléket.

Kívülről

A készüléket 2010 szeptemberében mutatták be Berlinben az IFA-n, így aztán egyáltalán nem voltunk meglepve, hogy külsejében egyértelműen a japán vállalat tavalyi dizájnkoncepcióját hozza. A konszern háza táján úgy döntöttek, hogy kilépnek a szürke egyhangúságból, és a szögletes, merev téglaformát kicsit könnyedebb vonalakkal cserélték fel.

A lekerekített sarkok mostanában egyértelműen a Sharp védjegyének számítanak, és bár megoszlanak róla a vélemények, nekünk határozottan bejön ez az irányvonal. A sarkok mellett még a megvastagított alsó sáv is a 2010-es tévék egyik jellegzetessége volt. Ezzel némiképp megváltoztatták a korábban már megszokott arányokat, ami szintén jót tesz a tévének, ráadásul ide került egy díszléc is, amely megtöri a mára borzasztóan elcsépelté vált lakkfekete monotóniáját. Más Sharp modellekhez hasonlóan a kávák melletti keret is más színű, azonban a magasabb kategóriás termékekkel ellentétben itt nem applikáltak rá egy külön fémgyűrűt, hanem szimplán rápattintották a fehér hátlapot. Ennek nyilván költségtakarékossági okai vannak, de az tény és való, hogy emiatt bizonyos szögből nézve kicsit idétlenül fest a televízió. A frontfelület szemből nézve bal felső, illetve alsó sarkába kerültek a logók, középre pedig a szokásos, Citroen logóra hajazó lámpa, amely jelen esetben kék színű.

Ahhoz képest, hogy egy olcsóbb modellről van szó, a végeredmény kifejezetten elegáns és stílusos. Lehet, hogy a jövőben tömegével jelennek meg a hasonló formatervezésű termékek, és halálosan unni fogjuk a kerekített vonalakat, de egyelőre még kirí a tömegből.

A készülék Edge-LED háttérvilágítást alkalmaz, azaz a háttérfényt biztosító diódákat a termék keretében helyezték el, fényüket pedig egy diffúzor teríti szét. Ez a megoldás számos előnnyel jár, például lehetővé teszi igen vékony tévék gyártását, amelyek ráadásul kevesebb energiát fogyasztanak, mint a hagyományos CCFL, azaz hidegkatód fénycsöves technológiát használó társaik. Azonban nem győzzük hangsúlyozni, hogy ettől ez még a tradicionális folyadékkristályos technológiára épülő modell marad, tehát egy LCD tévéről beszélünk továbbra is, csak a háttérvilágításon módosítottak.

Az Edge-LED megoldásnak köszönhetően ez a készülék is szép karcsú, mindössze 45 milliméter vastag. Csatlakozók szempontjából nem nagyhatalom; a 3 db 1.3-as HDMI mellett egy USB port, 2 SCART csatlakozó, AV és komponens bemenet, fejhallgató, analóg és digitális audiocsatlakozó került rá, és nem maradhatott le róla a D-sub, illetve az RS-232C csatlakozó sem. Ebből is látszik, hogy az SD kártyaolvasó például nincs, pedig örültünk volna neki, viszont a digitális adások vételét lehetővé tevő DVB-T és DVB-C tunerek belekerültek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!