Mi jó és mi nem?

A csend hangjai

Nyersanyag tekintetében igen rosszul állt a szénánk, csak közepes Philips 74 és 80 perces CD-im voltak itthon (Max: 16X írási sebesség!), melyre ráadásul a jó öreg Yamaha 2100S íróm egyszerűen képtelen karcolni, inkább meghalna tőlük... úgy tippeltem, hogy az NEC sem fogja szeretni ezen lemezeket, de legnagyobb meglepetésemre egy vak hangot nem adott ki az író a lemezt behelyezése után! Csak igen közelről hallható a hangja, nem úgy, mint bármely más író/olvasó, amivel mostanában dolgoztam! Az első benyomásunk tehát abszolút pozitív.

Extremitás^2

Eddig nem volt alkalmunk (vagy inkább nem mertük) kipróbálni a hálózaton keresztüli írást, most azonban erőt vettük magunkon, és megtettük. Azt nem állítjuk, hogy eztán mindig így vésünk majd CD-ket, de működött. Követve a mai trendet, az egyre népszerűsödő SVCD formátumot választottuk "alapegységül", és egy ezen alapuló, átfogó, legkevésbé sem pihentető tesztsorozattal sanyargattuk az írót (és magunkat).

Hálózat, meg miegymás (click4big!)

Az első nekifutás egy kis túlírással megerőszakolt hálózaton keresztüli SVCD karcolat volt. A Nero-ban a hálózati fájlok cache-elése természetesen ki volt kapcsolva, különben semmi izgalmas nem lett volna a dologban.

Nokess

A "merjük nagyok alkotni" cél szellemében 77:37.60 percnyi anyagot szerettünk volna egy 74 perces CD-re varázsolni. Esélyeink így durván a jövő heti NV30 tesztünkével vetekedhettek, és ennek megfelelően nem is sikerült a projekt. A szenvedés közel nyolc és fél percig tartott, mert miközben az író véste a CD-t, a hálózaton a forrás gépre egy vaskosabb archívumot kezdtünk kitömöríteni.

Leterheltség

Másodszorra ugyanezt a menetet replikáltuk, de immár 80 perces CD-re, és mivel a kisördög mindig ott kísért, hogy kifektessünk egy "Buffer Underrun" védelemmel megáldott írót, azzal próbálkoztunk, hogy lokálisan két CD-nyi kitömörítés mellett még egy Warcraft parti is beleférjen. A játék a szaggatásmentesség hiánya miatt elmaradt, de a lemez végül sikeresen elkészült! Az író nem kevesebb, mint 106-szor futott ki a bufferéből.

Mennyi az annyi?

Az előző tesztben (NEC 7700a) lassúságunk miatt nem készült kép, mely megörökítette volna az igazságot, ám ezt most pótoljuk. (Nem világos, hogy a fejlesztők miért csak pár másodpercig hagyják az igen informatív ablakocskát az orrunk előtt)

Túlírás? NEM?!

Hiába a specifikációk és a Nero információs ablaka, tapasztalataink szerint az NEC 7900 nem jeleskedik a túlírásban. Nyuszi módjára már csak 75:37.70 percnyi adatot állítottunk össze, de a bicska ebbe is beletört egy 'invalid block address' hibaüzenet kiséretében.

Természetesen nem kizárt, hogy a médium, azaz a CD lemezek nem voltak megfelelőek a túlíráshoz, ezt sajnos mi egyéb CD-k hiányában sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk. Korábbi (NEC 7700a) és mostani tapasztalatainkból, valamint az interneten fellelhető információkból azért arra következtetünk, hogy ez a feature nem erős oldala az NEC 7900-nek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!