Bevezető

Nagy divat manapság a többcsatornás hangrendszer. Képek tömkelege, amelyeken a kedves felhasználó feje felett húznak el a repülők, rakéták. Szobánkba költözik a játék, a mozi, a valóság - állítják a reklámok, prospektusok. Valóban?

Nem véletlenül a felhajtás, természetesen. Az 5.1-es és egyéb térhatású hangreprodukáló eszközök gyártása igen kifizetődő tud lenni, tekintettel arra, hogy az átlagos felhasználói igényeket igen jól kielégíti; először is MENNYISÉGILEG, ugyebár a kvantitatív hozzáállás az ember alapvető tulajdonsága: hat hangdoboz nyilvánvalóan több, ezúttal jobb, mint kettő, esetleg három. ÉLMÉNYILEG, mivel a hátulról-oldalról szóló hang minőségi megfontolásoktól függetlenül újdonság, élmény, élvezet, olyasmi, ami idáig nem volt, most pedig karnyújtásnyira és néhány Szent István-arcképnyire van. LELKILEG, mert ott szól az a bizonyos, folyamatosan suttogó hang: otthonodba visszük a mozit, olyan lesz, mint a plázában, beteszed a lemezt, és belekerülsz az események középpontjába, és ami a legfontosabb: jelenleg ez a csúcstechnológia - ugyanúgy 5.1, mint amit egy Pass Lab-B&W párosításból összerakható, persze, máshogy szól, de alapvetően mégiscsak: tééééérhaaaangzáááás.

A gyártóknak sem rossz, természetesen: gyakorlatilag a 2.1-es termékeiket feltuningolva néhány plusz hangszóróval és erősítőcsatornával kész is az 5.1-es rendszer, tehát nem kerül túl sokba a fejlesztés, ha topon akarnak maradni.

A minőség más kérdés. Alapvető, hogy jóval kevésbé érzékeny a fülünk filmnézés közben, mint például zenehallgatás közben, ahol a teljes figyelem a hangra irányul. A másik, hogy a minőségi problémákat nehezebb megragadni, hiszen az elvárások itt nem annyira a valósághűségre irányulnak, hanem az érthetőségre, és legfőképpen a "hangélményre". Az utóbbit akár egy igen rossz iránykarakterisztikájú, összemosott hangtér esetén is átélheti a gyakorlatlan fül, ha megfelelően nagyot üt a szub, és megfelelően felhangosítjuk a készüléket.

Ha egyszer úgy is szólnak a szatellitek, és körbe vagyunk pakolva sugárzókkal, akkor mi lehet a baj a térélménnyel??? Ehhez érdemes egy kicsit meggondolni, hogyan is érzékeljük a hangok irányát. Az a helyzet, hogy nem csak a két fülünkhöz érő hanghullám erősségének különbözését érzékeljük (azaz a hangerőváltozást a két fül között). Tudjuk, hogy a hang hullámokban terjed. Képzeljünk el egy hullámformát (szinuszjelet), ahogy elindul a hangszóróból, és elér a fülünkhöz (nyilván nem transzverzális, hanem longitudinális hullámokról van szó, de szemléltetésképp ez is megfelel, aki hallott már róla, az meg úgyis érti..). Tegyük fel, hogy nem teljesen szemben vagyunk a hangszóróval: világos, hogy ha például a bal fülünkhöz a hullámnak épp a "teteje" ért, akkor nem biztos, hogy a másik fülünkhöz is épp a "teteje" érkezik, lehet, hogy pl. a közepe vagy az alja. Ezen különbségek folytán (fáziskülönbség) érzékeljük az irányokat. További fejtegetésbe majd az érdeklődőkkel bocsájtkozunk. Azért segítségül még egy kép:

