Shark Zone M20 egér próbája
Szoftveres téren dicséret jár a Sharkoonnak. Számos nagyon ügyetlen beállítóprogramot láttunk már kedvező árfekvésű gamer egereknél, de a Shark Zone M20 konfigurálója nem ilyen. Kellemes megjelenésű, három lapra osztott felületet kaptunk, az elsőn a fő beállítási tételek szerepelnek, mint a gombok funkciói, az érzékelő felbontása és az USB lekérdezési frekvencia. A gombok beállításánál hívható elő a fejlett makrórögzítő. A második lapon sorakoznak a sárga világítás lehetőségei, a kikapcsolás mellett a lüktetés sebessége is állítható. A harmadik lapon finomhangolási opciók kaptak helyet, külön állíthatjuk a két tengely érzékenységét, az egérmutató sebességét, a gyorsítást és az érzékenységet, illetve a görgő és a duplaklikk sebességét.
Bár alapvetően tenyeres stílusban játszunk, kimondottan tetszett nekünk az M20 súly-forma kombinációja, ujjas és karmos fogáshoz nagyon jó. A 100 grammos alapsúllyal és a nagy, korrekt minőségű talpakkal szerintünk a süppedősebb szövetpadokon érdemes használni, kemény szöveten mi inkább beletettünk még 16-20 gramm nehezéket, mert egyébként túlzottan fürgének éreztük. Forma kapcsán egyedül az új, gyűrűsujjas gombbal volt némi problémánk. Alapvetően jól kézre áll, viszont amikor középső ujjunkkal a görgő felé nyúltunk a gyűrűset vagy levettük a gombjáról és utána kicsit tapogatni kellett, hogy visszataláljunk, vagy az extra gombon hagyott gyűrűs ujjunktól kényelmetlenül el kellett feszíteni a középsőt. Ugyanakkor sokan még játék közben is mutatóujjal használják a görgőt, így azoknál ez a probléma nem fog felmerülni.
Határozottan meg voltunk elégedve a Shark Zone M20 fő gombjaival, melyek fölösleges holtjáték nélkül járnak, Így, új állapotban az Omron mikrokapcsolók is szépen teljesítenek, pontos típusukról és ezáltal várható élettartamunkról viszont nincs információnk. Érezhetően másképp, olcsóbban kattant a gyűrűsujjas és a görgő mögötti gomb, de ezek is rendben voltak. A hüvelykujjasak viszont már túlzottan olcsó hatást keltve járnak, az viszont jó hír, hogy az egér rövidségének köszönhetően még a hátsó feketék is elérhetőek minimális nyújtózkodással. Kár, hogy a görgő alatti gomb is elég kemény, megnyomásakor gyakran aktiváltuk az optimálisnál kisebb ellenállással járó kereket.
Bár a felhasznált Pixart 3305DK optikai érzékelő nem tartozik az abszolút legjobbak közé, több komly gamer egérbe is ezt szerelik. Szerintünk a kis M20-ban is derekasan helyt állt, bár mi 1600 dpi-nél (3-as állás) magasabbra biztosan nem kapcsolnánk, mert ott már heves rántásoknál bizonytalankodni kezdett, de 400 és 800 dpi-n a játékosok döntő többségének tetszeni fog. Jó hír, hogy kikapcsolhatatlan egérgyorsítással nem találkoztunk, viszont egy nagyon kevés angle snappinget mintha felfedeztünk volna, ám mértéke szerencsére egyáltalán nem vészes.
Kicsit fura volt a dpi-ben megadott felbontás és az érzékenység (sensitivity) állításának egymásra hatása. Az egyes dpi szintek fix alapot jelentenek, közvetlenül állítani sem lehet őket. Ha viszont levettünk az érzékenységből, akkor minden dpi-fokozaton lassult az egérmutató. Némi kísérletezésser arra jutottunk, hogy nem érdemes az érzékenységet piszkálni, jobb, ha maradunk 800 dpi-n, és inkább magukban a játékokban végzünk finomhangolást.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
