Próba

A hálózati médialejátszók vizsgálatához stevve fórumozónk segítségével összeállítottunk egy tesztcsomagot. Ebben különféle felbontású videó-, hang-, valamint képállományok szerepelnek, és belekerült néhány felirattípus is. Videóknál a fő hangsúlyt a nagyfelbontású HD anyagokra helyeztük, melyek kezelése fejlettebb hardvert igényel. Sok hálózati lejátszó ezeket csak számítógép segítségével tudja megjeleníteni, transzkódolást igényel. A videós tesztcsomag számítógépes rendszerek képességeinek vizsgálatához is hasznos lehet, hogy olvasóink el tudják dönteni, hardverük felkészült-e a HD korszakra. Ezért elérhetővé tesszük. A filmrészletekhez egy szoftvercsomagot mellékeltünk, amiben lejátszók, kodekek és információs program található.

Zenék esetében azt vizsgáltuk, hogy a szokásos MP3 és WMA mellett hogyan boldogulnak a készülékek a FLAC és OGG formátumokkal. Képeknél arra voltunk kíváncsiak, mekkora felbontásúakkal bír el a lejátszó, továbbá hogy a klasszikus JPG és BMP formátum mellett kezeli-e a GIF, animált GIF, PNG és TIFF állományokat. A videóknál megnéztük, mi a helyzet a feliratokkal, különösen az ű és ő karakterek megjelenítésével.

Hyunday Mbox L110

Kézbe kapva a Hyundai távirányítót egészen meg voltunk elégedve az elrendezésével. Felül a lényeges szabályzógombok voltak, aztán jött a menü kezelésére szolgáló négyirányú kör, majd a lejátszás vezérlője és a most is használat nélküli számgombok, melyeket a fejezetek között ugró Goto és a fájlok törléséhez, átnevezéséhez való Edit keretezett alulról. Míg el nem végeztük a lényegesebb beállításokat, addig nagyon hiányzott az A.C.Ryaneket látott gomb, amellyel egyből a Setup részre ugorhattunk.

A gumis gombok kellemesen jártak, csak a főmenü mozgása volt egy kicsit darabos. Belül sem a fürgeség volt a jellemző, de ezt már megszokhattuk a Realtek chipes modelleknél. Lejátszás kapcsán a szokásos helyzetet konstatáltuk. Zenében az MP3 mellett a WMA, OGG és FLAC sem okozott gondot. Ügyes, tévékímélő funkció, hogy zene közben pár másodpercen belül feketére váltott a kép. Persze pár perc után bekapcsolódó képerényővédő van a legtöbb ilyen lejátszóban. Képeknél a szokásos mumus, a progresszív DCT kódolást használó JPG, illetve a TIFF állományok fogtak ki a gépecskén.

Videóban csak a durván eltúlzott kódolású és bitrátájú „killa sample” okozott gondot, minden más szépen ment. Helyi tárról a lejátszás közbeni nagyítás még gyorsítás és lassítás közben is rendben volt. Ethernet hálózatról olvasva a heves, össze-vissza tekergetésnek akadozás lett a vége, de például folyamatos, kétszeres lejátszási tempóval már nem volt gond. Nagyon korrektnek találtuk a feliratos részt. Alap, hogy a magyar ékezetes betűket hibátlanul kezelte, emellett többféle színből választhattunk. Bőségesek voltak a méretezési és elhelyezési lehetőségek is. Akár féltévényi, vagy csak nagyítóval látható méretet is belőhettünk, vagy a szöveget a felső peremre tolhattuk.

Egy dolgot említenénk még meg. A Hyundai Mbox L110 a hasonló Realtek chipes eszközöknél picit jobban melegedett, valószínűleg a belső fémburok híja miatt. Aggodalomra azért nincs ok, mert a hardver teljes terhelésen is csak 5 watt környékén fogyaszt, készenléti állapotban pedig szinte semmit, ilyenkor nem is melegszik.

Connectland HD Media Gateway

A Hyundai után kicsit furának tűntek a Connectland távirányítójának apró gombjai. Nem csak kicsik voltak, de változó érzékenységgel reagáltak, sőt a menü navigációs iránygombjai közül a jobb párszor be is ragadt a távkapocs borítása alá. Egy kis megszokással viszont nagyszerűen kezelhetővé vált. Itt a rövid főmenünek köszönhetően bárhonnan két nyomással a beállítós részen lehetünk, innen pedig újra kettővel visszatérhetünk eredeti feladatunkhoz.

A készülék további tesztelése unalmasnak volt mondható, ugyanazt tapasztaltuk, mint pár hete az A.C.Ryan Playon! HD-nél. A progresszív kódolású JPG-től és a „killa sample"-től eltekintve semmivel sem volt gondunk, bármilyen forrásból – helyiből vagy hálózatiból – vettük őket. Rendben voltak a feliratok, és a torrent kliens is korrektül tette a dolgát.

Hálózaton keresztül 3 MB/s körüli tempóval tudtunk írni a belső merevlemezt, olvasni pedig ennek a duplájával. Ez a tempó elégnek bizonyult a HD filmek lejátszásához, de vad tekergetés közben már itt-ott megakadt a rendszer. Arra sem ideális, hogy sok-sok gigabájtnyi adatot mozgassunk vele Etherneten keresztül, mert elég sokat kell majd várnunk közben. Ilyen feladatra célszerű USB csatlakozón keresztül számítógépre kötni a médiadobozt. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a belső ventilátornak és winchesternek van némi hangja, ami csendes jeleneteknél zavaró lehet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!