Tehát fontos az, hogy az adott hullámot megfelelő késleltetéssel, pontosan indítsa el a hangszóró. Igen, ez már jó minőséget igényel, kicsit drágább hangszórókat, pontosabb tervezést. Tehát ha feltesszük, hogy egy gyártó X összegből N dobozt jobb minőségben gyárt, mint 2N dobozt, akkor az derül ki, hogy - a szemből jövő hangokra nézve - valós térinformációt gyakorta jobban prezentálnak a sztereó rendszerek, mint a hasonló árkategóriájú 5.1-es darabok; és az információ döntő többsége a frontoldalról érkezik. A centersugárzó viszont igen jelentős pluszt tud nyújtani filmek esetében, sokkal pontosabban pozícionált dialógusokkal. Mindezeket azért tartottuk fontosnak leírni, hogy tudjuk: több hangszóró, több hang, de ugyanakkor több fázis- és interferenciaprobléma, jóval nehezebb korrekt megvalósítás. (És még egy apróság, ami inkább a szubjektum kategóriába tartozik: a szerzőnek igazán jóérzést keltő térélménye eddig csak SACD esetén volt - DVD Audiót még csak sztereóban hallott -, a jelenleg használt mozis hangrendszereknél - DTS, AC3 - nem igazán, egy jó sztereó rendszer térélményben is fölékerekedik az igénytelenebb 5.1-nek. Természetesen filmeknél a hangfelvétel miatt nélkülözhetetlen az öt hangszóró, igazából a kedves Olvasó igényesség, valósághűség iránti vágyát szeretné felébreszteni ez a kis bevezető.)

Mit várunk el egy jó 5.1-es rendszertől?

A kívánalmakat elsősorban a tipikus felhasználási módra nézve fogalmazzuk meg, azaz mozi, játék, röviden 5.1-es használat esetére.

Érthetőség: Elsősorban a centersugárzó képességein függ eme tulajdonság, a hangminőségtől eltekintve vizsgáljuk a szövegek tisztaságát, érthetőségét.

Kiegyenlítettség: Hasonlóan, mint a sztereó rendszereknél, itt sem jó, ha hiányzik valamelyik hangtartomány; ezen méretek esetén sokszor probléma a mélyközép hiánya, amit az emberi hangok "alátámasztatlanságán" érzünk legtöbbször.

Iránypontosság: Ez egy jellegzetesen 5.1-es fogalom, a képernyőn történő mozgásokat követő hang forrásának helyét minél pontosabban érezzük, annál jobb - természetesen ez az adott videoanyag minőségétől is függ. Igen lényeges pont.

Mélyek: Sokkal több funkciót kapnak, mint a sztereó rendszereknél. Nem véletlen: a természeti jelenségek rengeteg mélyhangot produkálnak, akár földrengés, akár tengerzúgás, de még a szél is. A fejlődés során ezen hangok kevéssé voltak informatívak az ember számára, sokkal fontosabb volt például meghallani a gyereksírást, ezért az emberi fül igen kevéssé hall a mélytartományban. Azaz nem tudatosan hall: valójában a mélyhangok igen erős pszichológiai hatást váltanak ki, igen nehezen vonjuk ki magunkat az események alól. Erre jó példa a Halál 50 órája: TV-n giccsparádé, moziban döbbenetes háborús film. Itt tényleg fontos, hogy ne ál-mélyhangokat kapjuk 50 Hz körül, hanem 40 Hz alatti hullámokat is le tudjon adni a mélysugárzó, hisz így tölti be funkcióját.

Szeparált csatornák: Nem hittük, hogy ezzel is kell majd foglalkozni, de mégis: több rendszer keveri a csatornák hangját, tehát hiába húzzuk le például a center bemenő jelét a hangszóróról, mégis szól. Ez többek között azt szolgálhatja, hogy a szub vágási frekvenciáját feljebb tolják, így megkímélve a kis szatelliteket a mélyebb hangok leadásának kényszerétől. A módszer sajnos - szinte - értelmetlenné teszi a diszkrét kódolású hangot...

Dinamika: A csattanások, robbanások lényeges elemei a filmeknek, tehát élethűségük, dinamikájuk fontos tényező.

Egyebek: Zenei hangzás, hallgathatóság, jelenlétérzet: fontos, de nehezen megfogható jellemzők, egyedileg értékelendő.

Tesztanyagaink:

• Gyűrűk Ura
• Shrek
• Valami Amerika

Altec 251

Altec 251 Az Altec legkisebb 5.1-es hangrendszere teljes mértékben a már ismert 2.1-es szetten alapszik. Pontosan ugyanazok a hangszórók, ráadásul a mélynyomó méretei sem különböznek. Kivitelének minősége ahhoz hasonlóan jó, esztétikus, anyagai nem olcsóságot tükröznek. Csatlakozói bolondbiztosak, véletlenül sem lehet rosszul összedugni őket, mivel a színkódokon kívül az egyes csatlakozók is egyediek, tehát a jobb első hangszóró csatlakozója csak a jobb első hangszórónak szánt aljzatba illik, így akár becsukott szemmel is installálható a rendszer. Hangerőszabályzója és a többi potméter a jobb első szatelliten helyezkedik el. Ez egyértelműen jelzi: PC köré szánták a rendszert; hiszen fotelból hallgatva (ahogy teszteltünk) sokkal kellemetlenebb filmnézés közben felállni, mint szimpla zenehallgatás közben.

