A technológiák: MVA

Neve a Multi Domain Vertical Alignment szóösszetételből származik. Eredetileg VA, azaz Vertical Alignment típusú kijelzőnek hívták, mivel olyan új típusú folyadékkristályokat alkalmaztak a tervezés során, amelyek gyakorlatilag tökéletesen merőlegesen állnak a polarizátorlemezekre. Térmentes esetben ugyanúgy fekete képet produkálnak, mint az IPS panelek, de sokkal gyorsabbak, hiszen feszültség hatására nem "csavarodik meg" az egész kristályszerkezet, hanem csak az egyes kristályok fordulnak el külön-külön (merőleges irányból párhuzamos irányba, ellentétben a fentebb említett két változattal, amelyeknél a kristály folyamatosan párhuzamos a polarizátorral).

A probléma a láthatósági szöggel van: az ábrán is látható, hogy a középen szürke színt produkáló képernyő a látószöget változtatva feketétől fehérig változik, mivel a kristályok csak "merőlegesen átlátszóak" (ezt az ún. "kettőstörés" jelenség okozza). Ezt hivatott kiküszöbölni az MVA technológia. Itt felosztják a pixelt (cellát) minél több külön részre, amelyekben a kristályok felváltva fordítottan helyezkednek el, így megfelelő távolságból nézve igen megnő a láthatósági szög.

Mindezek alapján igen jó tulajdonságokkal rendelkezik az MVA panel, gyakran 7 ms körüli fehér-fekete váltási idővel, 500:1 kontrasztaránnyal és 250 cd/nm fényerővel.

CRT és LCD

Ezek után érdemes átgondolni a TFT előnyeit és hátrányait.

• Fogyasztás: LCD: 25-40 W, CRT: 100-160 W
• Fényerő: LCD: 250 cd/nm, CRT: 100 cd/nm; az LCD háttérvilágítását sokáig lehet fokozni, de a CRT-nél a foszforrétegből kell kicsalni a fényenergiát.
• Felbontás: míg az LCD csak a tényleges fizikai felbontásán ad élvezhető képet, addig a CRT lényegesen szabadabban állítható (különbség ott is van, de elhanyagolható).
• Konvergencia, geometria, fókusz: egyértelmű az LCD hibátlansága a CRT-hez képest.
• Kontraszt: LCD: max. 500:1, CRT: 750:1; világosságállításban ("gamma") sokkal jobbak a CRT-k jelenleg, grafikai munkákkal lehetnek problémák LCD-n.
• Színhűség: LCD: max. 250000 szín, CRT: gyakorlatilag korlátlan. Az LCD-kben sokkal nehezebb pontosan forgatni a kristályokat, mint a CRT-kben pontosan szabályozni az elektronáram amplitúdóját. Szintén érv a CRT mellett a grafikai alkalmazásokban.
• Képfrissítés: LCD: max. 75 kép/mp, CRT: >100 kép/mp; tehát a CRT jóval több különböző képet tud megjeleníteni másodpercenként, azonban míg a CRT-n minden kép után kvázi törlődik a teljes képernyő, az LCD-n csak az a kristály forog, amelyiken változtatni kell, tehát kevesebb a kép ugyan másodpercenként, de semmilyen villogást nem tapasztalhatunk: kevésbé rontja tehát a szemet.
• Sugárzás: LCD: gyakorlatilag semmi, CRT: TCO'99, stb.-nek megfelelően, de van.
• Helyigény, súly, egyebek: mindenki maga dönt...

Ennyit szerettünk volna röviden szólni a TFT technológiákról, a gyakorlati kérdésekkel kapcsolatban pedig irány MLaca cikkei!

Emvy