Bevezető, külső

Nemrégiben teszteltük a Dell 21:9 képarányú kijelzőjét; most egy ugyanakkora, ugyanolyan paraméterekkel rendelkező modell érkezett hozzánk, csak LG színekben. Ez persze nem a véletlen műve, tekintve hogy a konkurens márkába is az LG szállítja a panelt, ennek ellenére az eredményekben is várhatóak különbségek, mivel a panel csak egy része a teljes monitornak.

Kezdjük például rögtön a külső megjelenéssel! Bár a képarány és a képátló miatt a méretek adottak, a külső mégis meghatározó szempont, amibe természetesen az állvány is beletartozik. Az LG az elöl matt fekete, hátul fehér dizájnra voksolt. A káva látszólag itt is rendkívül keskeny, ám most is csak optikai tuningról van szó, valójában 1-1 centiméter holttér minden irányban van.

A hátoldal letisztult, itt kaptak helyet a 100 x 100 mm-es VESA furatok, amelyek falra szerelés esetén szükségesek. Ez azonban csak félig jó hír, a csatlakozók ugyanis hátrafelé állnak, nem pedig lefelé, így lehetetlen teljesen a falhoz szorítani a kijelzőt.

Az állványként is funkcionáló talpat két csavar rögzíti. A mutatós (bár a látszat ellenére műanyag) szerkezet valójában elég egyszerű, nem kínál sem magasságállítási, sem elforgatási lehetőséget, csak és kizárólag dönteni lehet a kijelzőt.

Csatlakozókkal bőségesen elláttak bennünket, ám a jó öreg analóg D-Subról le kell mondanunk. Kapunk viszont DVI-t, egy normál méretű DisplayPortot és két HDMI-t (ebből az egyik MHL-kompatibilis), továbbá három darab USB 3.0-s kaput, illetve két 3,5 mm-es jack aljzatot. A bemenetekből egyszerre kettőt is tudunk használni, mert a kijelző támogatja a kép a képben funkciót, ami egy ekkora képernyőnél igen hálás dolog.

A mellékelt kábelek tekintetében már nem ilyen bőkezű a gyártó; a DVI-D és audiokábelek mellett USB 3.0-s uplink és MHL kábelt kapunk, ám normál HDMI vagy DisplayPort használata esetén a vásárlónak kell gondoskodnia az ehhez szükséges kiegészítők beszerzéséről.

Mérések és kalibrálás

A tesztelést ezúttal a DisplayPort kábel csatlakoztatásával kezdtük, majd a kalibrálást megelőzően megmértük a gyári beállítást, valamint az egyes előre beprogramozott képüzemmódokat.

Tesztalanyunkban 2560x1080 pixeles AH-IPS panel dolgozik LED-es háttérvilágítással, ami PWM-mel szabályozza a fényerőt, így az erre érzékenyeknek némi villódzással kell számolniuk.

LG 29EA93 PWM vizsgálata 25% és 100%-os fényerősség-beállítással, 1/10 s záridővel.

Az 1/10 s záridővel készült kép tanúsága alapján mindössze 120 Hz-es frekvenciával számolhatunk, ami borzasztóan kevés. 100%-os beállítás mellett a háttérvilágítás folyamatos, ez esetben nincs vibrálás.

Gyári beállítások

Dobozból kivéve, gyári beállításokkal

Bár az LG ezúttal nem állítja, hogy gyárilag kalibrálva érkezne a kijelző, mégis sikerül a legnagyobb delta E értéket pontosan 5-re hoznia, amit általában az előre kalibrált monitoroknál szoktak célként kitűzni – nem mintha ez jó érték lenne. A gamma rendben van, a színhőmérsékletet kicsit alálőtték, de a fényerőből visszavéve már egy egészen használható színvilágot kapunk, amit kalibrálással tovább lehet tökéletesíteni.

Text / Photo beállítások

Game / Cinema beállítások

Az előre eltárolt beállítások közül nem sok használható akad – a Text mód kivételével, ami roppantmód hasonlít a gyári beállításra. A Cinema elnevezésű opcióval lennénk a leginkább elégedettek, ám mégsem vagyunk azok, ugyanis ezen a beállításon a megjelenített kép homályosabb lesz, ami főleg a betűknél rendkívül zavaró (mintha valami brutálisan erős ClearType-ot használnánk).

Kalibrált eredmények

A legjobb eredmény eléréséhez tehát kalibrálni kell, amit természetesen meg is tettünk.

Kalibrált eredmény

A bal oldali grafikon az egyes színek referenciától való eltérését mutatja (delta E), bal oldalukon az eltérés konkrét értékével. Ezek átlaga és maximuma a jobb oldalon látható: az átlagos delta E értéke 0,33, a legnagyobb 0,91. Mindkét érték bőven az elfogadható határon belül van!