A PC mellé szánt mivoltát mutatja hangereje is, másfél méteres sugarú körben elhelyezve már halknak érezhetjük a hangáradatot; időnként elkelne még némi kakaó. Ami a filmek elején szokásos dallamoknál azonnal feltűnik: megmaradt a 2.1-es kistestvérnél hallott karakter, nyugodtnak mondható a többiekhez képest, látszik, hogy zenehallgatásra is alkalmasnak tervezték eredetileg. Hangerőszabályzása talán túlságosan robbanékony, 10 és 11 óránál igen sokat változik a hangerő, "délután" már kevésbé érzékelhető, tehát auditíve nem lineáris a változás.

Na ugyanilyen az 251-es is.:)

Előre kell bocsátanunk, hogy sajnos ez a rendszer nem tartja meg a diszkrét hangsávokat, keveri a hangszórók jelét. Ezt valószínűleg annak tudhatjuk be, hogy a kis szub és a kis szatellitek hangtartománya nem ért volna össze mélyközép tájékon, tehát ha azt próbálná reprodukálni a szett, ami a DVD-n van, akkor igen hiányos mélyközéptartományt kapnánk, mivel a szatellitek nem tudnának olyan mélyre menni, ahol a szubtartomány elkezdődik, tehát némi teljesítményt áthárít a rendszer a basszusládára. Mindez természetesen az irányérzet pontosságának a rovására megy, ugyanúgy, mint a kisebb rendszer esetén. Azonban az irányérzetek hiánya nem akadályozza meg, hogy levegős térbe helyezzen minket, ez egész kellemes a méretekhez képest. Ez talán a legnagyobb előnye a rendszernek, körbevesz a hang, bár a valós tér-hang elrendezéshez kevés köze van.

Dialógusai érthetőek, és rendelkeznek a megfelelő kiterjedtséggel, erővel, megint csak meglepő a méretekhez képest. Kissé dobozos hangja van, főleg a magasak mondhatók erősen zártnak. A mélyközepekkel képes megfogni a hallgatót, pedig ott a legpontatlanabb, a fenti okok miatt.

Be kell vallani, kissé becsapás ez a rendszer, mesterségesen feljebb húzott basszusaival, átkevert csatornáival, de PC-s, kisszobás mozizásra ez a felturbózott hang is jól megfelelhet.

Philips A2.610

A Philips A2.610 szintén egy olyan rendszer, amely már szerepelt a 2.1-es felhozatalban is. Hasonlóan az Altec 251-eshez, itt is mintegy hozzácsaptak még három hangszórót a rendszerhez, egyéb tulajdonságok nem változtak; természetesen az erősítőteljesítményeket növelni kellett a megfelelő összhang(zás) érdekében. Mivel ez volt az első hangszóró a tesztben, ahol szembesültünk a problémával (a tesztsorrend nem feltétlen egyezik meg azzal, amit végül a PROHARDVER! digitális hasábjain láttok) , itt említjük meg: a bemenő jelek csatlakozói ritkán RCA-k, a legtöbbször hangkártyához való jackdugókat találuk. Erre érdemes gondolni annak, aki bevásárol egy ilyen készülékre, időben (egyszerre a hangfallal) vegye meg a megfelelő jack-RCA átalakítókat, és a hozzájuk tartozó anya-anya jack-átalakítókat. Ez lehet, hogy apróság, de hátha valaki mégsem gondol erre, amikor asztali DVD lejátszón próbálja életre kelteni kedvenc hangreprodukáló eszközét - mi nem gondoltunk, plusz 3-4 óra utánajárás volt a büntetés.

Tehát foglalkozzunk tovább a Philipsszel: a jól megszokott (bevált?) csúszós műanyag hangerőszabályzó, távirányító nélkül, aprócska szub - mi kell még? Persze nem kell elsőre ítélni, 2.1-es tesztünkbe is némi előítélettel fogadtuk az aprócska hollandot, és lám, mégsem kellett szégyenkeznie. Ami tehát kiderülhet eme jópár soros, informativitást sajnos nélkülöző bevezetőből: PC köré szánt, kisteljesítményű, olcsó 5.1-es szettet hallgathatunk meg.

