Próba

A hálózati médialejátszók vizsgálatához stevve fórumozónk segítségével összeállítottunk egy tesztcsomagot. Ebben különféle felbontású videó-, hang-, valamint képállományok szerepelnek, és belekerült néhány felirattípus is. Videóknál a fő hangsúlyt a nagyfelbontású HD anyagokra helyeztük, melyek kezelése fejlettebb hardvert igényel. Sok hálózati lejátszó ezeket csak számítógép segítségével tudja megjeleníteni, transzkódolást igényel. A videós tesztcsomag számítógépes rendszerek képességeinek vizsgálatához is hasznos lehet, hogy olvasóink el tudják dönteni, hardverük felkészült-e a HD korszakra. Ezért elérhetővé tesszük. A filmrészletekhez egy szoftvercsomagot mellékeltünk, amiben lejátszók, kodekek és információs program található.

Zenék esetében azt vizsgáltuk, hogy a szokásos MP3 és WMA mellett hogyan boldogulnak a készülékek a FLAC és OGG formátumokkal. Képeknél arra voltunk kíváncsiak, mekkora felbontásúakkal bír el a lejátszó, továbbá hogy a klasszikus JPG és BMP formátum mellett kezeli-e a GIF, animált GIF, PNG és TIFF állományokat. A videóknál megnéztük, mi a helyzet a feliratokkal, különösen az ű és ő karakterek megjelenítésével.

Pillanatok alatt bekötöttük a két EMTEC lejátszót. Szerelésükkel kapcsolatban talán csak azt érdemes megemlíteni, hogy mindkettőnek közvetlenül a konnektorba dugható tápja van, szóval megtörténhet, hogy blokkolják a közelben lévő aljzatokat. A két lejátszóhoz ugyanolyan méretű távirányítót kaptunk, de az N200-én néggyel több gomb volt. Nála egy gombnyomással (majd egy jóváhagyással) le tudtuk választani az USB-s eszközöket, és volt dedikált gombja az előre-hátra tekerésnek. Mindkét távirányítót legfeljebb közepesen éreztük kényelmesnek. Nem zavar a többnyire fölösleges számos rész, de a vékony alapra illesztett gumi gombok nem jártak túl meggyőzően, és a kis távkapocs formája sem volt valami kényelmes. A kanapé vékony részeiben viszont előszeretettel tűnt el.

Először a kisebb Movie Cube N120-at tettük próbára. Egy elég kellemetlen meglepetéssel indult a tesztünk, ugyanis a kicsike nem ismerte fel a próbáinknál eddig tökéletesen működő, 8 GB-os Kingston pendrive-unkat. Más hasonló adattárakkal viszont simán ment, USB-merevlemezünket és 1, illetve 8 GB-os SD kártyánkat is tökéletesen kezelte. Egyedül az nem tetszett, hogy az adattárakat minden bekapcsolásnál újra inicializálta.

Ahogyan várható volt, az N120 lejátszási képességei korlátozottak. Képekből csak a JPG formátumot volt hajlandó megnyitni, azt viszont minden típusban és méretben. Még a Realtek és Sigma Designs hardvereknek gondot okozó, progresszív DCT transzformációs változatot is kezelte. Nagyobb felbontású fotók nézegetésénél meglehetősen kényelmetlennek bizonyult a nagyítás menübe rejtése.

EMTEC Movie Cube N120

Videóból az MPEG-4/ASP jelentette a csúcsot 720x576 pixeles felbontásig. Ez annyit tesz, hogy az N120 elboldogult az XviD és DivX kódolású anyagokkal, ha nem volt túl nagy a felbontásuk, de a HD videókat már nem játszotta le. Így nem igazán tudta kihasználni a HDMI lehetőségeit, csak az egyszerűbb összeköttetést. A másik filmes problémánk a feliratoknál adódott. Igaz, a SUB és SRT formátumot is kezelte, de az ű karakterek kalappal jelentek meg. Számunkra ennél is zavaróbb volt, hogy méretük az optimálisnál kisebb, és nem módosítható.

Hangban az MP3 és WMA (DRM nélkül) állományokat tudtuk lejátszani, az OGG és FLAC nem ment. Sajnos most sem kaptunk vizualizációs effektet a zenéhez, de az album artokat és ID3 taget kezelte. Kissé kellemetlen volt, hogy a hangerő módosítása mindenhol nagyjából egy másodperces fáziskéséssel lépett érvénybe.

Sokkal unalmasabb volt a nagyobb EMTEC Movie Cube N200 próbája. A különböző fájformátumok lejátszásának szempontjából a Realtek hardverét már jól ismerjük. Lényegében csak a szándékosan lejátszógyilkolásra kitenyésztett „killa sample” tudta megakasztani, szóval minden rendben volt ezen a téren.

EMTEC Movie Cube N200

Működése kapcsán viszont tapasztaltunk pár furcsaságot. Először is a dobozka jobban melegedett a hasonló, realtekes eszközöknél. Talán azért, mert itt nem külön borda, hanem a ház alja volt a médiaprocesszor hőelvezetője. Mikor csatlakoztattuk merevlemezünket, a bekapcsolt médiafrissítő azonnal tallózni kezdett. A jó 600 gigabájtnyi családi fotó és videó átrágásának viszont pár percen belül fagyás lett az eredménye. Inkább kikapcsoltuk az automata frissítést, majd úgy állítottuk be a rendszert, hogy csak kevesebb mappát nézzen át. Pár ezer 6 megapixeles fotó katalogizálása idő és könyvtár szerint már nem okozott problémát a masinának. A fejlettebb tallózási módszer elsősorban a zenéknél jött jól, ahol az ID3 tagek alapján válogathattunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!