Bevezető

Nagy divat manapság a többcsatornás hangrendszer. Képek tömkelege, amelyeken a kedves felhasználó feje felett húznak el a repülők, rakéták. Szobánkba költözik a játék, a mozi, a valóság - állítják a reklámok, prospektusok. Valóban?

Nem véletlenül a felhajtás, természetesen. Az 5.1-es és egyéb térhatású hangreprodukáló eszközök gyártása igen kifizetődő tud lenni, tekintettel arra, hogy az átlagos felhasználói igényeket igen jól kielégíti; először is MENNYISÉGILEG, ugyebár a kvantitatív hozzáállás az ember alapvető tulajdonsága: hat hangdoboz nyilvánvalóan több, ezúttal jobb, mint kettő, esetleg három. ÉLMÉNYILEG, mivel a hátulról-oldalról szóló hang minőségi megfontolásoktól függetlenül újdonság, élmény, élvezet, olyasmi, ami idáig nem volt, most pedig karnyújtásnyira és néhány Szent István-arcképnyire van. LELKILEG, mert ott szól az a bizonyos, folyamatosan suttogó hang: otthonodba visszük a mozit, olyan lesz, mint a plázában, beteszed a lemezt, és belekerülsz az események középpontjába, és ami a legfontosabb: jelenleg ez a csúcstechnológia - ugyanúgy 5.1, mint amit egy Pass Lab-B&W párosításból összerakható, persze, máshogy szól, de alapvetően mégiscsak: tééééérhaaaangzáááás.

A gyártóknak sem rossz, természetesen: gyakorlatilag a 2.1-es termékeiket feltuningolva néhány plusz hangszóróval és erősítőcsatornával kész is az 5.1-es rendszer, tehát nem kerül túl sokba a fejlesztés, ha topon akarnak maradni.

A minőség más kérdés. Alapvető, hogy jóval kevésbé érzékeny a fülünk filmnézés közben, mint például zenehallgatás közben, ahol a teljes figyelem a hangra irányul. A másik, hogy a minőségi problémákat nehezebb megragadni, hiszen az elvárások itt nem annyira a valósághűségre irányulnak, hanem az érthetőségre, és legfőképpen a "hangélményre". Az utóbbit akár egy igen rossz iránykarakterisztikájú, összemosott hangtér esetén is átélheti a gyakorlatlan fül, ha megfelelően nagyot üt a szub, és megfelelően felhangosítjuk a készüléket.

Ha egyszer úgy is szólnak a szatellitek, és körbe vagyunk pakolva sugárzókkal, akkor mi lehet a baj a térélménnyel??? Ehhez érdemes egy kicsit meggondolni, hogyan is érzékeljük a hangok irányát. Az a helyzet, hogy nem csak a két fülünkhöz érő hanghullám erősségének különbözését érzékeljük (azaz a hangerőváltozást a két fül között). Tudjuk, hogy a hang hullámokban terjed. Képzeljünk el egy hullámformát (szinuszjelet), ahogy elindul a hangszóróból, és elér a fülünkhöz (nyilván nem transzverzális, hanem longitudinális hullámokról van szó, de szemléltetésképp ez is megfelel, aki hallott már róla, az meg úgyis érti..). Tegyük fel, hogy nem teljesen szemben vagyunk a hangszóróval: világos, hogy ha például a bal fülünkhöz a hullámnak épp a "teteje" ért, akkor nem biztos, hogy a másik fülünkhöz is épp a "teteje" érkezik, lehet, hogy pl. a közepe vagy az alja. Ezen különbségek folytán (fáziskülönbség) érzékeljük az irányokat. További fejtegetésbe majd az érdeklődőkkel bocsájtkozunk. Azért segítségül még egy kép:

Tehát fontos az, hogy az adott hullámot megfelelő késleltetéssel, pontosan indítsa el a hangszóró. Igen, ez már jó minőséget igényel, kicsit drágább hangszórókat, pontosabb tervezést. Tehát ha feltesszük, hogy egy gyártó X összegből N dobozt jobb minőségben gyárt, mint 2N dobozt, akkor az derül ki, hogy - a szemből jövő hangokra nézve - valós térinformációt gyakorta jobban prezentálnak a sztereó rendszerek, mint a hasonló árkategóriájú 5.1-es darabok; és az információ döntő többsége a frontoldalról érkezik. A centersugárzó viszont igen jelentős pluszt tud nyújtani filmek esetében, sokkal pontosabban pozícionált dialógusokkal. Mindezeket azért tartottuk fontosnak leírni, hogy tudjuk: több hangszóró, több hang, de ugyanakkor több fázis- és interferenciaprobléma, jóval nehezebb korrekt megvalósítás. (És még egy apróság, ami inkább a szubjektum kategóriába tartozik: a szerzőnek igazán jóérzést keltő térélménye eddig csak SACD esetén volt - DVD Audiót még csak sztereóban hallott -, a jelenleg használt mozis hangrendszereknél - DTS, AC3 - nem igazán, egy jó sztereó rendszer térélményben is fölékerekedik az igénytelenebb 5.1-nek. Természetesen filmeknél a hangfelvétel miatt nélkülözhetetlen az öt hangszóró, igazából a kedves Olvasó igényesség, valósághűség iránti vágyát szeretné felébreszteni ez a kis bevezető.)

Mit várunk el egy jó 5.1-es rendszertől?

A kívánalmakat elsősorban a tipikus felhasználási módra nézve fogalmazzuk meg, azaz mozi, játék, röviden 5.1-es használat esetére.

Érthetőség: Elsősorban a centersugárzó képességein függ eme tulajdonság, a hangminőségtől eltekintve vizsgáljuk a szövegek tisztaságát, érthetőségét.

Kiegyenlítettség: Hasonlóan, mint a sztereó rendszereknél, itt sem jó, ha hiányzik valamelyik hangtartomány; ezen méretek esetén sokszor probléma a mélyközép hiánya, amit az emberi hangok "alátámasztatlanságán" érzünk legtöbbször.

Iránypontosság: Ez egy jellegzetesen 5.1-es fogalom, a képernyőn történő mozgásokat követő hang forrásának helyét minél pontosabban érezzük, annál jobb - természetesen ez az adott videoanyag minőségétől is függ. Igen lényeges pont.

Mélyek: Sokkal több funkciót kapnak, mint a sztereó rendszereknél. Nem véletlen: a természeti jelenségek rengeteg mélyhangot produkálnak, akár földrengés, akár tengerzúgás, de még a szél is. A fejlődés során ezen hangok kevéssé voltak informatívak az ember számára, sokkal fontosabb volt például meghallani a gyereksírást, ezért az emberi fül igen kevéssé hall a mélytartományban. Azaz nem tudatosan hall: valójában a mélyhangok igen erős pszichológiai hatást váltanak ki, igen nehezen vonjuk ki magunkat az események alól. Erre jó példa a Halál 50 órája: TV-n giccsparádé, moziban döbbenetes háborús film. Itt tényleg fontos, hogy ne ál-mélyhangokat kapjuk 50 Hz körül, hanem 40 Hz alatti hullámokat is le tudjon adni a mélysugárzó, hisz így tölti be funkcióját.

Szeparált csatornák: Nem hittük, hogy ezzel is kell majd foglalkozni, de mégis: több rendszer keveri a csatornák hangját, tehát hiába húzzuk le például a center bemenő jelét a hangszóróról, mégis szól. Ez többek között azt szolgálhatja, hogy a szub vágási frekvenciáját feljebb tolják, így megkímélve a kis szatelliteket a mélyebb hangok leadásának kényszerétől. A módszer sajnos - szinte - értelmetlenné teszi a diszkrét kódolású hangot...

Dinamika: A csattanások, robbanások lényeges elemei a filmeknek, tehát élethűségük, dinamikájuk fontos tényező.

Egyebek: Zenei hangzás, hallgathatóság, jelenlétérzet: fontos, de nehezen megfogható jellemzők, egyedileg értékelendő.

Tesztanyagaink:

• Gyűrűk Ura
• Shrek
• Valami Amerika

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!