A kalibrálás célértékei nem változtak, továbbra is a 6500 K színhőmérséklet (D65), 2,2 gamma, 120 cd/m² fényerő és a legjobb fekete, valamint legnagyobb kontrasztarány a cél. Mellette az "Achieved" szekcióban a mért eredményeket látjuk. A kalibrálás viszonylag pontosan sikerült: a fényerő pontos, a színhőmérséklet pedig bőven az elfogadható eltérésen belül van. A feketeponton 0,14 cd/m² értéket kaptunk, amely 834:1 kontrasztarányt eredményez.

Egy másik programmal is ellenőriztük a kalibrálást. Itt jól látható a kijelző által megjelenített színtér, ami túllóg a referencia sRGB színtéren, és sarokpontjai sincsenek pontos irányban, ez pedig színtorzulást okoz. Sajnos sRGB beállítás nincs.

A BasICC-vel ICM kiterjesztésű fájlt készítettünk, ez ugyanúgy használható, mint a korábbi ICC-k. A hozzá tartozó beállításokat a fenti táblázat részletezi. Fontos információ: ezek használata nem helyettesíti a műszeres kalibrálást (eltérő panelek, revíziók, környezet stb.)!

További mérések

A menüben a színhőmérséklet állítására is van lehetőség, ezek pontosságát is ellenőriztük a gyári beállításokkal, ICC/ICM profil nélkül:

A menüben konkrét színhőmérséklet-értékek nem szerepnek, csupán hideg, meleg és közepes opció közül választhatunk, ám ezek mindegyike elkerüli a számunkra optimális 6500K-s beállítást.

A háttérvilágítás nem egyenletesen reagál a menüben végrehajtott fényerősség-beállításokra, például a 100% és 90% között egyáltalán nincs különbség. A kijelző maximális fényereje papíron 300 cd/m², nekünk 265 cd/m²-t sikerült kicsikarni belőle, de normál esetben még ez is jóval több, mint amire az átlagos felhasználóknak valaha szükségük lesz. A legalacsonyabb beállítás 77 cd/m²-t jelent, ami szintén rendben van, az érzékeny szeműek sötétben is kellően vissza tudnak venni a fényerősségből. Összességében elég nagy átfogásból gazdálkodhatunk, így gyakorlatilag szinte minden, otthon előforduló körülményhez hozzá tudjuk állítani a megjelenítő fényerejét.

Háttérvilágítás

A kijelző nem mentes a háttérvilágítás beszűrődésétől, de a helyzet korántsem vészes, leginkább a sarkokban figyelhető meg a jelenség. Hozzá kell tennünk, az úgynevezett "glow" effekttel is számolni kell, ami a fekete/sötét képtartalomnál megfigyelhető szürke-fehér derengés rézsútos szögből nézve.

Homogenitás

A panel homogenitását kalibrálás után, a panel közepén 120 cd/m² fényerőre állítva mértük 7 x 3 mezőben. Ettől a legnagyobb negatív eltérést, mintegy -15%-ot a jobb felső sarokban mértük, míg alul középen és a bal alsó sarokban +6,5%-kal kaptuk a legnagyobb differenciát.

Sajnos az LG kijelzőjében nincs homogenitáskorrekció, így ezen a téren nagyjából hasonló eredményeket kaptunk, mint korábbi 21:9-es tesztalanyunk estében (kikapcsolt korrekcióval). Mindenesetre ez sem rossz eredmény.

Válaszidő, betekintési szög, menü

Válaszidő

Az LG 5 ezredmásodperces válaszidővel kecsegtet, amit természetesen gyorsítással ér el, és mértékét a menüben szabályozhatjuk három lépésben. A két szélsőséges beállításról készítettünk fotókat, amelyek közül a valós helyzethez hasonlókat válogattuk ki:

Válaszidő vizsgálata alacsony és magas gyorsítási beállításokkal

Input lag

A sorozatfotók elemzése alapján a bemeneti késleltetés nagyjából 45 ezredmásodperc körülre tehető. Ennél kicsit gyorsabb feldolgozást vártunk.

Betekintési szög

Aki olvasta a hasonló panelt használó Dell monitor tesztjét, azt nem fogja meglepetés érni, hiszen ugyanazt a konklúziót szűrtük le jelen tesztalanyunk esetében is: az IPS paneleknél általában elégedettek szoktunk lenni a betekintési szögekkel, hiszen szinte minden irányból kiváló képet adnak, leszámítva egy minimális kontraszt- és színbeli változást. Az LG 29EA93-nál, akárcsak a Dell U2913WM esetében, egy picit más a helyzet. A szélsőséges betekintési szögeknél (az alsó nézési pozíciót leszámítva) a kép jelentősen sötétedik – valószínűleg az egybe-előlapos kialakítás okolható ezért. Mindez a mindennapi használhatóságot nem befolyásolja jelentősen, hiszen ilyen extrém nézési pozíciót vélhetően kevesen választanak maguknak.