Mindenekelőtt itt is meg kell jegyezzük, hogy a rendszer nem képes valódi szeparált csatornák visszaadására, itt is az a valószínű, hogy mérete miatt kellett a tisztelt konstruktőröknek megkötniük eme kompromisszumot. Sajnáljuk, hiszen ez óhatatlanul következményekkel jár majd térhangzásának precízségére.

Őt megelőző versenytársai többé-kevésbé tisztán tudták reprodukálni a dialógusokat, sajnos a kis Philips ebben lemarad szemcsés, kicsit durva hangjaival. Nem megy az érthetőség rovására, de kicsit kellemetlen. Ezt próbálja meg ellensúlyozni a sztereó változatnál már megismert nyugodt, középtartományában erős, bár felfelé nézve kicsit tompa hangzása. Akárhogy is van az összekevert csatornákkal, a tompa magashangokkal, be kell vallani: igen nézhetővé teszi a filmet ahhoz képest, mennyit kell érte letenni a valós vagy képzeletbeli asztalra. Ez a "nézhetőség" több dolgot is jelent: egyrészt a stabil, hangsúlyos középtartomány, másrészt a nagyon nagy térérzetet. Kérdés persze, hogy az utóbbi pozitív előjelet kaphat-e a fent említett csatornákkal történő bűvészkedés miatt, talán igen.

Hangerő tekintetében meglepően dinamikus, erős produkciót hallunk; sajnos a szub nem igazán tudja megnyugtatóan igazolni jelenlétét - az erő-érzet szinte kizárólag a közepeknek köszönhető.

Irányai a fent említett okok miatt pontatlanok, nem igazán értelmezhetőek.

Összességében a korrekt kategóriába kerül a Philips A2.610, természetesen PC mellett. Szép a hangszín, egy-egy DIVX egy kis szobában nem okoz neki problémát.

Terratec

A hangkeltés PC-s világában már a középszinthez szokták sorolni a gyártót, bár az átlagos választékot vizsgálva akár a felsőkategóriába is sorolhatjuk időnként.

Szép nagy dobozban érkezik, tekintélyes mélynyomó, egyforma szatellitek. És bizony, mind fa. Akár elegánsnak is mondhatnánk, fekete festés, szövet előlap, sajnos a nálunk járt példány vezetékei rendre piros-fekete burkolattal vannak ellátva, tehát elég nehéz észrevétlenül elrejteni őket.

Távirányító is jár mellé, az érzékelő infrás és a szubon van, tehát rá kell látnunk a hangerőszabályozáshoz, ez szintén tovább bonyolítja az elrendezést. Csatlakozói csíptetősek, mind a hangszórón, mind a szubon.

Hangszórói papírmembránosak.

Az előző két belépő kategóriás darab után örömmel vesszük észre, hogy teljesen szeparáltan kezeli a csatornákat, nincsen semmi varázslás. Ez megmutatkozik az első hangfoszlányokban is: pontos a hang. Nincs túlhangsúlyozva a térszerűség, az életszerű arányok teszik élvezhetővé a hangot. Részletezőnek igazán a térinformációkat tekintve mondható, magát a kommunikált hangot tekintve nem igazán, kétcsatornás használat esetén is érződik ez az élettelenség a zenében. A magastartományok felé nyitott a hangja, a párbeszédek kíválóan érthetőek.
Szubja nem üt akkorát, amekkorát méretei alapján elvárnánk tőle, némileg fel kell tolni a basszusokat, hogy érezhetően jelen legyen.
Az igazán jó ebben a rendszerben az, hogy nem próbálja magát többnek mutatni, mint amennyi; amit tud, azt viszont precízen adja vissza. Nincs olyan érzésünk, hogy elferdíti a hangokat, próbál becsapni.

Mozizásra igen kellemes, jól hallgatható, szimpatikus rendszer, korrekt hanggal. Ennyi, és nem több a Terratec Home Arena.

Jazz

Tesztünk legnagyobb méretű rendszere. Ez már nem sorolható be a PC-only kategóriába, sőt, inkább teljes szobás használatra tervezték, TV mellé.

