Samsung Galaxy Camera

Az okostelefonok térnyerése óta egyre jobban zsugorodik a hagyományos jellegű kompakt fényképezőgépek piaca. Szinte minden gyártó komoly visszaesésről panaszkodik, mert egyre többen használják inkább iOS és Android operációs rendszerű mobiltelefonjaikat fotózásra is. Ennek az egyre jobban terjedő szokásnak nemcsak az az oka, hogy a telefon mindig és mindenhol velünk van, hanem az is, hogy egyre több olyan – akár ingyenes – alkalmazást tölthetünk le okostelefonjainkra, amelyek elkészült vagy épp készülő fényképeinket különféle módon feldobhatják.

Milyen választási lehetősége van hát egy fényképezőgép-gyártónak, ha nem szeretne mínuszokba zuhanni? Vagy befejezi a kompakt gépek gyártását, ami gyakorlatilag a bevétele oroszlánrészéről való önkéntes lemondást jelentené, vagy elkezd olyan gépeket forgalmazni, melyek a telefonokhoz hasonló módon használhatóak és bővíthetőek. Arra a kérdésre, hogy vajon mennyire lesz életképes ez az újfajta hibrid, valószínűleg nem fogunk tudni cikkünkben választ adni, de arra igen, milyen fotós szemszögből a Nikon Coolpix S800c és a Samsung Galaxy Camera használata.

A Samsung Galaxy Camera

Cikkünk egyik szereplője a Samsung első Android operációs rendszerű fényképezőgépe, a Samsung Galaxy Camera. Az Android 4.1.1-es változatát (más néven „Jelly Bean”-t) futtató masina egyik különlegessége a 21-szeres átfogású optika, amely nagylátó végén F2.8-ról, telén pedig F5.9-ről induló rekesszel rendelkezik. Másik érdekessége, ami okostelefonos jellegéből ered, a hatalmas érintőképernyő, ami gyakorlatilag a készülék teljes kezelőfelületét jelenti.

A Galaxy Camera – annak ellenére, hogy egy teljes operációs rendszert kell beindítania – meglepően gyorsan vehető használatba: a bekapcsológomb lenyomásától számítva körülbelül 3 másodpercet kell várni a kezelőfelület megjelenéséig. Ez a felület három részre oszlik. A képernyő jobb oldalán a működési mód választható ki. Itt két dedikált érintőgombot találunk az álló- és a mozgóképhez, illetve egy harmadikat a klasszikus PASM és a videó mód kiválasztásához.

Ha megérintjük a középső, „üzemmód” feliratú mezőt, akkor újabb három piktogram bújik elő: a legfelső a teljesen automata módot, a középső a sémákat, a legalsó pedig a PASM és videó üzemmódot tárja elénk. Programautomatikában kizárólag az érzékenység (ISO 100 és 3200 között), valamint az expozíciókorrekció (+/-2 FÉ közt) aktív, míg Manuális módban a záridő (1/2000 és 16 mp közt), a rekeszérték (gyújtótávolságtól is függően F2.8-F5.9 és F8 közt), és az érzékenység is változtatható.

A képernyő kezelőfelületének második része alul, a kis felfelé mutató nyíl megérintésével aktiválható. A gyártó ide a különféle képhatásokat rejtette, mint például a szépiát, a fekete-fehéret, a negatívot vagy a pasztellvázlatot, így ezek használatával akár megúszhatjuk a külső effektek letöltését.

A harmadik rész a képernyő bal felső sarkában látható, itt a jobbra mutató nyílnál a vaku, az időzítő, a mozgókép felbontása és a fájlmegosztás elérhetősége található a némítás mellett. Tovább haladva balra, a fogaskerék ikon érintése a fényképezéssel kapcsolatos és az általános jellegű beállításokhoz vezet. A Beállítások menü három fő alegységből áll, ahol az elsőnél a fotózás paramétereit (pl. fehéregyensúly, időzítés, fénymérés stb.), a középsőnél a fájlmegosztással kapcsolatos témákat, míg a jobb szélsőnél az általános funkciókat (pl. AF- és zárhang, kompozíciós segédvonalak, kijelző fényereje stb.) tudjuk megváltoztatni.

Az érintőképernyő sebessége, reakcióideje jó, az ujjmozgást megfelelően követi a masina, amit az AF mező mozgatásánál is megfigyelhetünk (lásd kisfilmünk).

Ha a készülék androidos részét szeretnénk megnyitni, akkor a házikó piktogramra kell bökni, és azonnal elénk tárul az okostelefonoknál is megszokott felület. Mivel egy teljes értékű Androidos számítógéppel állunk szemben, ezért erre a masinára is letölthető milliónyi alkalmazás a Google szolgáltatásain keresztül. Ehhez egyszerűen csak be kell kapcsolni a vezeték nélküli hálózatot, és csatlakozni egy olyan hotszpothoz, amin keresztül az internetet elérhetjük. A másik módszer, hogy vásárolunk egy SIM kártyát mobilnettel, hiszen a Samsung Galaxy Camera ezt is képes kezelni.

A próbaidőszak alatt azt tapasztaltuk, hogy a Samsung Galaxy Camera nagyon gyorsan lemeríti az akkumulátort, így nem nevezhető ideális választásnak például egy egésznapos túrához, ahol vélhetően sokat szeretnénk fotózni. Az óriási energiaétvágynak nem utolsósorban a hatalmas kijelző az oka, de a helyzetet fokozottan rontja, ha bekapcsoljuk a Wi-Fi modult és a GPS-t – gyakorlatilag kétórás használat után kereshetjük a következő konnektort.

Ezeken túlmutatva a Samsung Galaxy Camera nagyon jól összeépített kis készülék, és mérete ellenére könnyű. Használata az „igazi” fényképezőgépekhez szokott felhasználóknak megszokást igényel, de a mai kor elektronikai eszközein felnőtt „mobil generációnak” ez bizonyára nem okoz majd különösebb gondot.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!