Fúziós erőmű

  • (f)
  • (p)
Teszt – Írta: rudi | 2009-12-02 12:30

Nálunk járt az Arctic Cooling Fusion 550R tápja, melyet speciális, csupán 80 milliméteres ventilátorral láttak el.

Arctic Cooling Fusion 550R

Mostanában a tápok egyetlen lényeges fejlődési iránya a ventilátor méretének növelése. Miután az alulra szerelt 120 milliméteresek kiváltották az egy (két) 80 milliméteressel szellőztetett megoldásokat, sokáig egyeduralkodók voltak a piacon. Az utóbbi időben viszont egyre-másra jönnek a 135 milliméteres lapátkerékkel szerelt megoldások. A nagyobb ventilátor előnye, hogy kisebb fordulatszámon – tehát halkabban – tudja ugyanazt a légszállítást hozni, vagy azonos fordulaton több levegőt mozgat meg, mint kisebb társai.

Mai tesztalanyunk, az Arctic Cooling Fusion 550R, melyet a Bluechip webáruház jóvoltából próbálhatunk ki, szembemegy a trenddel, csak 80 milliméteres ventilátort szerelnek bele. Pontosabban rá. Ugyan az Arctic Cooling termékeit egy fejlett európai országban – Svájcban – tervezik, a Fusion 550R tápnak sikerült meglehetősen környezetszennyező csomagolást kitalálni. A könnyen újrahasznosítható papír helyett vastag műanyagot alkalmaztak, amibe ráadásul meglehetősen nehéz volt eredeti állapotban visszacsomagolni a tápot.

Meglehetősen szokatlan formájú a Fusion 550R. Háza jó pár centiméterrel rövidebb a klasszikus ATX áramforrásoknál. Hátulján a rács nem méhsejtes, hanem ritka, négyzetes, így meglehetősen jól látszanak a mögötte rejtőző alkatrészek.

Azért rövidebb a Fusion 550R a szokásos tápoknál, mert ventilátorát nem az aljába tették, hanem az elejére, ráadásul a házán kívülre szerelték. A külön is megvásárolható F8 Pro sorozat egy tagját kaptuk, melynek fő érdekessége a speciális, rezgéscsillapított keret. Ennek és a percenként kétezres maximális fordulatszámnak köszönhetően nagyon halk üzemre számíthatunk. Kérdés, hogy a kisebb lapátkerék légszállítása mire lesz elegendő. Két, háromtűs ventilátorhoz való aljzatot is találunk a Fusion 550R-en. Ezekre a házat szellőztető többi ventilátort köthetjük, hogy a táp saját terhelési és hőmérsékleti igénye szerint szabályozhassa a számítógép szellőztetését. Jó ötletnek tartjuk ezt a kialakítást, csak az a gond vele, hogy az előlapra szerelt ventilátor kábele sok esetben nem ér majd el a tápig.

Rendhagyó az Arctic Cooling tápjának kábelezése is. Meglehetősen rövid, 40 centiméteres a 20+4 tűs fő tápcsatlakozó kötege. Ennél csak öt centiméterrel hosszabb a másik alaplapi vezeték, aminek a végén nem a ma elterjedt 4+4 tűs, hanem csak 4 tűs konnektor van. Kétségtelen, hogy mind a nyolc csatlakozóra csak 150 wattnál nagyobb fogyasztású – tehát az abszolút csúcs – processzoroknál van szükség. Nem kevesebb mint négy, egyenként 50 centiméteres kábel végére került PCI Express grafikus kártyákhoz való csatlakozó. Ebből kettőnek hat, kettőnek pedig nyolc (6+2 elrendezésben) tűje van. Szokatlan, hogy az első négytűs, IDE eszközökhöz való konnektor a táptól mindössze 25 centiméterre található. Ezt 15 centiméterenként még kettő követi, a köteg végére pedig egy floppyhoz való aljzatot tettek.

Még furcsább, hogy mind a hat SATA csatlakozó egy vezetéken lóg, melynek teljes hossza csupán 82 centiméter. A táptól 30, 38, 46, 52, 67 és 82 centiméterre helyezték el őket, szóval az első négy sűrűbben, az utolsó kettő ritkábban áll. Vitatható az elrendezés praktikussága, de akinek például egy-két SATA optikai meghajtója van a ház tetejében, lejjebbre pedig két SATA merevlemezt telepített, az egyetlen kábellel megoldhatja majd az áramellátást. Annak viszont problémája lehet, aki három SATA winchesterét 30 centiméternél távolabb tartja SATA optikai meghajtójától. Persze a baj nem olyan nagy, léteznek IDE-s tápcsatlakozót SATA-ra alakító konverterek.