Természetesen minden fa, könnyen szerelhető, legalábbis ami a kábeleket illeti; a teljes rendszert nem PC-s sebességű installációra tervezték, hanem korrekt házimozis módon szépen össze kell szerelgetni az állványt, a talpat, majd el kell helyezni a szobában. Centerét egy komplett központi egységgel csomagolták össze, teljes digitális vezérléssel, távirányítással.

Kétutasak a hangfalak, bár méretük talán túlságosan is kicsi a dobozok méretéhez képest; legalábbis a frontsugárzók biztosan nem azért ekkorák, mert ez az ideális méret a hangszórók számára.

Minden kábele megfelelően hosszú természetesen. És ami még extra: a szatellitek rádiósak, tehát csak a legközelebbi konnektorig kell elérni a tápkábelnek, a központi egység rádiófrekvencián szolgáltatja a lesugározni kívánt jelet. Komfortos, az bizonyos. Egyedül a frontsugárzók talpai alján találtunk kis igénytelenséget, ahol az ezüst színű borítást szolgáltató fólia egyszerűen rá van hajtogatva és ragaszva a fára, bár ez valószínűleg senkit sem fog érdekelni..

A szatelliteket bár könnyű elhelyezni, de azért komolyan zajosak. Legalábbis egy halkabb résznél nekünk feltűnt. Ez a Jazz szerint a magyar villamoshálózat problémái miatt van, azaz a normálisnál jelentősebb feszültségingadozás miatt zajosak a szatellitek.
Egy kicsit több "nézett ki" ebből a rendszerből, mint amennyit valójában kaptunk. Az egyedüli dómsugárzós rendszer ebben a teszben, és az egyik legtompább magastartományt sugározta le. A mozik ennél sokkal-sokkal élesebben szólnak. A dialógusokra ugyanez vonatkozik, igen kevés a csilingelés, az 's' betűk sziszegése elveszik valahol a DVD lemez és a fülünk közötti úton. Persze a dómsugárzók azért megteszik a maguk hatását: igen nagy a sugárzási szög, jó a középtartomány térbelisége. Ez volt az a hangsugárzó, ahol nem vált külön a szatellitek és a frontsugárzók hangja, nagyon szépen átívelt a hang a kettő közti térben, tényleg meglepően jól prezentálta ezt a mutatványt. A filmzene ugyanilyen jól betölti a teret, megvan a magasság is, nem hiába tették bele a méteres fadarabot a hangsugárzóállványba :).
Ami meglepő, az a szub. És sajnos a meglepő szót most negatív értelemben kell hogy használjuk. Hatalmas darab, látványos kidolgozzással, de nincs benne elemi erő, és nem is megy igazán mélyre, igen hamar elkezd torzítani. Becsületére legyen mondva, nem alkalmaz olyan trükköket, mint a Philips vagy az Altec, de be kell vallani, nem egy lehengerlő darab.

Sajnos ebben a tesztben a hangsugárzóknak elsősorban a hangjára vagyunk kíváncsiak. Jól felépített szett ez, kényelmes, anyag van benne bőven. Kár volt a hangszórókon spórolni, kicsivel több hangot várna el az ember; és itt a látvány után sajnos nem jön az, amit vártunk.

Philips A3.600

Az 5.1-ből sem maradhat ki az NXT, természetesen. Ugyanúgy könnyen installálható, PC-hez szánt rendszerről van szó, mint a kisebb Philips esetében. A szub jóval komolyabb, természetesen, kettős szélű membránnal felszerelve.

A dizájnról nehéz mit mondani, a szub jól néz ki, a szatellitek... ízlés kérdése, helytakarékosak, az biztos. Távirányítós modellről van szó, ráadásul külső érzékelővel, ez egy figyelmes dolog a Philips-től, oda helyezzük, ahová akarjuk, jelzi a be- és kikapcsolt állapotot és az aktív üzemmódot egyaránt.

"Igen, ezt már hallottam valahol" juthat eszébe annak, aki a 2.1-es Philips hangrendszere után beruházott egy 5.1-es változatra is. Érthető, de kissé dobozos hangzás. Az 5.1 a tér kitágítására való, nem pedig a bezárására... kevés a mélységérzet, szinte falszerűen vesz körbe minket a hang. Az "legalább" irányhatások nélkül érkezik, az NXT többek között a diffúz hangszórásra büszke, pedig az nem feltétlen erre való. Erősen középre helyezett a hang.

