Samsung monitor - profiknak

Külső

Samsung SyncMaster XL24 [+]

A termékeket mindig a felhasználási célnak megfelelően szokták beárazni. Minél drágább az adott típus, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy az karakterisztikájával, képességeivel csak egy szűkebb réteg igényeit igyekszik kielégíteni. Ez a megállapítás a monitorok esetében is megállja a helyét. Egy professzionális használatra szánt típus a profi fotósok, kiadványszerkesztők szemében sokszor nélkülözhetetlen jellemzőknek van a birtokában, ugyanakkor a többség számára teljesen „feleslegesen okos”. A 400 000 forintos Samsung SyncMaster XL24 is ilyen, amely nemrég járt a szerkesztőségünkben. Kis bevezetőnkből már sejthető, hogy az XL24-et nem az átlagos vásárlóknak szánták, annál inkább azok számára készült, akiknek szükségük van az elméletileg tökéletes színreprodukcióra, a homogén háttérvilágításra és a szokásosnál nagyobb színtérre. A Samsung SyncMaster XL24 igazi „ereje” a belsejéből ered, de mielőtt ezt kiveséznénk, lássuk a külsőségeket!

Az XL24 drága mivolta ellenére nem került igazán feltűnő dobozba, de a csomagolást kinyitva már azért látható, hogy ezúttal valami különlegessel van dolgunk. A monitor mellé a szokványos kábeleken és leírásokon felül egy X-Rite Eye-One Display 2 kolorimétert, közismertebb nevén kalibrátort csomagoltak. Egy kalibrátor segítségével a monitorok színhűségét állíthatjuk be szinte leheletnyi pontossággal, amire szükség lesz azokban a körökben, ahova az XL24-et szánták. A Samsungnak nem szokása kalibrátort mellékelni monitoraihoz, viszont a profik között jól ismert NEC, Eizo és LaCie már jó ideje ezt teszi, tehát ezt a gesztust akár úgy is felfoghatjuk, hogy a Samsung is be szeretne lépni ebbe az elit körbe. Annyit érdemes tudni, hogy az X-Rite Eye-One Display 2 egy átmatricázott GretagMacbeth Eye-One Display 2, teljesen megegyezik azzal, utóbbit viszont egyszer már közelebbről is megismerhettük, ezért ennek újbóli bemutatásától eltekintünk. A különbség a hozzáadott szoftverben keresendő, a Samsung egy saját fejlesztésű alkalmazást mellékelt (az eszköz ettől még a GretagMacbeth és LaCie alkalmazásaival is kompatibilis), melyről később lesz majd szó. Az XL24-et a kalibrátor mellett külsőleg a profi kijelzők esetében használatos védőernyő is megkülönbözteti az átlagtól, ez az egység három könnyedén, néhány másodperc alatt felszerelhető alumíniumdarabból áll, belseje szivacsos, külseje fekete matt (rajta egy Samsung logóval), épp úgy, mint az egész monitor.

Szemből és hátulról [+]

A Samsung SyncMaster XL24 külsőre igen visszafogott, néhány apró részletet leszámítva kiköpött olyan, mint a 245B. Ez a design nálunk nyerő, mert nem hivalkodó, de jól mutat. A fekete szín jól áll, de ezen hamar meglátszik a por, bár a matt burkolat még mindig jobb ebből a szempontból, mint az újabban egyre több monitoron látható csillogó műanyagfajta. A káva igen keskeny, igaz, alul szélesebb, mint a 245B-é, mert a Samsung úgy gondolta, hogy az OSD-ben található különböző profilokat ki szeretné jelezni a panel alatt, egy vékony sávban. A bal felső sarokban találjuk a SyncMaster logót, a jobb alsóban vannak a kezelőszervek. A műanyag talpban egy fémnehezék van, így az XL24-nek nincs gondja a stabilitással.

