Bevezető
Ideje, hogy 2.1-es hangfaltesztünk következő részével előhozakodjunk. Annál is inkább, hiszen a piac oly "hatalmas", hogy könnyű úgy érezni, 7 db hangfal képességeinek ismerete (lásd első rész) még nem elég ahhoz, hogy eligazodjunk a tömegben. Bár jelen tesztünk eredményei azt mutatják, még akár elég is lehet...
Hogy a fentiek némileg meglepően hangzanak? Nos, bár valóban sok rendszer található meg a piacon, ám úgy tűnik, a verseny mégsem olyan erős, mint ami ebből a mennyiségből logikusan következne. Mivel elég kevés "benchmark" lelhető fel ilyen témakörben, így az áron kívül a doboz az, ami valamilyen információval szolgálni tud a gépe mellé -- több-kevesebb (inkább kevesebb) pénzért -- elfogadható akusztikus teljesítményt kereső felhasználónak, aki így ki van szolgáltatva a marketingesek által kommunikált információnak. Ebből leginkább az következik, hogy a PC-speakert lecserélő usernek nincs igazán viszonyítási alapja az előbb említett hangkeltő eszközön kívül, esetleg a haver gépe mellett csillogó-villogó műanyaghalom, persze könnyen lehet, hogy ő is a fenti marketing-megfontolások alapján szerezte be minden igényt kielégítő hangfalait. Egy olvasói levelünk is ezt bizonyítja:
"Elovastam a cikkedet a prohardveren a 2.1-es hangszorokrol. Latom a tesztet az Altec tamogatta. Szívesen olvasnek egy olyat is amit mondjuk a Jazz tamogat. Nekem egy ilyen 2.1-es van es maximalisan meg vagyok vele elegedve. Persze lehet, hogy a T fuletek vajtabb mint az enyem :)"
No comment. A hangzással kapcsolatban sokszor elhangzik a "szubjektív" jelző. Van a hangzásnak egy olyan szintje, amikor már azt lehet mondani: ez is jó, az is jó, nekem ez tetszik, neked az. Azonban a PC-s hangszóróknak szinte kivétel nélkül olyan jelentős fogyatékosságaik vannak (a valósághű hangzáshoz viszonyítva), hogy a teszt valójában a hibák megtalálását és súlyozását jelenti, a kiváló termék a legkevesebb súlyos hibával rendelkező darabot jelenti. Ezen hibák megtalálása nem "vájtfül" kérdése, hanem odafigyelésé. Az értékelés tehát alapvetően nem érzelmekről, hanem tényekről próbál szólni.
Ez azonban óhatatlanul problémássá tesz egy bizonyos termékcsoportot. Értékelést ott lehetséges írni, ahol meghatározható, hol és miben marad el az adott hangszóró az ideálistól, hol és miben közelíti azt meg. Azonban - hogy egy szélsőséges példát hozzak - próbáljatok csak meg részletesen értékelni egy Sokol rádiót! A feladat gyakorlatilag lehetetlen, hiszen leírásnak tökéletesen megfelel az, hogy "felismerhető az eredeti hang magassága, a valósághűséghez köze nincs". Ugyanez sajnos illik több "multimédia-hangszóróra" is; mi úgy döntöttünk, hogy egy - szándékaink szerint - jól megválasztott minimummal meghatározzuk, milyen magasan van az a léc, amelyet leverve egy adott hangszóró nem kvalifikálható a részletesen meghallgatott darabok közé. Így tehát a konkrét problémákat nem definiáljuk egyenként, arra próbáljatok gondolni, amikor egy piaci "kétkazettást" hallgattok, az szól, szól, de semmi több; nem is azért van. Ez azt is jelenti, hogy ezeket a hangszórókat nem ajánljuk senkinek megvételre, hiszen nemcsak teljesítményükben, hanem ár/érték arányukban sem hozzák azt a szintet, ahol érdemes lenne gondolkozni valamelyikük megvételén. Megjegyezhetné valaki, hogy "na de ezek olcsóak is". Ez jól hangzik, de nem egészen így van a dolog, ugyanis ha valaki rendszerhangokra keres hangszórót, akkor böngéssze az árlisták alját, ha pedig a legolcsóbb, már esetleg hallgatható darabra vágyik, akkor se ezek, hanem az előbb említett "lécünk" környékén keresse a megoldást.
Előre is megjegyeznénk, hogy törekedtünk egyrészt a hazai piacon található nevesebb termékeknél a teljességre törekedni, másrészt a "noname"-ekből is elegendően sok próbálkozást tenni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
