Külső, ergonómia

Már az elődmodell, az XZ-1 sem volt épp apró (sőt), de az újonc kifejezetten „emberes” méretű lett, ami egyrészt jó, mert rendesen meg lehet fogni, másrészt rossz, mert nyugodtan elfelejthetjük a farzsebben való hordozást. Az XZ-2 leginkább vastagságban nőtt, ami a dönthető kijelzőnek és az ahhoz tartozó, roppant masszív mozgatómechanizmusnak köszönhető.

Az ekvivalens 28-112 milliméteres optika itt is dominálja az előlapot – átmérőjét pedig csak tovább növeli az objektív tubusát körbeölelő vezérlőgyűrű, amely „kattogósan” és „simán” is üzemeltethető a tőle balra látható nyomógomb/váltókar segítségével. Újdonság a cserélhető markolati rész, amihez hasonlóval már az E-P3-nál és a nem olyan rég bemutatott E-PL5-nél is találkozhattunk.

Az Olympus XZ-2 felépítése tipikusan „olympusos”: masszív, tömör és kimagaslóan jó minőségű. Még mielőtt valaki elfogultsággal vádolna minket, érdemes elmenni a mintaboltba és kézbe venni a kurrens termékpaletta bármelyik gépét! Ezek a jellemzők érvényesek a kapcsolókra, nyomógombokra és tárcsákra egyaránt. A módválasztó, de még a kis zoomgyűrű is örökéletűnek tűnik.

A váztest hátulról nézett jobb oldalában lettek elhelyezve a HDMI és az USB aljzatok, egy kis kihajtható műanyag ajtó védi őket a koszolódástól.

A dönthető kijelző két végpontjában

A hátoldalt a nagy, érintésérzékeny kijelző uralja, amely mellett jobbra fent egy gumírozott hüvelyktámasz található. A nyomógomb-együttes és a multifunkciós egység elrendezése elfogadható, a kezelőszervek minősége példás, nyomáspontjuk remekül érezhető. Csakúgy, mint az elődmodell, az XZ-2 is rendelkezik saját „kiegészítő csatlakozási ponttal”, amelyre nem csak elektronikus kereső, de külső mikrofon, makrózáshoz LED fény és ki tudja még mi minden csatlakoztatható. A rendszervaku használatáról azonban ilyenkor le kell mondani.

A váztest alján találjuk az akkumulátor és a memóriakártya nyílásait egy meglehetősen apró retesszel rendelkező ajtó mögött. A fém állványmenet nem pont az optikai középvonal alatt kapta meg helyét – érdekesség, hogy állványfej-cseretalppal szerelve a nagy vezérlőtárcsa (az optika körüli) nehezen, illetve nem tekerhető, mert forgófelülete nekifeszül a cseretalp gumírozásának.

Felülnézetből – balról jobbra haladva – az alábbi alkotóelemeket láthatjuk: beépített vaku (automatikusan nem nyílik fel), vakusaru (előtte a sztereó mikrofon két nyílásával), bekapcsológomb, kioldó és zoomgyűrű, valamint módválasztó tárcsa. Íme, még pár kép, ami az XZ-2-t mutatja a Panasonic DMC-GX1-gyel összehasonlítva:

Az Olympus XZ-2 – amint az a fenti képeken is megfigyelhető – nem egy apró, ultrakompakt méretű fényképezőgép lett, hanem egy testes, valóban fotózásra használható, rendesen megfogható masina, amivel – többek között a jó kezelőfelületnek köszönhetően – élvezet fényképezni. A minőségérzet megvan, az ergonómia sem rossz, a készülék tömege pedig sokat sejtet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!