Befejezés

Az alábbi ábrából könnyen megérthető, hogy a szelepnek öt csatlakozása, három állása van, ebből a középállás az áramtalanított zárt, tehát tartja a levegőt. Szélső állásaiban a munkahenger egyik oldalára dolgozik, míg a másik felén lévő levegőt elengedi. 24 V vezérli a szelepeket, ezt a K8055 panel gond nélkül kapcsolni tudja.

A pneumatius rendszer működési vázlata

A munkahengert, hogy jól érezhető mozgást produkáljon, 30 cm (+/-15 cm) munkahosszal érdemes megválasztani. Ahhoz pedig, hogy 4-6 bar körül elegendő erőt fejtsen ki, 50 mm körüli átmérő kell. A programnak szüksége van még két potenciométerre visszajelzésként a szimulátor kimozdulásának állapotáról. Nagyobb költségvetésből készíthető duplaszelepes vagy kétfokozatos is. Persze ez szelepből és/vagy munkahengerből mindjárt duplázást jelent, kétszer annyi levegőhasználatot, tehát komolyabb kompresszort. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy "csak egy sebességgel lesz képes mozogni a rendszer?" Természetesen nem, létezik két szelephez egy ún. pulzusmód vezérlés, ami 38 miliszekundumos időre nyitja-zárja a szelepeket. Háromféle sebességnél egy elég bonyolult, "szelepmátrix" nevű táblázatban minden iránynál be lehet állítani, hogy a lassú-közepes-gyors mozgásnál milyen mennyiségű pulzust szeretnénk.

Miután meglett a rendszer, a földön sziszegett és mozgott, csak a legfontosabb kérdés volt hátra: mégis, milyen szimulátort építsek? Két lehetőség adódotttt, az első egy bizonyos 'DIY' néven jelzett felépítés. Középen egy pici vázat csuklóponttal megtámasztunk az ülés alatt, és hátulról jöhetnek a munkahengerek. Pár aggályom azért volt, a monitor nem mozog majd sem fékezésnél, sem gyorsulásnál, de hasonló sorsra jut a kormány és a pedál is. Kezdett úgy tűnni, hogy ez csak FFB kiegészítés, és valójában csak rázni tudja az ülést, ami azért ennyi erőfeszítésért nem igazán kárpótol. Akkor kezdtem megbarátkozni a Rock'N'Ride (RNR) nevű felépítéssel. "Kicsit" nehezebb a kivitelezés, de legalább nem fogom a fejem a falba verni, ha az első verzió elkészítése után majd egy ilyenre áhítozom.

DIY és RNR elvű cockpit

A meglévő korábbi állvánnyal akartam megoldani, hogy dőljön előre fékezésnél, hátra gyorsulásnál, illetve balkanyarnál jobbra, jobbnál meg balra. Ugye mindig halljuk, hogy egy igazi versenyautóban 3 g, vagy akár nagyobb gyorsulási erőt is el kell viselniük a versenyzőknek. Esetemben, ha 90 fokban előre is dőlne és úgy lógnék beszíjazva, akkor is csak 1 g erő hatna rám. Sajnos ez a maximum, amit ideális esetben majd valamikor el lehet érni egy ilyen rendszerrel.

PH: Az eredeti, "passzív" vázat ugye újra kellett tervezni?

UP: Mivel a monitor, a kormány minden összetevőjével, jómagam az üléssel és a váz igen jelentős tömeget képvisel, így azt csak akkor lehet fürge mozgásra bírni, ha ez mind a súlypontnál van felfogatva. Tehát ha 5 cm-rel előrecsúsztatom az ülést, akkor már felborul az egyensúly. Ezért jól be kell lőni és állítási lehetőséget kell hagyni.

A vas alapanyag itt már kicsit többre jött ki. 20x20-as zártszelvényből 17 méter kellett, 20x40-esből 6 méter, a karok 80x40-es, a talp 60x20-as, illetve a gerinc 100x60-as zártszelvény. Az összköltség nagyjából 17 000 forintra rúgott, majd jött nyolc-kilenc délután, ami hegesztéssel telt. Ezt festés és az utálatos száradás követte.

PH: Úgy olvastam a Logouton, hogy a volánnal volt egy kellemetlen találkozásod.

UP: Akinek G25 kormánya van és heves vérmérsékletű, az ne a kormánykereket csapdossa, vagy úgy jár, mint én. Igaz, hogy középen szép fémküllő van, de körben a markolat alatt valami műanyag cső lehet, mert simán eltörtem egy ütéssel, és hátracsuklott a két szélső küllő vonalában a fél kormány, mint egy tejfölös doboz. Még jó, hogy két héttel később érkezett meg a G25SLI, mert az is megsínylette volna. Így legalább a szimulátor készítésének üres napjaiban volt mivel foglalkoznom. Szereztem egy erős, 3 mm vastag acéllemezt, flexszel, köszörűvel, fúróval meg kis reszelővel alakítgattam, húztam rá karbonszál hatású matricát és raktam pár gombot bele. Köré fémrudat hajtogattam, arra szigetelő szivacs került, majd jöhetett egy réteg bőr.

A bőrözéssel volt egy szép történetem. Simán ült kedves iparos barátunk a III. kerületből négy hetet az általa ígért egynapos munkán. Ez nem is lett volna baj, bár az elején még csak egy hetet mondott, de egy hónap múlva azzal fogadott, hogy ő ezt nem tudja bebőrözni. Hát igen, boldog voltam ám. Sebaj, Google az én legkedvesebb barátom, kerestem tovább. Találtam egy helyet, ahol két nap alatt megcsinálták, és még iszonyat jó is lett. Igaz, ha minden nyersanyagot beleszámolunk, plusz a bőrözést, akkor olyan 24 000 körül áll meg a kormány ára, hasonló MOMO kormánykerék pedig már 40 000 körül kapható. Bár az nem pont ilyen.

A kész gépben eltöltött órák alatt megvilágosodott előttem, hogy soha az életben nem leszek már jó autóversenyző, de az én igényeimet egy nehezen megszerzett 10. hely is kielégíti. Remélem sikerült kedvet csinálnom pár fiatalnak, hogy korábban kezdjenek foglalkozni ezzel a témával, hátha tehetséges pilóta lesz belőlük. A célom az eredeti logoutos "naplóval" nehezen megfogalmazható. Talán egy kivonat az építésről és az indíttatásról túlrészletezve, talán kedvcsináló a barkácsolás és a játékszenvedély egyesítéséhez, talán csak marhaság. Én mindenképpen örültem volna tíz évvel ezelőtt egy ilyen olvasmánynak.

PH: Nagyon örülünk az írásodnak, és külön köszönjük, hogy a Prohardveren is megjelenhetett.

rudi