Arctic Cooling Fusion 550R

Mostanában a tápok egyetlen lényeges fejlődési iránya a ventilátor méretének növelése. Miután az alulra szerelt 120 milliméteresek kiváltották az egy (két) 80 milliméteressel szellőztetett megoldásokat, sokáig egyeduralkodók voltak a piacon. Az utóbbi időben viszont egyre-másra jönnek a 135 milliméteres lapátkerékkel szerelt megoldások. A nagyobb ventilátor előnye, hogy kisebb fordulatszámon – tehát halkabban – tudja ugyanazt a légszállítást hozni, vagy azonos fordulaton több levegőt mozgat meg, mint kisebb társai.

Mai tesztalanyunk, az Arctic Cooling Fusion 550R, melyet a Bluechip webáruház jóvoltából próbálhatunk ki, szembemegy a trenddel, csak 80 milliméteres ventilátort szerelnek bele. Pontosabban rá. Ugyan az Arctic Cooling termékeit egy fejlett európai országban – Svájcban – tervezik, a Fusion 550R tápnak sikerült meglehetősen környezetszennyező csomagolást kitalálni. A könnyen újrahasznosítható papír helyett vastag műanyagot alkalmaztak, amibe ráadásul meglehetősen nehéz volt eredeti állapotban visszacsomagolni a tápot.

Meglehetősen szokatlan formájú a Fusion 550R. Háza jó pár centiméterrel rövidebb a klasszikus ATX áramforrásoknál. Hátulján a rács nem méhsejtes, hanem ritka, négyzetes, így meglehetősen jól látszanak a mögötte rejtőző alkatrészek.

Azért rövidebb a Fusion 550R a szokásos tápoknál, mert ventilátorát nem az aljába tették, hanem az elejére, ráadásul a házán kívülre szerelték. A külön is megvásárolható F8 Pro sorozat egy tagját kaptuk, melynek fő érdekessége a speciális, rezgéscsillapított keret. Ennek és a percenként kétezres maximális fordulatszámnak köszönhetően nagyon halk üzemre számíthatunk. Kérdés, hogy a kisebb lapátkerék légszállítása mire lesz elegendő. Két, háromtűs ventilátorhoz való aljzatot is találunk a Fusion 550R-en. Ezekre a házat szellőztető többi ventilátort köthetjük, hogy a táp saját terhelési és hőmérsékleti igénye szerint szabályozhassa a számítógép szellőztetését. Jó ötletnek tartjuk ezt a kialakítást, csak az a gond vele, hogy az előlapra szerelt ventilátor kábele sok esetben nem ér majd el a tápig.

Rendhagyó az Arctic Cooling tápjának kábelezése is. Meglehetősen rövid, 40 centiméteres a 20+4 tűs fő tápcsatlakozó kötege. Ennél csak öt centiméterrel hosszabb a másik alaplapi vezeték, aminek a végén nem a ma elterjedt 4+4 tűs, hanem csak 4 tűs konnektor van. Kétségtelen, hogy mind a nyolc csatlakozóra csak 150 wattnál nagyobb fogyasztású – tehát az abszolút csúcs – processzoroknál van szükség. Nem kevesebb mint négy, egyenként 50 centiméteres kábel végére került PCI Express grafikus kártyákhoz való csatlakozó. Ebből kettőnek hat, kettőnek pedig nyolc (6+2 elrendezésben) tűje van. Szokatlan, hogy az első négytűs, IDE eszközökhöz való konnektor a táptól mindössze 25 centiméterre található. Ezt 15 centiméterenként még kettő követi, a köteg végére pedig egy floppyhoz való aljzatot tettek.

Még furcsább, hogy mind a hat SATA csatlakozó egy vezetéken lóg, melynek teljes hossza csupán 82 centiméter. A táptól 30, 38, 46, 52, 67 és 82 centiméterre helyezték el őket, szóval az első négy sűrűbben, az utolsó kettő ritkábban áll. Vitatható az elrendezés praktikussága, de akinek például egy-két SATA optikai meghajtója van a ház tetejében, lejjebbre pedig két SATA merevlemezt telepített, az egyetlen kábellel megoldhatja majd az áramellátást. Annak viszont problémája lehet, aki három SATA winchesterét 30 centiméternél távolabb tartja SATA optikai meghajtójától. Persze a baj nem olyan nagy, léteznek IDE-s tápcsatlakozót SATA-ra alakító konverterek.

Mondani sem kell, hogy a Fusion 550R specifikációs táblája is elég furcsa. Először is az 550 wattos érték enyhe reklámtrükk. Több gyártóhoz hasonlóan az Arctic Cooling is a maximális, és nem a folytonosan leadott teljesítményt jelölte meg, a Fusion 500R reálisabb név lenne ennek a tápnak. Általában a 12 voltos ág egyes részeinek fejenkénti maximumát összeadva a közös csúcsértéküknél nagyobb szám szokott kijönni. Ez annyit jelent, hogy egyenetlen terhelésnél az egyik ág képes nagyobb teljesítményt leadni. A Fusion 550R-nél viszont a két 12 voltos részleg egyenként 17 ampert tud, ami teljesítményben pontosan a közös, 408 wattos (ez 34 ampernek felel meg) csúcs felét jelenti. Nem tudni, hogyan osztották el a részeket, de két GeForce GTX 295 vagy két Radeon HD 4870 X2 közös teljesítménye átlépheti az egy részre vonatkozó 204 wattos teljesítményhatárt. Azonos részre akasztva egy csúcskategóriás processzort és egy jó nagy grafikus kártyát szintén kevés lehet a 204 watt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!