Oldalról [+]

A panel előre-, illetve hátradönthető (–5 és 20 fokban), és a magasságállítás is támogatott, kb. 10 cm-es mozgástartomány engedélyezett. Kicsit meglepett minket, hogy az XL24 nem támogatja a pivot, azaz portré módot, ez talán elvárható lenne egy ilyen drága kijelzőtől (bár az is igaz, hogy a 245B sem támogatja). Sajnos a nálunk járt tesztpéldány illesztéseivel valamiféle gond lehetett, mert kicsit kotyogott az állványnak az a része, ahol más esetben a panelt el lehet forgatni portré állásba. A hátoldali burkolat szerencsére elég jól szellőzik, így a maximum 100 wattot disszipáló panel nem fog „besülni”, pláne ha még egy ventilátor is besegít ez ügyben. Nem vicc, a rácsok alatt tényleg egy légkavaró található, ez szerencsére teljesen zajtalan, de nem tudhatjuk, hogy egy év intenzív használat után milyen zajokat fog kiadni. A talpon egy gyűrű található, ennek köszönhetően a monitor mindkét irányba elforgatható.

Csatlakozók [+]

Az XL24 magas ára ellenére nem kényeztet el minket a különböző csatlakozók garmadájával, a panel oldalában található négy USB porton felül a számítógép felé adatokat továbbító USB csatlakozó és két DVI bemenet található a hátoldalon, az egyik DVI-I, a másik DVI-D, de egyik sem HDCP-kompatibilis, ami szintén egy nagy mínuszpont. Valóban, az XL24-et nem HD-videózásra szánták, de ha már ilyen ára van, akkor ennek a funkciónak illett volna beleférnie, és akkor még nem beszéltünk a különböző analóg videobemenetekről.

A kezelőszervek [+]

Már kezdett felsejleni bennünk a Samsung SyncMaster 305T Plus képe (ugyanis azt is ilyen apró baklövésekkel sikerült elrontani), de a kezelőszerveket meglátva fellélegezhettünk: az XL24-nek van képernyőmenüje, és vannak rajta gombok. A gombok alatti keskeny sávban az aktuálisan beállított profil nevét jelzi ki a monitor. A kezelőszervek közül a Mode gomb szolgál a profilok közti váltásra (lásd később), a fel/le nyilakkal navigálhatunk a menüben, a Source gombbal válthatunk a bejövő jelforrások közül, a Menu gombbal pedig beléphetünk az almenükbe. A panel bal alsó sarkában látható LED Back Light Unit felirat nem szolgál semmire, csak dísz, arra emlékeztet minket, hogy mi is lakozik a monitorban.

Belső, kalibrálás

OSD [+]

Az OSD meglepetésünkre a hagyományos Samsung elemekre épül, a menürendszerben csak a szokásos opciókat találtuk meg. Érdemes lenne a Samsung mérnökeinek megmutatni egy NEC Spectraview kijelző képernyőmenüjét, amelyben olyan beállítások vannak, melyek a Samsung számára egyáltalán nem ismeretlenek (vö. 214T vagy 244T), innen mégis hiányoznak. Pedig ha már profiknak szánt kijelzőről van szó, akkor nem ártott volna beépíteni az XL24-be például a három alapszín mellett további három szín beállításának, a képélesség, az interpoláció, a képméretarány állításának opcióját. Hiányzik a manuális színhőmérséklet-beállítás és fekete korrekciója is, de ezeket a Samsung szoftvere a kalibrátorral együtt képes behangolni. Az XL24 mindössze két előre eltárolt profillal rendelkezik, és ezek is színterekhez kapcsolódnak, az egyik az sRGB, a másik az Adobe RGB elnevezést kapta. Nyilván arra szolgálnak, hogy a monitor által lefedett színteret állíthassuk be velük, csak az az apró probléma ezekkel a profilokkal, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják a saját beállításainkat. A Custom mód a sajátkezű beállításokat jelenti, míg az Emulation és a Calibration ismét a Samsung szoftveréhez kötődik.