Frekvenciamenetét nézve már jobb a helyzet, bár a szubláda picit kevés ehhez a felhasználáshoz (felhangosítva ugyan érezni valamilyen basszust, de nem mondható rá, hogy tolakodó lenne). Középtartományból felfele nézve viszont elfogadható az eredmény. Csattogást, csörgést, ami a filmek oly fontos eleme, nehezen és kissé torzan ad vissza, összeesik a komplexitás alatt.

Ez a szett sajnos film alatt sem nyújt sokkal többet, mint 2.1-es társa a saját szerepkörében. Reméljük, egyszer majd beérik az NXT is, egyelőre a "klasszikus", dinamikus hangszórókat javasoljuk, ám leírni az NXT-t balgaság lenne.

Yamada

DVD lejátszónk gyártója mellékelt egy Terratec árban levő hangrendszert is. Őszintén szólva a DVD játszó büdzsé-kategóriáját figyelembe véve arra számítottunk, hogy egy olcsó, nem igazán jól szóló rendszert kapunk majd kézhez. Ehhez képest iszonyat nehéz dobozban érkezett meg hozzánk a cucc, és valami brutális méretű szub került ki belőle. A szatellitek műanyagból vannak ugyan, de elég merevnek tűnnek, a hátsók egyutasak, a frontoldalon szintén, de két hangszóróval.

A szub pedig bandpass rendszerű, tehát nem látszik kívülről a mélysugárzó, csak egy reflexcsövön keresztül áll kapcsolatban a külvilággal. Távirányítót nem kapunk, ez némileg zavaró egy ilyen, igényesnek tűnő rendszer esetében. Kábelei megfelelően hosszúak, diszkrét fekete színűek, szóval ezzel sem lesz problémánk. Csíptetős csatlakozói az ilyeneknél megszokott babramunka után funkcionálnak. Bekapcsoláskor kell várni egy pár másodpercet a koppanásvédelemre, ezután indulhat a móka.

Ami egészen élvezhető, az első zajoktól kezdve. Csörög, zörög minden, a maga élethűen éles mivoltában, bár kicsit száraznak találtuk, érthetőségére viszont nem lehet panasz. A Gyűrűk Ura menetelő csapatai végigvonultak előttünk a maguk teljes méretében, hiába, a színpadszélességet igazán jól kezelte. Csatornái természetesen diszkrétek, ebből is fakad, hogy irányuk pontos, precíz. Egyenletesen oszlik meg a hang a szatellitek között, a hátsók egyébként a szokottnál hangsúlyosabban jelen vannak.

Mélyközepeinek elkelne a dinamika, leginkább azért, mert a középmagas tartományt némileg kiemelve éreztük, és szüksége lett volna alátámasztásra. Részletezőképessége igen jó, és nem párosul tolakodó hanggal, ritka erény egy PC-s rendszernél, bár a Terratec is hasonlóan produkált. Tere körbeölel minket, de függőlegesen nem igazán szórja a hangot, sajnos.
Basszusai a legerősebbek a mezőnyben, kemények is tudtak végre lenni, basszláda-ügyben magasan verte a mezőnyt.

Nehéz kritizálni ezt a rendszert, jól szól az árához képest. Amit nehéz megfogalmazni, de mégis fontos kritika: nem adja a nagyobb hangsugárzók teltségérzetét, nyugalmát, ebben a Terratec jobb lehet nála. Ugyanakkor nem is mesterségesen tuningolt álhangot kapunk, hanem egy mélyben erős, precíz irányokkal rendelkező, kicsit mélyközéphiányos produkciót.

Összegzés

Dönteni kellene ugyebár, mit s mennyiért javaslunk meggondolásra, megvásárlásra a kedves Olvasónak. Autentikus (házi)mozi-szerű hangzáshoz fontos követelmény a szeparált csatornákkal történő megvalósítás, ebben a kategóriában a Jazz, a Yamada és a Terratec szerepelt. Méreteit tekintve a Jazz rendszere kimagaslik a többi közül, sajnos nekünk úgy tűnt, a másik két gyártó több figyelmet tudott szentelni a hangzásnak is, ráadásul harmadáron. Kettőjük hangkaraktere egyezik részletezettségben, (ár)kategóriájukban dícsérendő korrekt, maszatolástól mentes produkciójuk. Egyértelműen választani kettőjük között nem szeretnénk, a Terratec mellett szól kevésbé zárt hangja, jobb tere; a Yamadát pedig annak ajánljuk, akinek igazán fontosak a mélyhangok. Ebben az árkategóriában mindkettő megfontolandó ajánlat lehet, főképp, hogy az alsóbb kategóriától árban igen kevéssé különböznek.

