Működés

Most először járt nálunk az ESS médiaprocesszora, szóval az EMTEC Movie Cube N120 kezelőfelülete teljesen új volt számunkra. Megismerni és megérteni egy pillanat műve volt, hiszen a hardverhez hasonlóan nem egy összetett darab. És nem is valami látványos. A főmenüben hat ikon közül választhattunk, melyekkel típusonként és könyvtáranként is böngészhetőek a multimédiás tartalmak.

Nem találtunk semmi szokatlant az öt részre bontott beállítási részen. Kelet-európai nyelvek közül sajnos a legfrissebb firmware is csak a lengyelt támogatta. Kedvenc részünk a videós volt, azon belül is a feliratos. Ugyanis itt nem csak a betűk, hanem hátterük színét is megadhattuk. Ez akkor lehet fontos, ha filmünkben bekódolt felirat van. Sajnos, nem minden ilyen jó a feliratos részen; a betűk mérete és pozíciója nem módosítható, valamint az időzítés sem állítható.

Mivel típusonként (kép, hang, video) és egyben is böngészhetjük a csatlakoztatott adattár tartalmát, minden esetben kétféle megjelenítési módot kapunk. Szerintünk a közös böngészős a jobb, mert ott a képeknél és filmeknél is külön előnézetet kapunk. Ez a képeknél sokkal gyorsabb, mint a kis ikonos előnézeti mód.

Mivel elég kevés gombja van a mellékelt távirányítócskának, a lejátszás közben elérhető funkciókat (nagyítás, feliratváltás, ismétlés módja stb.), csak körülményesen, egy alul megjelenő menüből választhatjuk ki.

Kellemes meglepetésben volt részünk a Movie Cube N200 belapcsolásakor. Az EMTEC végre átszabta a Realtek chipes lejátszóknál megismert, eléggé ódivatú kezelőfelületet. Először a kommunikáció nyelvét választhattuk ki – sajnos a magyar ezúttal is hiánycikk volt. Emellett még a vezetékes hálózatot állíthattuk be, csak ezután jött a főmenü.

Végre egy olyan elosztást láthattunk, ami 2010-ben is – nagyjából – megállja a helyét. A fő funkciókat csoportosító ikonsorból lefelé, oszlopokban nyíltak a további lehetőségek. Ha éppen valamilyen lejátszásból ugrottunk vissza a menübe, akkor a háttérben megjelent annak képe.

Nem csak látványosnak, hanem praktikusnak is bizonyult a főmenü. Segítségével a korábbi realtekessel ellentétben azonnal a kívánt funkcióhoz ugorhattunk. Például a beállítások főmenüje alatt kiválaszthattuk, hogy a kép, hang vagy milyen egyéb szekcióba szeretnénk ugrani. Eltekintve az új – szerintünk szebb – grafikától, alig változtak valamit a belső menüpontok. A beállítási részen egyedül a média könyvtár menüje jelentett újdonságot. Itt megadhattuk, hogy a telepített adattárak milyen könyvtárait nézze át a lejátszó számára kezelhető állományokat keresve. Sajnos a torrent és Samba kliens hiányzott a kínálatból.

Ugyan itt is típusonként és ömlesztve válogathatunk a lejátszanivalók között, mindkét esetben szinte teljesen azonos felülethez jutunk. Itt már nem olyan látványos a különbség a korábbi, Realtek grafikához képest, de a fekete alapon fehér szöveges és vörös, kissé plasztikus kurzoros formaterv szerintünk tetszetősebb.

Sajnos, itt is meg kellett küzdenünk a távirányító szegényessége miatt előugró menüvel. A képméret, felirat, hangsáv elérése kissé nyakatekertnek bizonyult, de ezen felül nem sok bajunk volt az N200-zal.

Egyetlen internetes tartalomhoz fértünk hozzá az EMTEC Movie Cube N200-zal. Rengeteg internetes rádióállomás közül válogathattunk, többféle csoportosításban. Szívesen láttunk volna emellett torrent klienst, RSS-olvasót, sőt egyes konkurensei időjárás-előrejelző, YouTube, Flickr vagy Picasa klienst is kaptak. Ugyanez nem tűnik lehetetlennek az EMTEC lejátszója számára sem, implementálásuk csak a vezérlőszoftver fejlesztőin múlik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!