A Natural Color Expert kalibrációs és emulációs részlege [+]

A Natural Color Expert a Samsung saját fejlesztésű kalibrátorszoftvere, amely egyelőre csak az XL24-et támogatja (kipróbáltuk más monitorokon is). Összehasonlítva a GretagMacbeth Eye One Display-jel, illetve a LaCie Blue Eye Próval, azt mondhatjuk, felemásra sikerült. A program képes kalibrálni a fényerőt, színhőmérsékletet, a fekete szintjét (az a jó, minél alacsonyabb, de akár mást is választhatunk) és a gammát, de a színeket nem, márpedig ez egy igen fontos eleme a kalibrációs szoftvereknek, hiszen mi értelme a beállításnak, ha a színek nem passzolnak? Ezt leszámítva egy könnyen kezelhető és igen jól működő szoftverről van szó.

A beméréshez az ablakra kell helyezni a kalibrátort [+]

Ha kalibrációhoz folyamodunk, akkor az általunk kívánt értékek beállítása és a Start gomb megnyomása után megjelenik egy ablak a monitoron, ennek a közepére kell ráhelyezni a kalibrátort (ismerős lehet a LaCie Blue Eye Pro programból).

A végeredmény [+]

A szoftver ezután pár percnyi nyammogásba kezd, és mindent automatikusan beállít, ami egészen szép teljesítmény. Végül miután elkészült, megjelenik egy végeredményt kijelző ablak, ahol az alapszínek kalibrálás utáni állapotát illetve a színhőmérsékletet, fényerőt és gammát jelzi ki. A beállítást elmenthetjük. Ami nagyon lényeges, hogy a beállítások közvetlenül a monitor LUT-jába (Look-Up Table) is bekerülnek, azaz később nem kell profilok betöltésével bajlódnunk, elég OSD-ből a Calibration menüpontot választani, és ez a beállítás marad az alapértelmezett minden egyes alkalmazás esetében. A „szimpla”, profilkészítős kalibrációt az Emulation menüpont végzi, ott ugyanezeken a pontokon kell végigmennünk, de a végén egy profil fájlt kapunk, így készíthetünk például eltérő színhőmérsékletet tartalmazó profilt. Ezt az OSD-ből az Emulation menüponttal hívhatjuk elő.

Vessünk egy pillantást a monitor specifikációira, ebben találjuk az XL24 érdekes részét is. A SyncMaster XL24 ugyanarra a Samsung-féle Super-PVA panelra épül, mint a korábban tesztelt Eizo FlexScan HD2441W, ennek megfelelően néhány főbb paramétere megegyezik azzal. A válaszidő szürkéből szürkébe váltás esetén 6–8 ms, ami arra utal, hogy egy overdrive-os kijelzővel állunk szemben. A kontrasztrány 1000:1-hez, de ezt az XL24 az Eizóval szemben 250 cd/m²-es fényerő mellett képes reprodukálni, ami jelentős előrelépés. A betekintési szögek minden irányból 89 fokosak, ez már az elvárható minimum ebben a kategóriában. Ami különlegessé teszi az XL24-et, az a háttérvilágítás típusa. Az átlagos LCD TFT-kben CCFL, azaz hidegkatódos fluoreszcens lámpákat találunk, ennek ismerjük már minden jellemzőjét: átlagos színreprodukció, nem túl mély fekete és nem túl homogén háttérvilágítás. A Samsung SyncMaster XL24-ben viszont LED-alapú háttérvilágítás található, ami szélesebb színskála megjelenítését teszi lehetővé, a jobb fényerőszabályzásnak köszönhetően pedig elvileg javul a kép kontrasztja, feketeszintje és a homogenitása, illetve még fogyasztása is alacsonyabb. A LED-es háttérvilágításnak köszönhetően az XL24 színreprodukciója lefedi az NTSC színtér 123%-át, a teljes Adobe RGB és CMYK színskálát. Látható tehát, hogy egy olyan példánnyal állunk szemben, amely a profik körében szívélyes fogadtatásban részesülhet, de az átlagfelhasználó számára valóban feleslegesen okos.

