Három EMTEC mozidoboz

Próba N150H

A hálózati médialejátszók vizsgálatához stevve fórumozónk segítségével összeállítottunk egy tesztcsomagot. Ebben különféle felbontású videó-, hang-, valamint képállományok szerepelnek, és belekerült néhány felirattípus is. Videóknál a fő hangsúlyt a nagyfelbontású HD anyagokra helyeztük, melyek kezelése fejlettebb hardvert igényel. Sok hálózati lejátszó ezeket csak számítógép segítségével tudja megjeleníteni, transzkódolást igényel. A videós tesztcsomag számítógépes rendszerek képességeinek vizsgálatához is hasznos lehet, hogy olvasóink el tudják dönteni, hardverük felkészült-e a HD korszakra. Ezért elérhetővé tesszük. A filmrészletekhez egy szoftvercsomagot mellékeltünk, amiben lejátszók, kodekek és információs program található.

Zenék esetében azt vizsgáltuk, hogy a szokásos MP3 és WMA mellett hogyan boldogulnak a készülékek a FLAC és OGG formátumokkal. Képeknél arra voltunk kíváncsiak, mekkora felbontásúakkal bír el a lejátszó, továbbá hogy a klasszikus JPG és BMP formátum mellett kezeli-e a GIF, animált GIF, PNG és TIFF állományokat. A videóknál megnéztük, mi a helyzet a feliratokkal, különösen az ű és ő karakterek megjelenítésével.

Hirdetés

Először a három masina távirányítóját vettük szemügyre. Elsőre látható – sőt inkább tapintható – volt, hogy a kis Movie Cube N150H kapta a legolcsóbbat. Elsősorban tévézéshez igazították, így a multimédiás gombokat az aljára sűrítették. A lejátszás indítója (Play) és szüneteltetője (Pause) egészen kicsire sikerült, ezen felül viszont mindent nagyjából rendben találtunk.

EMTEC Movie Cube N150H, S800 és D850H távirányítója

Legigényesebbnek az S800 „karmesteri pálcája” tűnt. Itt a multimédiás funkcióké volt a főszerep, ezek kerültek a felső részre. Középen nagyon igényes, nem gumis, hanem műanyag navigációs csoportot alakítottak ki, a csatornaváltók pedig alulra kerültek. Egyedül az nem tetszett vele kapcsolatban, hogy sok funkció váltóval (Shift) érhető csak el rajta, többek között ilyen a képnézegetésnél hasznos nagyítás. Éppen emiatt, a három közül a D850H távirányítóját találtuk a legjobbnak. Bár nem olyan csinos, mint az S800-é, de billentyűit okosan rendezték el. Felül sorakoznak az általános kezelők, aztán jönnek a csatornaváltó számok, végül pedig a médialejátszók, ahol a legfontosabb billentyűket szépen kiemelték.

Nagy bánatunkra megfelelő rádiójel és antenna híján a digitális tévéadáshoz kapcsolódó részt egyik eszköznél sem tudtuk kipróbálni. A Movie Cube N150H esetében ez nagy érvágást jelent, hiszen a készülék elsősorban tévétuner. Azt viszont jó tudni, hogy a digitális vételben kevesebb a hibalehetőség, mint az analógnál. Ha egyszer bejön a kép, az pontosan a megadott frekvencián lesz, nagyszerű minőségben és rendesen működő elektronikus műsorfüzettel (EPG). Ráadásul a digitális adást sokkal könnyebb rögzíteni, mert egyenesen számítógép által emészthető formátumban érkezik, nem igényel további digitalizálást. Egyszerűen a médiaprocesszor helyett/mellett a merevlemezre ereszthetjük.

Médialejátszónak nem volt éppen csúcsszuper az N150H, bár ez csak másodlagos feladata. A videóknál alacsony felbontású témában érezte jól magát. A magasabb bitrátás HD anyagok többségét ugyan lejátszotta, de mintha valamiféle pufferelési megakadásai lettek volna. Minden film elején megtorpant egyszer-kétszer – nem feltétlenül a mozgalmas jeleneteknél – később viszont már csak párszor bicsaklott meg. Azért a „killa sample” szépen letérdeltette. Érdekes, hogy emellett még a digitális tévéből rögzített focis anyagunkkal volt gondja, pedig elvileg a digitális adást is ilyen formátumban kellene kapnia.

Feliratok terén sem volt valami rózsás a helyzet. A dupla ékezetes (ő, ű) karakterek tetején hullám és kalap jelent meg közép-európai beállítással is, továbbá a betűméretet csak szűk tartományban lehetett állítani. Bizonyos esetekben (például amikor a képbe kódolt idegen nyelvű feliratunk van) hasznos lehet a szöveg mögé tehető háttér. Kár, hogy elég rondán oldották meg, végighúzódik az egész alsó részen.

Képnézegetésnél is belefutottunk pár korlátozásba. A legzavaróbb az volt, hogy bár nagyíthatóak voltak a képek, szélességük nem nőtt tovább az eredetinél. Tehát egy álló, 2:3 oldalarányú fotó sokszorosára nagyítva is csak a tévé középső sávjában jelent meg, ahogyan az a fenti ábrán látható. Egyébként már csak a forgatást hiányoltuk (vagy csak nem találtuk meg?), a PNG-k lassú megnyitása és a TIFF-ek támogatásának hiánya nem volt olyan zavaró. Zenében csak az MP3, WAV és WMA formátumot kezelte az N150H, az OGG és FLAC nem működött.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!