Mondani sem kell, hogy a Fusion 550R specifikációs táblája is elég furcsa. Először is az 550 wattos érték enyhe reklámtrükk. Több gyártóhoz hasonlóan az Arctic Cooling is a maximális, és nem a folytonosan leadott teljesítményt jelölte meg, a Fusion 500R reálisabb név lenne ennek a tápnak. Általában a 12 voltos ág egyes részeinek fejenkénti maximumát összeadva a közös csúcsértéküknél nagyobb szám szokott kijönni. Ez annyit jelent, hogy egyenetlen terhelésnél az egyik ág képes nagyobb teljesítményt leadni. A Fusion 550R-nél viszont a két 12 voltos részleg egyenként 17 ampert tud, ami teljesítményben pontosan a közös, 408 wattos (ez 34 ampernek felel meg) csúcs felét jelenti. Nem tudni, hogyan osztották el a részeket, de két GeForce GTX 295 vagy két Radeon HD 4870 X2 közös teljesítménye átlépheti az egy részre vonatkozó 204 wattos teljesítményhatárt. Azonos részre akasztva egy csúcskategóriás processzort és egy jó nagy grafikus kártyát szintén kevés lehet a 204 watt.

Belvilág

A belsőt vizsgálva először nyugtáztuk, hogy a ventilátornak nagyon kicsi, 0,15 amperes motorja van, tehát felőle nem sok hangot fogunk majd hallani. Egy segédkerettel rögzítették a tápra, erre támaszkodik gumielemekkel a lapátkerék, minimalizálva a rezgés keltette zajt.

Számítottunk rá, hogy szokatlan dolgot találunk a Fusion 550R belsejében, így annyira nem lepődtünk meg a két kisebb és egy hatalmas borda, valamint a rengeteg légterelő műanyag láttán. Nem találtunk utalást a belső gyártójára, de tudtuk, hogy az Arctic Cooling korábban a Seasonic beleit használta. Sikerült kideríteni, hogy a vaskos bordától és pár apróságtól eltekintve ez a belső azonos a Corsair nagyszerű VX450 modellével, melynek elektronikája a Seasonictól származik. Érdekes, hogy ez a 450 wattos táp egybeszabott 12 voltos ágat kapott, ami pár watt híján akkora teljesítményre képes, mint az Arctic Cooling 550-ese.

Nagyon beszabályozták a Fusion 550R ventilátorának légáramlatát. Középen egy műanyag elem irányítja kissé lefelé, majd a táp végében egy újabb lap alig pár centiméteresre szűkíti a kijáratot, ezzel a méretes, kimeneti oldalhoz tartozó bordára vezetik a levegőt, aminek a legnagyobb része minden bizonnyal a hálózati csatlakozós panel alatt távozik.

Bekukucskálva a ventilátornak hagyott nyíláson láthattuk, hogy a bemeneti oldalra Nippon Chemi Con márkájú kondenzátort telepítettek. Másik szögből az is kiderült, hogy 85 fokig van hitelesítve, ami ezen a területen bőven elegendő. Nagyobb hőterhelésre lehet számítani a kimeneti oldalon, ezért ide 105 fokot bíró, OST márkájú tornyocskák kerültek, melyek minősége szintén rendben szokott lenni.

Egyetlen aggasztó részletet találtunk csak belül. A vaskos kimeneti borda mindkét alsó sarkába tettek egy-egy pici kondenzátort. Ilyen közel a hőforrásohoz kérdéses az élettartamuk. A Corsair hasonló felépítésű tápjában a ventilátorcsatlakozó melletti apróság biztosan hiányzott, a borda másik sarkára akkor nem láttunk rá.

Teljesítmény, értékelés

Múltkori LC-Power táptesztünkhöz felújítottuk a méréshez használt konfigurációt. Sokakban felmerült eme cikk kapcsán, hogy miért nem használunk két Radeon HD 4870 X2-t. Ennek az oka végtelenül egyszerű: csak egy dupla GPU-s VGA áll – majdnem – folyamatosan a rendelkezésünkre. Úgy gondoljuk, a két GPU-s szörnyeteg önmagában is nagy biztonsággal felülmúlja a legtöbb felhasználó grafikus rendszerének fogyasztását. Alkalomadtán megvizsgálunk majd néhány tápot extrém CrossFire vagy SLI konfigurációban. Az Arctic Cooling mellé összehasonlítási alapnak szokásos Cooler Master Silent Pro 600 tápunkat állítottuk be.