Színhelyesség

Custom / sRGB / Adobe / Natural Color [+]

A monitor bekapcsolása után ellenőriztük az XL24 színhelyességét Custom, sRGB és Adobe RGB üzemmódban. Sajnos egyik profil sem felelt meg a kívánalmaknak, 2,3–2,4-es gammát, és 7000 K körüli színhőmérsékletet mértünk, ami lehetséges, hogy valamiféle gyári előkalibráció eredménye, de a fényerő és a színek jelentős mértékben eltértek az elvárttól. Annyi viszont már ekkor kiderült, hogy az sRGB és Adobe RGB profilok bekapcsolása valóban a monitor által lefedett színtartomány beállítására szolgál, jól látható a képeken, hogy az sRGB jóval kevesebb szín megjelenítését teszi lehetővé. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a Natural Color Expert kalibrációja után mire számíthatunk. A programban 6500 K-t, 2,2-es gammát, 120 cd/m²-es fényerőt állítottunk be, és ezeket végülis egész szépen bekalibrálta a program, bár a gamma a Blue Eye Pro szerint 2,3 lett. A színhelyesség a Natural Color Expert beállításával elég sokat javult, de az átlagos deltaE 2,6-os értéke közel van a 3-hoz, ami már szemmel látható eltérést jelent, tehát egyáltalán nem nevezhető jónak.

A gyári beállítások kimérése után a kijelzőt szokásunkhoz híven a szem- és panelkímélő 2,2-es gammára, 6500 kelvinre és 120 cd/m²-es fényerőre kalibráltuk Custom módban a már fentebb is használt Blue Eye Pro programmal, majd megnéztük a végeredményt. Az XL24 kalibrációja sikeres volt, hiszen az előzőleg kimért igen magas átlagos deltaE értékeket 0,3-ra sikerült leszorítanuk, ami már a tökéletes tartományba esik, csak az a kár, hogy erre a Natural Color Expert szoftver jelenlegi állapotában nem képes.

Kalibrált állapotban feljegyeztük a legsötétebb feketét, 0,1 cd/m²-t mértünk, ami 1200:1-hez kontrasztarányra utal, de a program kerekít, tehát akár még magasabb is lehet ez az érték, annak ellenére, hogy a specifikációkban 1000:1-hez szerepel. A minimális fényerő méréseink szerint 37, a maximális pedig 210 cd/m² körül alakult, ez utóbbi alacsonyabb, mint a gyártó által meghatározott 250 cd/m², de ez szerintünk nem probléma, mert ilyen mértékű fényerőre szinte sosincs szükség. A 37 cd/m²-es minimum elfogadható, bár ennél azért magasabb értékre lesz szükségünk még sötétben is. Maximális, 210 cd/m²-es fényerő mellett 0,2 cd/m² volt a fekete fényereje, ebből kiszámolva a panel kontrasztaránya 1050:1-hez körüli, azaz éppen a specifikációkban foglaltnak megfelelő. Érdemes megemlíteni, hogy az Eizo HD2441W esetében 415, illetve 0,3 cd/m²-es értékeket mértünk, ami tekintetbe véve az azonos panelt szintén arra utal, hogy az a LED-es háttérvilágításnak köszönhetően jelentős „átváltozáson” ment keresztül.

Az Eye One Match kalibrációs szoftver a beállítás után egy másik módszerrel ábrázolja a megjelenítők színhűségét. Az itt látható ábrán a videokártyából származó RGB színkódok és a monitoron megjelenő szín egyezősége, fedése látható. A megegyező színek mindig a szürke egy árnyalataként jelennek meg, vagyis minél inkább lefedik egymást a videokártya és a kijelző szürkeárnyalatai, annál jobb a színhűség, azaz a három alapszínt jelképező vonalnak lehetőleg minél inkább egymáson kell elhelyezkednie. Az XL24 ebben az esetben kicsit rosszabbul teljesített, mint az Eizo HD2441W.

