Megjelenés
Mióta az Intel a 2011-es Computexen definiálta az Ultrabook fogalmát, a notebookgyártók egymást taposva próbálják megvalósítani a legjobb könnyű és vékony notebookot. Mint azt sejteni lehetett, a mindössze 4,5 wattos TDP értékkel büszkélkedő Core M processzorok megjelenésével új dimenzióba került ez a verseny, reálissá váltak a teljesen passzív hűtésű laptopok, melyeknek nincs mozgó alkatrészük, és mivel jó esetben por vagy egyéb szennyeződés nem juthat a házukba, kihagyható belőlük egy problémás alkatrész, a hűtés ventilátora.
Természetesen az elsők között jelentkezett ilyen laptoppal az ASUS, melynek ZenBook sorozatában eddig is nagyszerű – bár időnként talán túlzottan is a MacBook Airre hasonlító – Ultrabookok születtek. A legújabb UX305 is az almás gépre hajaz; teljesen fémből készült, lekerekített sarkú, unibody háza előrefelé keskenyedik, színe viszont grafitszürke, ami nekünk jobban tetszik, mint az Apple ezüstszürkéje. A maga 12,3 milliméteres vastagságával a ZenBook UX305 jelenleg az egyik, ha nem a legvékonyabb notebook, 1,2 kilogrammos súlya is semmiség, tekintve hogy elég komoly, 45 wattórás akkumulátor lapul benne.
Csatlakozók terén elég jól ál az ASUS üdvöskéje, három darab USB 3.0 aljzata komoly fegyvertény a vékony laptopok világában, emellett micro HDMI és hangkimenet, illetve SD kártyaolvasó sorakozik az oldalain, Ethernet portja viszont nincs, ehhez USB-s átalakítót adnak. A beépített Wi-Fi adapter ac-s, két adatutas és az Inteltől származik. Természetesen van Bluetooth modul is, 3G vagy 4G modem lehetőségéről viszont nem tudunk.
Rendszerint a vékony notebookoknak már komoly kijelzője van, ez alól a 13,3 hüvelykes ZenBook UX305 sem kivétel. Nálunk a brutális, 3200x1800 pixeles, Samsung IPS paneles csúcsverzió járt, de a szerényebb példány 1920x1080 pixeles kijelzője is nagyon rendben van. Pontosabban lesz majd, remélhetőleg a Windows 10-zel, ami vélhetőleg már rendesen kezelni fogja a nagy pixelsűrűségű paneleket, mert egyelőre Windows 8.1 alatt, klasszikus asztalon még nem az igazi a dolog. Az viszont nagy-nagy dicséretet érdemel, hogy a kijelző matt, és nálunk az érintésérzékelés hiánya is helyeslő bólogatást váltott ki, bár lehet, hogy van, akinek ez hiányozni fog.
A másik, valószínűleg sokkal inkább hiányzó tétel a billentyűzetvilágítás lehet. Egyébként a billentyűzet, meg úgy általában a gép belsejének megjelenése kifejezetten korrekt, minden fémből van, minden letisztult, a touchpad hatalmas, jól jár, a gépház alaposan össze van rakva, átjön a prémium érzés – egy apróságtól eltekintve. A jobb felső sarokban a többi gomb közé besorolt bekapcsoló visszajelző LED-jének fénye nem csak a neki vágott kis nyíláson, hanem a billentyűzet kupakja alatt is átvilágít. Apróság, de kár érte.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