A kisebb dobozok mezőnyében igazából a nyugodt hang versenyez a látványossal - Philips A2.610 és Altec 321; nem igazán mondhatunk egyértelmű ítéletet. Úgy gondoljuk ugyanakkor, hogy a Terratec rendszere mindkettőjüknél jobban szerepelt, közel azonos áron, távirányítóval.

Az NXT technológia továbbra sem az igazi, a Philips A3.600-et nem tudjuk jó szívvel ajánlani jelenleg. De, ahogy borból is a kellően koros az igazi, itt is érhet még minket meglepetés egy későbbi tesztünkben.

Adatok

//:[mvy

Yamada: a forrásunk...

Természetesen valamivel le kellett játszani a tesztanyagainkat, ehhez egy dekóderes DVD játszó kellett. Az Origami Systems jóvoltából ez a Yamada asztali DVD lejátszója volt, amelyről ejtenénk pár szót.

Yamada DVD-2100

Alapvetően nem egy high-end kategóriás eszközről van szó, hanem egy alsókategóriás darabról. Szerencsére ez is követi azokat a trendeket, amiket a DVD játszók és a hordozható mp3 lejátszóknál tapasztalunk, tehát az árból a kidolgozás minőségére lehet csak következtetni, tudásban gyakorlatilag nincs különbség lejátszó és lejátszó között, majd' mindent tud tehát ez is.

Első ránézésre korrekt darabnak mondható, előlapját még akár letisztultnak is nevezhetnénk. Megemelve és megtapintva azért "érezni az árát", műanyag fedlap és előlap, könnyű felépítés. Zavarszűrés szempontjából ez nem az igazi, a fémháznak nem csak a masszivitásban van szerepe, hanem az elektromágneses hullámok készüléken kívül tartásában is. Belsejében nem találunk semmi meglepőt, mechanika, kapcsolóüzemű tápegység, digitális áramkörök, dekóder, kimeneti erősítők. Túlméretezve természetesen semmi sincsen.

Yamada inside

Szolgáltatásai közül ki kell emelnünk a dekódert, olcsóbb erősítőkhöz is használható tehát. Másik fontos tulajdonsága, hogy régiófüggetlen, azaz a világ bármely pontjára szánt DVD lejátszható vele. Képminőségéről nem tudunk objektíven nyilatkozni, mivel a szűk keresztmetszet minden bizonnyal a TV-nk volt, amely csak teszt-segédeszközként volt jelen, a finomságokról így nehéz lenne beszélni. Hangja sztereóban, _ezeknél_ az 5.1-es rendszereknél elég nehezen volt megkülönböztethető a Midiman hangkarinktól, valószínűleg egy komolyabb (>100k Ft) rendszernél már hallható lett volna a különbség.

Chipek

További jellemzők:

• DVD / DVD-R/DVD+R/DVD-RW/SVCD / CVD / VCD 2.0 / VCD 3.0 / MP3 / CD / CD-R / CD-RW / DVCD lejátszás (hozzá kell tennünk, hogy a DVD-RW-s lemezeink közül egyik-másikkal akadozott a lejátszás)
• Kodak Picture CD kompatibilitás
• JPEG ( képek ) és WMA ( tömörített filmek ) formátumok kezelése
• Beépített AC3 (Dolby Digital) és DTS dekóder
• MP3 lejátszás
• Választható képernyőarány
• On Screen Display (OSD)
• Gyerekzár
• S-Video / RCA kimenet
• Komponens video kimenet
• Koax Digitális Audio kimenet

A készülék célja elsősorban az olcsón elfogadható-jó minőség, a kategóriájában mindenképp a jó vételek között van, tekintve a 28000 forintos végfelhasználói árát, ami az egyik, ha nem "a" legalacsonyabb ár a magyar piacon. Ennyiért sok szolgáltatást, dekódert s jó minőséget kapunk; extra igények nélkül érdemes meggondolni egy ilyen készülék beszerzését, ha DVD lejátszót keresünk.