Tesztek

A fekete kisebb és nagyobb záridővel [+]

Ezután a kalibrátor helyett a szemünkre hagyatkozva teszteltük az XL24-et. Természetesen ez nem egy objektív mérési metódus, azonban mivel már rengeteg monitorral volt dolgunk, tudjuk, hogy mire kell figyelni. Először a feketét vizsgáltuk. Nem tettünk mást, mint hogy a kijelzőt sötétben, egy teljesen fekete háttér megjelenítése közben lefényképeztük kisebb, aztán nagyobb záridővel. A kalibrálás során bemért fekete értéke itt mérvadó szokott lenni (120 cd/m² mellett 0,1 cd/m²-t kaptunk), de ez a szám nem képes kifejezni a panel egyenletességét, ezért van szükség a fényképre. Az XL24 ebből a szempontból kicsit meglepett minket, ugyanis a LED-es háttérvilágításnak köszönhetően tökéletesen homogén feketére számítottunk, ezzel szemben a jobb felső sarokban egy kis fénycsóvát fedeztünk fel, és a panel alsó harmada láthatóan világosabb volt a felső területeknél. Ez azonban szerencsére sem munka, sem filmnézés közben nem látható. A nagyobb záridővel készített képet azért rögzítettük, hogy ezek a jelenségek láthatóvá váljanak, de az XL24 még így is mérföldekkel jobb volt, mint az Eizo HD2441W.

Homogén háttérvilágítás? [+]

Továbbra is a panel homogenitását vizsgáltuk. Ezúttal is egy rendkívül egyszerű módszert választottunk, a kijelzőn megjelenítettünk egy egyszínű képet (eredetileg barna), majd azt vizsgáltuk, hogy a fejünk mozgatásával hogyan változik a szín. Ideális esetben, ha pontosan középről nézünk egy képernyőt, akkor a szélek felé haladva sem tapasztalunk színváltozást. A fénykép pontosan középre állított fényképezőgéppel készült. Az XL24 ezúttal hibátlanul vette az akadályt, a „barnatesztben” nagyon jól szerepelt, nem volt látható sehol világosodás vagy sötétülés. Ha a látott eredményeket összehasonlítjuk az Eizo HD2441W-vel, akkor még jobb véleménnyel lehetünk az XL24-ről.

A „barnateszt” után bemértük a fényerőt (fehéren) a panel kilenc különböző pontján. A monitortesztekben a minimális, maximális stb. fényerő mértékét mindig a képernyő közepén szoktuk meghatározni, viszont az egyre növekvő paneleken néha már szabad szemmel is jelentős eltéréseket lehet felfedezni a kijelző egymástól távol lévő pontjai között (azaz kissé foltosak). Az XL24 itt is nagyon jól szerepelt, bár a panel bal felső régióiban kicsit gyengébbek lettek az eredmények, az átlagos fényerő 99% volt, amire a legtöbb panel csak irigykedéssel tekinthet.

A panel láthatósága négy irányból: Samsung XL24 [+]

Samsung SyncMaster 2493HM (TN+film) [+]

Megvizsgáltuk a betekintési szögeket is. Az egyes paneltípusok (TN, MVA/PVA, IPS) ebből a szempontból eltérő jellemzőkkel bírnak a gyártástechnológiából kifolyólag. A leghátrányosabb helyzetben a TN+film panel van, mely vízszintesen és függőlegesen sem rendelkezik baráti értékekkel, ez főleg akkor érhető tetten, amikor a monitort szemből nézve már a panel szélén sem olyan a szín látunk, mint középen, ez a széles képernyős (widescreen) kijelzőkön fokozottan megmutatkozik. A S-PVA panelek a papírforma szerint oldalról, lentről vagy fentről nézve sem veszítenek lényegesen kontrasztarányukból. A szemléltetés kedvéért elővettük egy régebbi tesztben szereplő, 24 colos TN+film paneles kijelző fényképeit is, így az könnyedén összehasonlítható a Super-PVA-s Samsung XL24-gyel. Az XL24 az S-PVA monitoroktól elvárható módon viselkedett, egyik irányból sem volt vele komoly probléma, míg a TN+filmes monitorok képe fentről, de főleg alulról szemlélve is csúnya.