  • Intel Core 2 Extreme QX6700 @ 3,33 GHz, 1,45 V
  • Asus P5E3 Deluxe alaplap
  • 2 x 1024 MB Samsung DDR3-1333 RAM
  • Asus Radeon HD 4870 X2
  • 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
  • Asus DWR-0804P optikai meghajtó
  • Casetek CK-1020 ház két ventilátorral

Táblázatunkban a konnektorból felvett fogyasztási értékek szerepelnek. Az a mennyiség, amit a táp felvesz az elektromos hálózatból, majd megfelelő egyenárammá alakít, és a számítógépnek továbbít. Ez a folyamat veszteséggel jár, mely a modern tápoknál 10-20%-ot tesz ki, és hőenergia formájában manifesztálódik. Tehát tesztgépünk fogyasztása – vagyis a táp leadott teljesítménye – ennek megfelelő mértékben kisebb a táblázat adatainál.

Mindkét mai versenyzőnk a 80 Plus standard tanúsítványi szintjének felel meg. A Cooler Master 20, 50 és 100 százalékos terhelésnél is egy hajszálnyival jobb. Nyugalmi és teljes terheléses esetben is pár wattal jobban teljesített a Fusion 550R-nél, de mérési módszerünkkel az ilyen különbségek elhanyagolhatók. Ugyanis a konnektorba dugott mérő különböző közelítési módszereket használ, távolról sem olyan pontos, mint például a villanyóra. Éppen emiatt hagytuk ki a korábbi tesztjeinkben szereplő, irreálisan magas készenléti fogyasztást. Tudva, hogy tápjaink 460 watt körüli konnektorból felvett teljesítménynél 82% körüli hatásfokúak, úgy számoljuk, tesztgépünk az enyhén húzott, 65 nm-es négymagossal és a dupla GPU-s Radeonnal pillanatokra 380 watt környékén fogyasztott, tehát ellátásához egy jól megtervezett 400 wattos áramforrás is elegendő lehet.

Termék megnevezése Arctic Cooling
Fusion 550R
Cooler Master
Silent Pro M600
Névleges teljesítmény 550 W 600 W
PFC típusa aktív aktív
Fogyasztás csatlakoztatva 0 W 0 W
Fogyasztás nyugalmi állapotban 195 W 191 W
Fogyasztás terhelve 467 W 461 W

Hangban a fogyasztásoshoz képest fordul a helyzet. Itt a speciális ventilátorú Fusion 550R nyugalmi és terhelt helyzetben is jól érzékelhetően halkabb volt a Silent Prónál, mely ebből a szempontból a legcsendesebb tápok közé sorolható. Tehát az Arctic Cooling versenyzője is helyet érdemel a különlegesen halk tápok előkelő társaságában.

Termék megnevezése Arctic Cooling
Fusion 550R
3,3 V 3,30 - 3,35 V
5 V 5,10 - 5,20 V
12 V 12,1 - 12,2 V

Rendben voltak a Fusion 550R feszültségértékei. A terheléssel arányosan csökkent a 12 voltos feszültség értéke, tehát közelített a pontos 12 felé, míg az 5 és 3,3 voltos picit távolodott a megszabottól. Természetesen az eltérések bőven az ATX12V szabvány engedte határokon belül voltak.

Értékelés

Elsősorban azért kedveltük az Arctic Cooling Fusion 550R tápját, mert más mint a többi. Akinek tehát egyedi, az átlagostól eltérő igényei vannak, lehet, hogy éppen ezzel a táppal kapja az optimális megoldást. Ventilátora például nem a processzor közeléből halássza el a meleg levegőt. Fura kábelezésének köszönhetően megtörténhet, hogy a sok SATA eszközt hajtó felhasználó egyetlen vezetékkel megoldja összes merevlemeze és optikai meghajtója tápellátását. Emellett a táp különösen halk, és a teljesítménye is rendben van. Aki úgy gondolja, háza többi ventilátorának vezérlését is a Fusion 550R-re bízhatja.

Azért akadt pár gyengéje is az Arctic Cooling tápnak. Aggódunk például a vaskos kimeneti borda tövébe rakott két kis kondenzátor miatt. Tovább ront ezen a helyzeten, hogy a konkurensek közül többen 3-5 év garanciát vállalnak, míg az Arctic Cooling egyelőre csak kettőt. Végezetül szépséghibának tartjuk, hogy a táp nevében maximális és nem állandóan biztosított teljesítménye szerepel. Az Arctic Cooling Fusion 550R rendszerint egy vagy két év garanciával kapható 17 000 forint körüli áron. A Corsair VX450 is ebben az árban kapható, de öt év garanciával. Ugyan névleges teljesítménye kisebb, de a legfontosabb, 12 voltos ágon majdnem olyan erős, mint a Fusion 550R, és hangban szintén jó. Ha a kettő közül választanunk kellene, akkor a hosszabb garanciaidő és az egyben hagyott 12 voltos részleg miatt voksolnánk a Corsairre, de az Arctic Cooling Fusion 550R is tetszett. Akinek éppen ez a kábelezés felel meg, nagyon jól jár vele.

rudi