Menü

A menüről most kivételesen nem videót, hanem fényképet készítettünk. Az LG egy teljesen újfajta, a kijelző alján egy sávban végigfutó színes menürendszert alkalmaz, ami egyértelműen jól néz ki, és nagyjából logikusan is van felépítve. A megnyitásakor a leggyakrabban használt beállítások (fényerő, kontraszt) vannak elöl, majd ezt követően a többi beállítást külön almenükbe rejtették. Minden egyes menüpontról készítettünk egy képet, és ezeket raktuk egymás alá – tehát a valóságban a fényképpel ellentétben a kijelzőn egyszerre csak egy ilyen menüsáv látszódik.

A menüben lépkedést a káva aljára helyezett érintőgombokkal oldották meg, amelyek kellően érzékenyek és gyors beállítást tesznek lehetővé, ha már ráállt az ujjunk. Arra azért nem árt odafigyelni, hogy az egyes beállításokból az OK gombbal lépjünk ki, a Vissza gombbal ugyanis a korábbi beállítások maradnak érvényben.

Szemből az érintőgombok láthatatlanok, csak a feliratok árulkodnak ottlétükről; alulról nézve viszont minden látszik.

A gombokkal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy sok érintős megoldásnál problémát jelent, hogy egyáltalán nincs semmilyen, a gombra utaló felület, így olyan érzés a kezelés, mintha a kávát nyomkodnánk. Itt viszont apró dudorokat kapunk, ami jelentősen megkönnyíti a "zongorázást".

Fogyasztás, végszó

Fogyasztás

A kézikönyv 48 wattos fogyasztást említ, illetve USB-t és minden extra lehetőséget kihasználva 68 wattot; azonban mi csak 24-25 wattos teljesítményfelvételt mértünk kalibrált beállítások mellett.

Extrák

Mielőtt belekezdenénk az értékelésbe, ejtsünk néhány szót az extrákról is, merthogy akad még olyan, amiről nem beszéltünk. A mellékelt CD-n megkapjuk a True Color Finder kalibrálóprogramot, amivel hardveresen kalibrálhatjuk kijelzőnket, amennyiben rendelkezünk a kompatibilis hardverrel (például Colormunki vagy Spyder kalibrálóeszköz). Sajnos ilyen nem állt rendelkezésünkre, így ezt a programot nem tudtuk kipróbálni.

True Color Finder

Még egy segédprogram található a mellékelt CD-n, ami a Screen Split névre hallgat. Ezzel 2-4 Windows ablakot tudunk egy klikkeléssel különféle arányokban szétosztani a képernyő egész felületén, melyek átméretezés után is megtartják a teljes kitöltést. Van, akinek hasznos lehet ez a szolgáltatás, mi sajnos nem tudtuk kipróbálni, mert DisplayPorton keresztül nem támogatott a működése.

Ezenkívül a kijelző támogatja a kép a képben üzemmódot, amit itt Dual Link-upnak hívnak. Így egyszerre több bemeneten keresztül is fogadhatunk jelet – a kijelző képes ezt kezelni, és a képeket elhelyezni igény szerint egymás mellé vagy fölé, továbbá a hattengelyes színbeállításokkal is elbíbelődhetnek a profik.

A kijelzőn natív felbontásban akár 15 pókerasztal is elfér

Értékelés

Az LG ultraszéles kijelzőjével kapcsolatban kicsit vegyesek az érzéseink, amire ráerősít, hogy az általunk várthoz képest magasabb ára. Főleg a Dell U2913WM után, ami ugyanerre a panelre épít, de háttérvilágítása nem PWM-et használ a fényerősség szabályozásához (ami a tesztelt példány egyetlen nagy hátránya), illetve az állványa is sokkal jobb beállítási lehetőségekkel kecsegtet, még ha kevésbé tetszetős is. Ezzel szemben az LG kijelzője a mobil eszközök csatlakoztatásakor hasznos, MHL-kompatibilis HDMI portot és a beépített sztereó hangszórót tudja felvonultatni, ami nem feltétlenül fontos mindenkinek.

Bár ízlések és pofonok, tartja a mondás, számunkra úgy tűnik, hogy a Dellel ellentétben az LG sokkal inkább azt a vásárlóréteget célozza meg, akiknek fontos a dizájnos külső, és egy olyan kijelzőt szeretnének vásárolni, ami sokkal inkább hétköznapi, otthoni használatra szánt termék, mintsem irodai felhasználásra szánt monitor. Kollégánk tetszését is elnyerte a PH!TV adásában. Valószínűleg mindkét termékre van igény – a választás most is a vásárlók kezében van.

Daywalker

Az LG 29EA93 UltraWide monitort az LG magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.