Az XL24 tesztelését az utánhúzás és az inputlag megfigyelésével zártuk. Ami az utánhúzást illeti, a Samsung SyncMaster XL24 egy profi játékos szemszögéből biztosan nem vizsgázott volna túl jól. Talán még egy átlagnál többet játszó felhasználó szemében sem lenne túl vonzó, ugyanis a különböző tesztekben és játékokban a világos háttér előtti sötét alakok látható utánhúzást produkáltak. Ez inkább a tesztprogramokban volt kivehető, de a játék hevében és a filmek nézése közben szerintünk nem zavaró egy pici utánhúzás. Ha valakinek mégis ez a fontosabb szempont, akkor jobban jár egy TN+film paneles kijelzővel.

Az inputlag elsődlegesen a játékosok problémája, tehát az XL24 célközönségét elvileg nem érinti, de ettől függetlenül ezt is kiteszteltük. A hosszú fényképsorozatból arra következtetünk, hogy az XL24 kb. 30–50 ms-ot késik egy CRT monitorhoz képest, ami megfelel a korábban tesztelt, S-PVA panellel szerelt 24 colosok átlagának, se nem jobb, se nem rosszabb. Az inputlagról itt lehet olvasni részletesebben.

Értékelés

A Samsung SyncMaster XL24 professzionális felhasználásra, munkához készült, és ennek megfelelően lett kialakítva. Vannak hiányosságai, de ezeket ellensúlyozza a tudása és az ára. A körülbelül 400 000 forintos árban bennefoglaltatik egy X-Rite Eye One Display 2 kalibrátor, ami önmagában 100–120 000 forint. A fennmaradó összegért kapunk egy olyan kijelzőt, mely valóban csak egy szűk réteg számára vonzó, és a többség számára feleslegesen nagytudású. Az XL24 külsőleg elnyerte a tetszésünket. Ergonómiai szempontból lehetne jobb is, hiányoltuk a portré mód támogatását, és a kotyogó-lötyögő állvány sem bizalomgerjesztő. A csatlakozók terén is lenne rajta mit fejleszteni, ha legalább HDCP-kompatibilis lenne az egyik DVI bemenet, akkor nem szólnánk egy szót sem, így viszont ez a monitor nem túl jövőbiztos, és akkor még finoman fogalmaztunk. Persze egy effajta kijelzőt nem filmnézésre szántak, de ez még nem zárja ki azt, hogy arra is használhassák. Az analóg videobemenetek hiánya sem éppen szimpatikus.

Belsőleg az XL24 igen jól sikerült, elsősorban a LED háttérvilágításnak köszönhetően lehet „sztár” ez a típus. A fekete homogenitásával és a válaszidővel kapcsolatban kicsit többet vártunk, és nem tetszett az sem, hogy a gyári beállítások a színhűség terén kívánnivalót hagynak maguk után – szerencsére ott a kalibrátor a dobozban. Ugyanakkor ha valakinek Adobe RGB-t és CMYK színtereket támogató, 24 colos kijelzőre fáj a foga, akkor az XL24-nél olcsóbbat nem talál (az Eizo CE240W csak sRGB-t támogat, a CG241W pedig az Adobe RGB 96%-át, a NEC LCD2490WUXi és LCD2490WUXiSV maximum az Adobe RGB 76%-át fedi le, és egyik sem LED-es).

Összegezve mindent az XL24 szerintünk egy átlagos köntösbe bújtatott nagyágyú: van néhány kisebb hibája, de ha ezektől valaki eltekint, akkor egy rendkívül vonzó árú alternatívával számolhat (természetesen a profi célközönséget alapul véve). A Samsungnál jelenleg egyetlen pixelhiba (vagy szubpixelhiba) is cserére jogosít 3 napon belül. A 3 nap letelte után az ISO 13406-2 Class II szabványt kell alkalmazni.

Ami tetszett:

• külső,
• belső,
• hozzáadott kalibrátor,
• ár.

Ami nem tetszett:

• kicsit kotyogó állvány,
• kevés csatlakozó,
• HDCP-támogatás hiánya,
• a gyári színhűség gyenge,
• a fekete lehetne homogénebb.

Samsung SyncMaster XL24

fLeSs

A Samsung SyncMaster XL24 kijelző a Samsung Electronics jóvoltából vendégeskedett nálunk, a HD-teszteléshez használt Asus Blu-ray lejátszót az Computer Emporium Kft. biztosította.