Powerline - HomePlug

Manapság elektromos áram nélkül elképzelhetetlen az életünk. A létfontosságú energiát vezetékek juttatják el hozzánk, melyek ott lapulnak minden otthon, iroda és egyéb épület falaiban. A hálózati, adatátviteli technológiák, az internet fejlődésével sokan újabb, ezúttal adatvezetékekkel is behálózták környezetüket. Kézenfekvő a kérdés: nem lehet-e a kétféle kábeldzsungelt összeboronálni? Lehet! Az ilyen jellegű technológiákat együttesen a Powerline Communication névvel szokás illetni. Ebbe beletartoznak a digitális otthonok, telefonhálózatok és különböző adatátviteli rendszerek, melyek a meglévő elektromos vezetékeket (power line) használják kommunikációra.

Lokális számítógépes hálózatok szempontjából a HomePlug szabvány a legérdekesebb, melynek 1.0-s verzióját 2002-ben fogadta el a HomePlug Powerline Alliance. A szervezetnek több mint 100 tagja van, köztük olyan nagy nevekkel, mint az Intel, AMD, Motorola, Cisco Systems, Texas Instruments vagy a 3Com.

A szabvány kidolgozásakor a vezeték nélküli hálózatok és eszközök még nem voltak annyira elterjedtek, mint mostanában, így az eredeti, 1.0-s változat körülbelül 14 Mbps-os sebessége nagyon jól hangzott, ráadásul ezt az átvitelt nem befolyásolják oly mértékben a környezeti viszonyok mint a Wi-Fi-t és társait. Azt sem szabad elfelejteni, hogy 2002-ben még a modem és az ISDN volt az uralkodó internetes kapcsolódási forma, aminek sebessége meg sem közelítette a 14 Mbps-ot.

Persze nincsen rózsa tövis nélkül. A HomePlug szabvány, ahogyan az összes Powerline megoldás, jóval az elektromos hálózat 50 Hz-es frekvenciája fölött kommunikál. Ezek a jelek kényelmesen megférnek egymás mellett ugyanazon a vezetéken, de amint egy frekvenciákat szűrő berendezés, például villanyóra vagy transzformátor kerül az útjukba, az adatok elvesznek, így az adatkommunikáció a legtöbb esetben egy lakásra, irodára korlátozódik. Az esetek többségében viszont éppen ez a cél, a lakás vagy iroda gépeinek összekapcsolása. További zavaró tényezők a túl sűrű konnektorok. Tesztkészülékeink használati útmutatóiban kiemelték, hogy közvetlenül a fali konnektorokba dugjuk a masinákat.

A biztonságra viszont nem lesz gondunk, ugyanis minden HomePlug egységnek egyedi, 54 bites hálózati azonosítója van. Ha feltelepítjük az eszközökhöz mellékelt vezérlőket, a biztonsági kódok alapján több védett hálózatot is felépíthetünk, melyekbe csak a kiválasztott, kódolt állomások léphetnek be.

Maga az egész HomePlug kör úgy épül fel, hogy az elektromos hálózat két pontjára – két konnektorba – kell telepíteni egy-egy eszközt, majd ezeket ethernetes hálózati kábellel (ritkábban USB csatlakozóval) köthetjük számítógépünkhöz vagy például egy routerhez, ami majd tovább osztja a vezetékeket és adatokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!